Természetes, állatbarát megoldások a vadak kerttől való távoltartására

„Lépjen vissza a Start mezőre” – áll gyakorta a társasjátékok cél előtti utolsó mezőjén a felirat. Semmi kérdés, bosszantó, ha ide vet a dobókocka, azonban a vadak által nullára letarolt kert látványának keserű tehetetlensége hónapokon, éveken keresztül kísérheti az embert.

Aki látott már évek hosszú munkájával nevelgetett facsemetéket ízekre szaggatva, vagy éppen a gondosan elkészített veteményes helyén talált patanyomokkal sűrűn szabdalt dagonyát, bizony nem egykönnyen bírja ki a vadak és felmenőik változatos és profán emlegetése nélkül.

 

A természetes élőhelyükön élő állatok okozta vadkár kérdése azonban jóval összetettebb, mintsem azt elsőre gondolnánk. „Jöjjenek a vadászok, aztán néhány jól irányzott skulóval tegyenek pontot a problémára!” – halljuk gyakorta az első indulat szülte gondolatot. A helyzet azonban gyakran jóval túlmutat a helyben illetékes vadásztársaságon. Az intenzíven művelt agrárterületek nagymértékű növekedésével párhuzamosan például rohamosan fogynak a nagyvadak számára élőhelyet jelentő természetes területek, az ültetvények és olykor komplett erdőrészletek bekerítése pedig további élettércsökkenést okoz:

a gyarapodó vadlétszám egyre kisebb területre szorul vissza.

Amennyiben az azonos területen működő csoportok (gazdálkodók, vadászok, természetjárók) között kulturált párbeszéd és együttműködés tud kialakulni, egészen biztosan könnyebb jó megoldásokat találni. A másokkal való együttműködés mellett azonban sokféle olyan lehetőség van, melyekkel ha teljes biztonsággal megakadályozni nem is tudjuk, de elé tudunk menni, csökkenteni tudjuk a vadkárok valószínűségét.

 

A vadkár elkerülésére a legkézenfekvőbb megoldásnak a kert körbekerítése tűnhet. Egy valóban vadbiztos kerítés kialakítása azonban nem csupán drága, de az ökológiai lábnyoma sem elhanyagolható, nem beszélve a fentebb már említett élőhely-aprózó hatásáról. A kisebb, a legfontosabb növényeket (pl. génbank) őrző területek lekerítése teljes mértékben indokolt,

a nagyobb kertek esetében azonban a kerítés-kérdés szélesebb szempontú vizsgálatot kíván.

Épített kerítés létrehozása esetén például szempont lehet annak tájképi megjelenése is, mivel a szarvasok akár egy kétméteres kerítést is gond nélkül át tudnak ugrani.

Fix kerítés helyett sövényeket, mezsgyéket is telepíthetünk. A kellően sűrű, esetleg tüskés bokorsáv ha nem is 100 százalékban, de mégis nagymértékben csökkenteni tudja a nem kívánt betolakodók számát. A bokros-cserjés élőhely továbbá számos olyan állatnak (pl. madarak, sünök és társaik) is otthont adhat, melyek a kertünkben esetlegesen megjelenő kártevők számát is csökkenteni tudják.

 

A sűrű bozótos telepítését elterelő hadművelettel is párosíthatjuk! Ha a szúrós, sűrű bokorsoron kívül valami olyan növényt telepítek, melyet a különféle nagyvadak szívesen fogyasztanak, szinte biztosan el tudjuk venni a kedvüket attól, hogy a sűrűjén átverekedve a mi kertünkbe jöjjenek legelészni.

A kellemes széna illatért is felelős kumarinban gazdag somkóró például kifejezetten alkalmas lehet elterelési célra,

de területünk szélére akár néhány ízletes termést érlelő gyümölcsfát is ültethetünk.

A fiatalabb facsemeték megóvását azok elrejtésével is elősegíthetjük! Ha nem szükséges, nem kell körülöttük folyamatosan nyírni a füvet, kaszálni a szénát. A magasabb fűben eltűnő kicsi fácskákat kisebb eséllyel találják meg a legelésző emlősök. A környezetükből kiálló fácskákra, karókra szívesen ülnek különféle madarak, amik viszont így akaratlanul is kitörhetik a tavasszal frissen oltott, a vad alanyhoz még nem szervesült nemes oltóvesszőket. A magasabb fűben rejtőző oltványok ezzel szemben is jobban védettek.

Ha nagy a területünk, és mindenképpen fizikailag is védeni kívánjuk a növényeinket, akár egyenként is körbehálózhatjuk, keríthetjük őket. Ez esetben figyeljünk arra, nehogy a varsákhoz hasonló módon működő madárcsapdákat alakítsunk ki! A kicsi fák körüli kerítés teteje vagy nyitott, vagy pedig különös gonddal készítve teljesen zárt legyen!

Akárhogyan is döntünk, hosszú távon próbáljunk meg egy olyan rendszert létrehozni, melyben a bennünket körülvevő élővilággal nem ellenségként, de partnerként tudunk együtt lenni. Ehhez azonban mindenek előtt nekünk embereknek kellene egymással közös nevezőre jutnunk…