Védett növényeink: a Kitaibel-varfű

Kert

Védett növényeink: a Kitaibel-varfű

1982 óta élvez védettséget híres magyar botanikusról elnevezett Kitaibel-varfű, tudományos nevén Knautia arvensis subsp. kitaibelii (syn.: Knautia kitaibelii subsp. tomentella). A zárvatermők törzsének mácsonyafélék családjába tartozó növénye, ami különlegessége miatt fokozottan védett- természetvédelmi értéke nem kevesebb, mint 250 000 forint.

A növény termetre igen nagy változatosságot mutat: a mindösszesen 30 centiméteres magasságtól egészen több, mint egy méteres termetig találkozhatunk példányaival. Évelő növény, elágazó szárán sárgásfehér virágok jelzik jelenlétét. Első virágzására június és augusztus között kerül sor, de

a mostanihoz hasonló ősszel másodvirágzásában is gyönyörködhetünk, egészen november közepéig.

A Kitaibel-varfű mészkedvelő növény hírében áll, ezért leginkább zárt dolomit sziklagyepben, elegyes karszterdőben és hegyi kaszálóréteken találkozhatunk példányaival. Kárpáti-endemikus flóraelemnek számít, és idehaza csak két területen tudunk, illetve tudtunk jelenlétéről: a Budai-hegységben és a Pilis területein. Hogy ma még van-e esélyünk találkozni élő példányival, az sokak számára kérdéses, ugyanis már a kilencvenes évek végén úgy vélték, hogy a szabad természetből már kipusztult

Kitaibel varfű – Fotó: Terra Alapítvány / Molnár Attila 

Az ezredforduló éveinek tudományos vizsgálódásaiból kitűnik, hogy a Kitaibel-varfű jelenlétét Piliscsaba és Pilisszántó területéről is jelentették, amit herbáriumi példányokkal is tudtak bizonyítani. 1997-ben a Pilis-hegy keleti lábán, az ún. Pilis-oldal alatti földeken kutatók rábukkantak egy fehérvirágú varfűpopulációra, amit a kutatók szerint sokáig azért nem vett észre senki, mert gyakorta kaszálták a területet.

Sokáig a Füvészkertben őrizték az egykor utolsónak hitt néhány példányt ebből a növényből, de a hibridizációk és a nehéz felkutatás miatt nem lehetünk benne biztosak, hogy valóban teljesen eltűnt-e a természetes élőhelyekről.

A Kitaibel-varfű nagyon hasonló a mezei varfűhöz, a különbség a virágokban rejlik: a Kitaibel-féle növény virága ugyanis nem lilás-pirosas hanem sárgásfehér.

Ugyancsak hasonlít a vajszínű ördögszemhez is, de míg az ördögszemnek vannak vacokpelyvái, a varfűnek nincsenek. Sajnos taxonómiai beazonosítása és meghatározása igen nehézkes: csak a legszélesebb ismeretekkel rendelkező szakemberek szavára adhatunk biztosan, de a botanikai fórumok megosztásai alapján 2011-ben sikerült lencsevégre kapni utolsó, pilisi példányát.

Mezei varfű – Fotó: 123RF

A többi varfűhöz hasonlóan kiváló méh- és lepkebarát növény. Állományait éppúgy megtizedelte a gyűjtés, taposás és emberi kártétel, mint a szűkülő élőhelyek és a környezeti változások rendszere.

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) is veszélyeztetett taxonként tartja nyilván – Magyarországon kívül Szlovákiában élhetnek még állományai.

Mivel valóban kísértetiesen hasonlít rokonaihoz, a legjobb, amit tehetünk, hogy jellegzetes élőhelyein járva óvatossággal járunk el, és minden varfüvet vagy ahhoz hasonlító növényt úgy kezelünk, mintha akár a Kitaibel-varfű is lehetne. Nem érdemes biztos tudás hiányéban kockáztatni, mert ha véletlenül valóban egy ritkaságot szakajtunk le, akkor bizony nemcsak anyagi, hanem eszmei, történelmi és kulturális kárt is okozunk. Nem éri meg.

 

Ajánljuk még:

Éltesd a talajt komposzttal! Ma van a talaj világnapja

A talaj világnapján idén a komposztálás jelentőségére hívja fel a figyelmet az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi). Az ökogazdálkodók és házikertészek egyik legsokoldalúbban hasznosítható anyaga a komposzt, amely a talajt, annak élővilágát és a termesztett növényeket egyszerre élteti. Az ÖMKi nemrég frissített, országos komposzt térképén a hobbikertészek és a nagyobb mennyiséget igénylő növénytermesztők is megtalálják a hozzájuk közel eső, zöldkomposztot előállító üzemeket. A talaj világnapjára megjelent videójukban pedig többféle komposztálási megoldásról is szó esik.