Kert

Utazás a Gasztroexpresszen – az ehető erdő felfedezése

Képzeljünk el egy olyan tökéletes programot, amiben egyszerre kapjuk meg az új ismeretek, a kikapcsolódás és a közösség felemelő élményének esszenciáját. És most szorozzuk fel legalább kettővel ahhoz, hogy elképzelhessük, mi vár arra, aki felül a lillafüredi Gasztroexpresszre! Menetjegyeket készíteni, indul az erdei gasztrokaland!

Nemrégiben a lillafüredi Palotaszálló vendégei voltunk, ahol már maga a környezet előre vetítette a kikapcsolódás hőn áhított lehetőségét. Buja, zöldellő erdei környezet, madárcsicsergéstől hangos reggelek és látnivalók egész sora várta, hogy kimozdulva a szürke hétköznapokból, valami egészen újat, valami egészen feltöltőt élhessünk át.

Felfedezőtúránkat Bózsó Gyula vezette, aki erdészként kiválóan ismeri az erdei ösvények kínálta lehetőségeket – az erdei gasztronómia hazai úttörőjeként pedig nem okoz gondot neki egy komplett menüsor összeállítása sem a két ösvényt összekötő erdei területen. Hogy a túrán minden rendben legyen, Zsolt kísér minket utunkon, aki amellett, hogy szigorúan betartatja az utazás szabályait, kiváló gombász hírében is áll. No és persze nála van a somból készült italt rejtő üvegecske is, aminek kóstolása minden felnőtt kor határát átlépő résztvevő számára kötelező.

Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka  

Túránk kiindulópontjához a nosztalgiavonat visz minket, méghozzá a szokásos lillafüredi kisvonatok útvonalától eltérően alig ismert, rejtettebb tájakon. Körülbelül félórányi, sztorikkal és helytörténettel gazdagított vonatozás után kezdetét is veszi a nagy kaland, amiben csak az első két növény megkóstolása megy nehezebben,utána már mindenki alig várja a folytatást. Mert az erdőben állva, a szakavatott vezetőt hallgatva

van annak valami különleges hangulata, ahogyan a salátaboglárka kissé kesernyés gumóját ízlelgeti az ember, vagy a madársóska lila színű szárával próbálja oltani a szomját.

Az erdő árnyékába érve nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy a podagrafű miért volt kiváló kezelője a köszvénynek, hanem azt is, hogyha fennmaradó aromafelhő nélkül akarjuk élvezni a fokhagyma ízvilágát, akkor hagymaszagú kányazsombort kell fogyasztanunk. A kissé medvehagymára hajazó ízvilág orrunkkal is érezhető fogyasztásának hatása alig tíz perc után elillan, az erdő mustárjának is nevezett növényből így csak a kellemes emlékek maradnak meg.

Bózsó Gyula – Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka 

No de aki azt hiszi, hogy a Gasztroexpressz által kínált megannyi élmény és történet itt megáll, az nagyot téved, ugyanis a mi vonatunk olyasféle vonat, aminek előre nem tervezett állomásai is bőven akadnak, és minden megállónál van kóstolni való. Így kerülhet szóba a szagos müge, ami az agancsos kóla – hivatalos nevén Jägermeister – összetevője, a gyömbérgyökér, amit mézeskalács ízesítésére használhatunk, vagy a foltos bürök, az erdők podagrafűvel összekeverhető gyilkos növénye – a legenda szerint Szókratészt is ezzel mérgezték meg. Számomra túránk egyik legizgalmasabb állomása mégis az volt, amikor Gyula arról mesélt, hogy

a bükk akkor terem sokat, amikor nem érzi jól magát. Alapvetően egy párásabb klímát kedvelő fajta, de mivel nincs meg az igényeinek megfelelő páratartalom, szenved, és szenvedését – furcsamód – gazdagabb terméssel jelzi.

Hogy mi esett a legjobban sok összetevős és igencsak hosszú menüsorunkból? Kétségkívül a bajuszos hagyma, amihez már csak egy szeletnyi zsíroskenyér hiányzott volna. No nem mintha a hagymás fogasír fekete sarjgumói kevésbé érdemelnék meg az elismerést: az apró fekete gömböcskéket ízlelgetve az járt a fejemben, hogy enyhén megpirítva kiválóak lennének akár tészták feltétjének, akár szendvicsek extra fűszerezéséhez.

Szagos müge – Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka 

Kétségkívül teljesen más élmény olvasni az ehető erdőről, mint megkóstolni azt. Az uborka illatú, de diós ízvilágú vérfűről a könyv teljes hosszában lehetne mesélni, akkor sem adná át azt, amit a kezünkben tartott, és türelemmel felfedezett növény ízlelgetése kínálhat. És bár ezúttal a fehér fűz kérge megmaradhat az aszpirinnak, a mogyorós hólyagfa virága várhat a savanyításra, és az örök életet sem kapjuk meg a madárberkenyétől, az erdei éléskamrában elérhető fajok felfedezése és a hozzá kapcsolódó történetek egy teljesen más megközelítésmód csíráját ültetik el az emberben.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a mögöttem sétáló túratársam őszinte mondata, amit akarva-akaratlanul is meghallottam, miközben utunk végéhez közeledtünk:

„Ezentúl másképp fogok járni az erdőben, ez a nap megváltoztatta a hozzáállásomat.”

Milyen sokatmondó vallomás! Egy természetre rálelő, és azzal kapcsolódni tudó ember mondata, ami a maga nemes egyszerűségében ad tanúbizonyosságot arról, hogy mennyire fontosak a Gasztroexpresszhez hasonló értékteremtő programok.

Bózsó Gyula a túra résztvevőivel – Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka  

Ezzel a megérintő kinyilatkoztatással lelkemben ültem fel a nosztalgiavonat hazafelé tartó útjára, ahol egy érdekes, sztorikkal tarkított kóstoló tette fel a koronát napunkra. A vadméhek által összegyűjtött mézharmat értékes cseppjei, amikben annyi munka és annyi titok van, hogy az ember szinte alig meri lenyelni.

A lucpúder, mint fűszer megismerése, a galaj terméséből főzött kávé ötlete, a barkócaberkenye vakaró, a keskenylevelű ezüstfa lisztje és a kányabangita lekvár egyedülálló ízvilága mind-mind olyan elemei a programnak, amiket csak itt, így és Gyulával közösen érdemes megismerni.

Arra buzdítok hát mindenkit, hogy aki teheti, fedezze fel a Bükk fái alatt megbúvó csodákat, és váltson egy jegyet a lillafüredi Gasztroexpresszre, hogy útitársamhoz hasonlóan neki is lehetősége legyen másképp járni az erdőben…

Ajánljuk még:

Magyarország madarai: a rövidkarmú fakusz

Fák törzsén vagy a vastag ágakon leshetjük meg leggyakrabban, ahol rovarokból, hernyókból és pókokból álló étlapját igyekszik összeállítani. Szorosan kötődik az idős tölgyfákhoz, mert legszívesebben ezekben fészkel, így leginkább olyan helyeken verhet sátrat, ahol akad még egy-egy matuzsálem. 1901 óta védett madarunk: természetvédelmi értéke 25 000 forint.