Védett növényeink: a fekete galagonya

A fekete galagonyáról (Crataegus nigra) szeretnénk szólni, amely 1988 óta élvez védettséget – természetvédelmi értéke 100.000 forint. Lombhullató cserjévé vagy kis fává fejlődik:

ha jól érzi magát, akár hét méteresre is megnőhet.

Koronája gyönyörű, felfelé törekvő, de szép gömbölyű alakot is fel tud venni, hajtásrendszere pedig kellően ágas-bogas ahhoz, hogy madaraink is előszeretettel látogassák.

Vesszőit párcentis tövisek borítják, így kiváló búvóhely is egyben. Kifejezetten mészkedvelő faj: leginkább ligeterdőkben és ártéri cserjésekben találkozhatunk vele.

Pannon-balkáni flóraelem, ismert előfordulási helyei a Sárköz, a Mohácsi-sík és a Mohácsi-sziget, a Csepel-sziget, Mezőföld és a Duna-Tisza köze.

Először Adam Waldstein és Kitaibel Pál írta le 1801-ben, a „Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae” című nagyszabású munkájuk I. kötetének 62–63. oldalán, ahol akvarelljét is közölték: a Vajdaságban lévő Belcsény (Beocsin) területén fedezték fel.

Fotó: Wikipedia / Krzysztof Ziarnek

Jellemző rá, hogy könnyen hibridizálódik az egybibés galagonyával (Crataegus monogyna). Az így létrejövő hibrid (Crataegus x degenii) megjelenésében az egybibés galagonyához hasonlít, de hajtásai gyapjasak, alig tövisesek, levele gyéren molyhos, termése pedig feketésvörös. A Degen-galagonya nevét Degen Árpád neves magyar botanikusról kapta. 

A fekete galagonya virágai május második felében és június elején nyílnak, de előfordul másodvirágzása is szeptember-október hónapokban.

Termése augusztus közepére érik be, magvait madarak terjesztik, ami nélkülözhetetlen fennmaradásához, mert gyökérről nem sarjadzik, ezért nem alkot sarjtelepeket.

Fotó: Wikipedia / Krzysztof Ziarnek 

Az elmúlt száz évben állományának több mint fele tűnt el, ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján veszélyeztetett besorolást kapott. 

Hibridje, a Degen-galagonya is védelem alatt áll. Visszaszorulásának fő okai az élőhelyének elvesztésében, az ártéri társulások nemesnyárassá alakításában és a fakitermelést kísérő cserjeirtásban keresendők.

A fekete galagonya magas árvíztűrő képességéről ismeretes, és kiváló alkotója a vadvédő növénycsoportosulásoknak is. Termését régen gyűjtötték, és fogyasztották, de mivel ma már védettséget élvez, ezt nem tehetjük meg. 

Készítettek belőle zselét, bort, lekvárt, gyümölcssajtot és más gyümölcsös finomságokat is, leveleit pedig salátának és teának is felhasználták.  

Fajon belüli változatosságát korábban nem kutatták, végül a 2010-es években csak hazánkból 9 változatát is leírták. Ezek elsősorban a levelek alakjában, tagoltságában, a tagolatok számában különböznek egymástól, de megkülönböztetésük komoly tájékozottságot és szakértelmet kíván.

Fekete galagonya egy angol botanikakönyvben (1844) – Fotó: Wikipedia / Loudon, J. C. 

Sajnos a cserjeirtás nem kíméli a természetes állományokat: sokszor jelentős számban esnek áldozatul a munkák rombolásának. Ez történt a bajai híd közelében is, ahol sokak által ismert és bemutatásra alkalmas egyedek pusztultak el. Tovább tetézi a bajt, hogy a Duna medrének berágódásából, illetve kotrásából származó talajvízszint-csökkenés következtében élőhelyeik kiszáradnak, ami szintén az egyedek pusztulásához vezethet. Élőhelyeiken a nagyvadállomány túlzott mértékű felszaporítása (mint Gemencen is tapasztalhatjuk) az egyedek kitúrásához, a törzsek károsításához vezet.

A fekete galagonya – többi védett fajunkhoz hasonlóan – nincs könnyű helyzetben: az antropogén hatások tömegével kell megküzdenie. Ezért is fontos ismernünk és védenünk: hogy még unokáink is megcsodálhassák a hazai galagonya fajok sokszínű világát.

Nyitókép: Pexels / Skyler Ewing