Perui banánnak és kínai mamutfenyőnek dalol az ausztrál kacagójancsi a tinnyei Mesekertben

Siska Tibor kaktusz- és pozsgás-szakértővel először egy előadáson találkoztam. Szenvedéllyel beszélt ezekről a növényekről, amelyek jól tűrik a szárazságot, a vízhiányos időszakot pedig a speciális víztároló sejtjeikben eltárolt vízzel vészelik át. Tibort tinnyei Mesekertjében azonban nem csak szukkulensek és kaktuszok veszik körül. Különleges, eddig egzotikusnak számított növényeket gyűjtött össze.

Olyan érdekességeket találunk nála, amelyekre eddig botanikus kertekben és messzi földrészek flóráját bemutató könyvekben csodálkozhattunk rá.

A jó hír, hogy ezeket most már akár saját kertünkben is üdvözölhetjük! Nagy részük áttelel, nincs szükség üvegházra sem.

Siska Tobor golgotavirággal a kezében – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A rosszabb hír az, amit saját bőrünkön tapasztalunk, hogy bizony vannak olyan, hagyományos növényeink, amelyektől el kell búcsúznunk. Átalakul a környezetünk: egyre inkább kezd hasonlítani a mediterrán tájra. A folyamat persze már jó ideje megkezdődött, hiszen sok helyen díszlik banán, nem kell már bevinni a leandereket a pincébe, és több a füge a piacon, mint a hibátlan paradicsom.

„Hat éve kezdtem el foglalkozni a pozsgások és a kaktuszok mellett az egzotikus, különleges növényekkel, két éve pedig már főállású őstermelő vagyok. Nem a mennyiségre törekszem, hanem arra, hogy minél több, minél érdekesebb fajtákat tudjak szaporítani. Itt, a kertben minden teljesen vegyszermentes: nem használok semmiféle szintetikus növényvédőszert.

Itt tipegnek körülöttem a biokertészeim, az indiai futókacsák: ők segítettek nekem tavasszal a meztelen csigák elleni harcban.

Rovarokat is fogyasztanak, kicsit ugyan letiporják a füvet, de szépen rendet tartanak. Ajánlom mindenkinek, mert ennél jobb csiga elleni védelem nem nagyon található most! Vakond ellen nekem bevált a vakondűző euphorbia, aminek pattanó magja van, és a vakond nem szereti, messze elkerüli a környékét” – indul a beszélgetés Siska Tiborral, akivel körbejárjuk a Mesekertet.

Őszi kikerics – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A kerthez közeledve már messziről hallhattunk különféle madárhangokat. Nem vagyok otthon a madár-világban, de azt megfigyeltem, hogy ezek nem valami mezei madár-trillák voltak, ez valami egészen más.

„17 éves korom óta szenvedélyes madarász vagyok – akkor vettem az első papagájomat. Most 120 papagáj lakik a madárházakban,

az ő hangjukat hallhattátok. Van, aki csak azért látogat el hozzám, mert a madarak érdeklik! Mind más fajta, nagyon szeretem őket. Van egy különlegességem is, ami hazánkban unikum, hiszen alig 2-3 példány található belőle az egész országban! Ő a kacagójancsi, vagy más néven kokabura. Ausztráliából származik, és onnan kapta a nevét, hogy egészen furcsa, kacagós hangot ad. Nem zavaró, mert nem nevetgél egész nap, főként délelőtt és napnyugtakor szólal meg. De akkor aztán elvarázsol vele mindenkit! Azt mondják, akik eljönnek hozzám, olyan jó a növényeket nézegetni, és közben pedig a háttérben a madarakat hallgatni” – folytatja Tibor.

Pozsgások a Mesekertben – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Ezzel én is egyetértek, mert tényleg van ebben így, együtt valami varázslat! Hiszen a növények sem mindennapiak, a madárhangok is egy különös világot idéznek.

„Ez a hatalmas fa, ami alatt állunk, egy kínai mamutfenyő.

Azért sorakoztattam ide a mocsári ciprust, a mimózát, a tiszafát, hogy lehessen látni köztük a különbségeket, hiszen a felületes megfigyelő könnyen összetévesztheti őket.

Itt meg lehet figyelni, melyiknek, milyen a levele, mik a hasonlóságok és a különbségek köztük” – avat be egyre több érdekességbe a Mesekert tulajdonosa és gondozója.

Kasszia – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

„Az a furcsa valami, amin átbújtatok a kapu után, az a jamszgyökér, mégpedig a hosszú hajtásait futtattam a huzalokra. Ennek a hatalmas föld alatti részét fogyasztják a trópusi vidékeken, Távol-keleten, de egyes fajtái előfordulnak a mérsékelt öv melegebb vidékein is. És amint látható, nálunk is megterem! Olyan kis filigrán, kedves, fényes leveleivel, hogy el sem hiszi az ember, milyen hatalmas, bunkószerű gyökértörzset rejt a föld alatt. Magas keményítőtartalma miatt értékes élelem” – sorolja tovább Tibor.

„A dioscorea batata-t kellene meghonosítani Európában, hogy fő táplálékként felválthassa a burgonyát. (...) Ez a növény egyedüliként van abban a helyzetben, hogy földalatti részeiben fényétert raktározzon el, és ez a jövő emberének nélkülözhetetlen lesz.” (Rudolf Steiner)

Indián banán – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A tinnyei Mesekertben banán is terem, nem is akármilyen.

„Banánt már sokfelé lehet látni a kertekben, de ezt az indián banánt még kevesen ismerik. Nevezik annónacserjének vagy paw-paw-nak is. Magas esztétikai értékű, ovális, lefelé csüngő levelei érdekes megjelenést adnak neki, és jól bírja a hazai klímát, de amíg fiatal, addig a folyamatos árnyékolásáról gondoskodni kell. Amint azt nálam is lehet látni, a kert nagy részét árnyékolom, hálót feszítettem ki fölé. Ezzel védem a növényeket a tűző napsütéstől, ami megégetheti a leveleket. Nem a legdekoratívabb megoldás, viszont praktikus” – osztja meg a kertészkedés fortélyait Tibor, majd így folytatja:

„Sokszor fordulnak hozzám kérdésekkel, ha valami nem úgy nő, vagy nem virágzik, vagy éppen nem hoz termést. Mostanában többen is kérdezték, hogy mit tegyenek, mert az indián banánjuk virágzik, de nem köt meg a termés. Tegyenek, úgy, mint ahogyan azt a videókban mutatják, hogy a kis kínai munkások finomszőrű ecsettel porozzák be a gyümölcsfákat?

Selyemmirtusz – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Ha ezt nem is, de

tapasztalatom szerint a virágokat a hangyák porozzák be, ezért szalonnabőrt szoktam kötni a fára virágzáskor, az odavonzza a hangyákat.

Érdemes kísérletezni vele, mert a gyümölcse akár 15-20-dekásra is megnő, és tényleg rendkívüli ízzel kecsegtet!” – tanácsolja a kertész.

Tamarillo – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A banán persze korántsem az egyetlen egzotikus gyümölcs Tibor kertjében.

„Van többféle maracujám, más néven passiógyümölcsöm. Most a virágait figyelhetjük meg: ez a kék virágú gyönyörűség kicsit kényes, őt télire be kell vinni az üvegházba. De a fehér virágú golgotavirág télálló, már befutotta az üvegház egyik oldalát, és most, nyár végén is hozza a szépséges virágait.

Sokan kedvelik a tamarillo-t, a trópusi paradicsomfát, ami sikerrel termeszthető majdnem minden kertben.

Nekem itt egész gyümölcspiacom van: mindig megérik valami, munka közben bekapok ezt-azt, élvezem a különleges gyümölcsök mindenféle ízeit” – mondja.

Citrom – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Természetesen az egyik legizgalmasabb kérdés egy ilyen különleges növénygyűjteményben, hogy miként szaporítja a növényeket a kertész. Én is erre vártam választ a Mesekertben:

„Minden növényről magot szedek vagy dugványt csinálok. Sok mindent magam tapasztaltam ki, hogy melyik növényt, hogyan lehet a legjobban szaporítani.

Van, amit inkább vízben, mást homokban vagy tőzegben. Akad olyan fás szárú, aminél a légbujtás vált be, ezt itt-ott meg is figyelhetitek, mert van olyan fácskám, amin éppen látható a folyamat. A kérget és a kalluszt meg kell kapargatni a megfelelő helyen, és egy kis cserepet szerelni rá, amiben tőzegben megtörténhet a gyökeresedés. Jó, ha átlátszó, mert akkor láthatjuk néhány hét múlva az eredményt, hogy sikeres volt-e a beavatkozás. De kívülről akkor is fedjük be, mert gyökér csak sötétben fejlődik” – javasolja Tibor.

Buddha keze – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Igyekeztem kifürkészni azt is, hogy a Mesekert gondozója milyen növényt ajánlana annak, aki nem az egészen egzotikusok felé kacsingat, csak szeretne olyasmit, ami jól bírja a megváltozott viszonyokat, szép és akár még termést is hozna.

„Csak úgy, általánosan, nem tudok növényt ajánlani. Díszkertbe gyönyörű, télálló eukaliptuszt, ami kékes színével, finom illatával ékessége lehet a kertnek. Vagy narancszanótot, ami a zanót-kínálatban egy egzotikum. Egy gyönyörű koronájú páfrányfenyőt, vagy mocsári gesztenyét – az Alcsúti arborétumban csodálhatjuk meg ezek ékes példányait: így fognak mutatni 100 év múlva. A bogyós-kínálatból mézbogyót, mézalmácskát, fekete berkenyét. Ezek szinte minden talajon jól kötnek, ellenállók, és a terméseik nagyon egészségesek, teli C vitaminnal, antioxidánsokkal.

A Mesekert bejárata– Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

De még folytathatnám, mert minden kertbe, minden embernek tudok ajánlani olyant, ami éppen neki való. Ha eljön hozzám, beszélgetünk egy kicsit, vagy kicsit hosszabban, akkor pedig ráérzek, hogy mit szeretne, melyik növény kívánkozik őhozzá, mivel lesz majd boldog. Legalább annyira, mint én a kertemmel. Mert nekem ez éppen elég, nem vágyok nagyobbra és többre.

Ebben a kertben nekem megvan minden, amire vágytam, és ha másoknak is örömet szerzek egy-egy új növénnyel, az bőven elég ahhoz, hogy még elégedettebben csukjam be a kertkaput” – hangzik a megnyugtató végszó.

A tinnyei Mesekertben tett látogatásom nemcsak érdekes, izgalmas, de nagyon tanulságos is volt. Jó szívvel ajánlom mindenkinek!