Segítség, valami nem stimmel a palántámmal!

Ki sem kelt a mag

Olykor-olykor kedvünket tudja szegni, ha az elültetett magok közül csak egy-egy bújik elő, a többi pedig némán rejtőzik a palántaföldben. Számos apró figyelmetlenség okozhatja ezt a jelenséget, például azért, mert minden növénynek más-más a csírázási ideje, de az is előfordulhat, hogy valamit nem jól csináltunk.

Ha nem megfelelő a hőmérséklet, lehetséges, hogy a vártnál tovább fog tartani a csírázás.

Olyan helyzet is adódhat, hogy nem megbízható helyről vásároltunk magot, vagy nem címkéztük fel az évekkel korábban eltett magjainkat, és egészen egyszerűen „lejárt a szavatosságuk”.

Fotó: Pixabay / Petra

Nézzük meg, hogy megfelelően öntöztük-e az apró magokat! Elég vizet kaptak, vagy éppen nem kaptak-e túl sokat? Ellenőrizzük a vetési mélységet: biztos nem vetettük túl mélyre? Vannak olyan növények, amelyek fényre csíráznak, ezért be sem kell temetni őket földdel – ellenőrizzük, hogy az elvetett magunk ilyen-e?

Egy biztos: ha a mag nem csírázik ki, annak határozott oka van, és egy lépésről lépésre haladó kizárásos módszerrel rá fogunk jönni, hogy mi lehet a háttérben.

Fotó: Unsplash / Joe Luis

Magasra tör, de nagyon satnya

Csírázás pipa, de valami nem stimmel a palántáimmal. Vékony, langaléta és elég csúnyácska – még avatatlan szem is látja, hogy valami nem oké. Ez általában akkor fordul elő, ha a növényeknek kevés fény áll rendelkezésükre, ám a kevés fény mellé magas hőmérséklet társul. Ha nem túl ideálisak a körülményeink, akkor már azzal is sokat segíthetünk a helyzeten, ha ritkábban vetjük el a magokat, és több helyet adunk a palánták fejlődésének. Így kevésbé lesz ádáz harc köztük a fényért és tápanyagokért – így valamelyest tudjuk kompenzálni a nem ideális környezeti feltételeket. 

A palántanevelés időszakában a növényeknek általában 14-16 óra világosságra van szükségük 

– nem véletlenül lámpázzák őket a profik… A LED lámpák viszont igencsak aranyáron vannak, ezért egy hobbi palántatermesztőnek nem éri meg beruházni rájuk. A megoldás ez esetben is egyszerű: nem kell rohanni a palántaneveléssel, februárban csak tervezgessünk nyugodtan, és ráérünk márciusban kesztyűt húzni. Ilyenkor már több a természetes fény, és egy gyakori forgatással elérhetjük, hogy minden növényünk elegendő fényhez jusson.   

Fotó: Pixabay / RD LAW

Kidőltek a palántáim!

Sajnos láttam már eleget, és minden évben reménykedek, hogy idén megúszom – ez a palántadőlés: az egyik legbosszantóbb baki a palántanevelés során. A palánták ilyenkor oldalra dőlnek, és lassan elsatnyulnak. Gombafertőzés áldozataivá válnak – és sajnos menthetetlenek. A legtöbben ezt megoldják vegyszeres kezeléssel, de öko vonalon erről szó sem lehet, úgyhogy inkább koncentráljunk a megelőzésre: dolgozzunk tiszta eszközökkel és termesztőedényekkel, és gondoskodjunk a nevelőhelyiség szellőztetéséről! Ne legyen a gombáknak kedvező nedves levegő odabent, és gyakorta járassuk meg a levegőt egy rövid szellőztetéssel!

Levélgondok

A növény talán legbeszédesebb része palánta korában a levele.

Ha a palánták levélszíne megváltozik, az mindig valamilyen tápanyaghiányra utal.

A halvány vagy sárga csíkok megjelenése a nitrogénhiány jelei, a lilás vagy vöröses levelek a foszforhiányt, a barna levélszélek a káliumhiányt jelzik. Ilyenkor gondoskodjunk a megfelelő tápanyagellátásról, hogy növényeink békében fejlődhessenek tovább. Ellenkező esetben akár el is búcsúzhatunk az addigi munkánktól…

Ha a levelek bepödrődnek, az általában a kiszáradás jele, de ahhoz nagyon figyelmetlennek kell lenni, hogy ezt a fázist elérjük. Ha minden nap legalább egyszer ránézünk neveltjeinkre, és kielégítjük egyértelműen jelzett igényeiket, akkor ez nem okozhat gondot. Ha úgy látjuk, hogy a helyiség levegője túl száraz, és nem tudjuk máshová vinni őket, akkor fogjunk egy sprickát, és naponta párszor párásítsunk be, fújjuk át a palántákat!

Fotó: Pixabay / Milos Rkic

Túl sok volt a víz

Lelkes kertbarátok gyakori problémája a túlöntözés.

A túl sok víz megfullasztja a gyökereket, mert kiszorítja a levegőt körülöttük.

Ilyenkor a levelek lekonyulnak, és a szár megdől. Nagyon figyeljünk arra, hogy ne öntözzük túl palántáinkat! Emellett pedig arra is ügyeljünk, hogy a palántaföld könnyen áteressze a vizet, legyen laza, és az edény se legyen zárt aljú, hogy a felesleges víz kifolyhasson alul. A földnek nem kell állnia a vízben, nem kell tocsognia, csupán nedvesen kell tartani azt. Öntözés során inkább apróbb adagokkal, de többször locsolva érezzünk rá a helyes arányra!

Természetesen ezeken kívül még számos meglepetéssel találhatjuk szembe magunkat – a penészesedő földtől kezdve a kártevőkig. De úgy gondolom, ha felkészülten vágunk bele a palánták felnevelésébe, akkor ezeknek az alapvető hibafaktoroknak a kiküszöbölésével egy sikeres szezont tudhatunk majd magunk mögött.

Sikeres palántanevelést kívánunk mindenkinek!