Védett növényeink: az illatos csengettyűvirág

Az illatos csengettyűvirág (Adenophora liliifolia) reliktumfajnak tekinthető, a tölgyesek nedves erdőhatárának karakterfaja.

Élőhelyeinek drasztikus csökkenése miatt Európa-szerte veszélyeztetett faj: több ország Vörös Könyvében is szerepel.

Nagyon érzékeny faj hírében áll mind élőhelyigénye, mind pedig az élőhelyein bekövetkező antropogén hatások tekintetében.

Sajnos egykor volt hazai lelőhelyeinek nagy részéről eltűnt.

Míg a múlt század közepéig 30 ismert lelőhelye volt, ma már csak 6 populáció maradt meg.

Eltűnt a Nyírségből, a kiskunsági területekről, a Kisalföldről, a Soproni- és a Kőszegi- hegységből is, de a Bakonyból és a Dunántúli-középhegységből sem érkeznek visszajelzések állományairól. 

Fotó: GBIF 

Egyik legnagyobb hazai állományát a Szücsi-erdőben találhatjuk meg, és élnek még példányai a Duna-Tisza közén, illetve a Zempléni-hegység élőhelyein is.

Főleg a kiritkuló erdőket, félszáraz és fenyőelegyes tölgyeseket, sziklaerdőket és erdőszegélyeket kedveli, de megél kökényes és mogyorós cserjésekben, félszáraz és száraz gyepekben is- ennek ellenére ma már csak inkább hegyi réteken és alföldi ligeterdőkben találkozhatunk vele vagy egy-egy ezektől merőben eltérő élőhelyen, mint az Ős-Duna homokos hordaléka vagy a Solti-síkság keleti pereme, esetleg a láposodó rétek és kőrises-égeres láperdők szegélyei.

Megjelenését és megtelepedését számos ökológiai tényező befolyásolja, melyek között egészen érdekes összefüggésekre is bukkanhatunk. Ilyen az a megfigyelt tény, hogy a csengettyűvirág számára előnyt jelent az erdőszegélyeken megjelenő magaskórós növényzet által nyújtott támaszték, hiszen a sokszor a teljes magasság egyharmadát kitevő virágzatot a növény vékony szára nem bírja el. De nemcsak ez miatt kedveli a magaskórós növényzetet: az árnyékoló hatás sem utolsó, hiszen ez biztosítja számára az optimális félárnyékot.

Fotó: GBIF  

Sajnos keserű íze ellenére a növényevők kedvelt csemegéje: az őzek és szarvasok nagy kárt tudnak okozni a leveles és virágzó hajtások visszarágásával. De a csengettyűvirág fennmaradását nagymértékben nehezíti az is, hogy termésérlelése rendkívül kritikus, számos problémával kell megküzdenie a megporzás hiányától kezdve a hernyókártevőkön át egészen a gombásodásig. Sajnos a mesterséges szaporítási kísérletek sem túl eredményesek: a beérlelt magok kelési rátája alacsony, és a fiatal növények életben maradási esélye is kicsi. A fiatal növények érzékenyek a palántadőlésre, a talaj vízháztartására és az erős napfényre, emellett lassú növekedésűek, első virágaikat pedig csak a harmadik évben hozzák.

Nem véletlenül számít fokozottan védettnek: hazai állománya a legfrissebb adatok alapján mindössze 250 tőre tehető.

Kritikusan alacsony egyedszáma indokolttá tette a mesterséges szaporítást és visszatelepítést is: az előnevelt mesterséges szaporulatból 2021-ben egy nagyobb volumenű kitelepítés zajlott a kiskőrösi Szücsi-erdőben és tabdi Közös-erdőben. Az akkor telepített tövek utógondozása azóta is folyik: a szakemberek folyamatosan távolítják el a telepítésekre túlságosan ránőtt vegetációkat és a tél során rájuk dőlt fákat.

Kerítéssel védett telepítések – Fotó: Kiskunsági Nemzeti Park

Fontos kiemelnünk, hogy a fokozottan védett csengettyűvirágnak semmilyen, ez idáig feljegyzett gyógyhatása nincs, nem keverendő össze a rokon fajokkal!

Bár a harangvirágfélék családjába tartozó számos faj gyökereit fogyasztották a középkori Európában, és felhasználják a hagyományos kínai és indiai orvoslásban is (ilyen az Adenophora verticillata Fisch.) – az illatos csengettyűvirág nem tartozik a gyógyhatású harangvirágok közé. Nem érdemes tehát összekevernünk rokonaival, és tévedésből károsítani természeti értékeinket.

Fokozottan védett növényként az illatos csengettyűvirág természetvédelmi értéke 250 000 forint, amely összeg már pusztán egy tő leszakítása esetén is kifizetendő. Járjunk tehát óvatosan, és döntsünk felelősen!

Nyitókép: Wikipedia / Ruslan Kastani