Őszi teendőink, amik nyomán jövőre is szép lehet a fű

A kertészet gyakorlatában egy kisebb korszakváltást élünk meg: a díszkertek esztétikai elsőbbségét egyre inkább felváltja a környezettudatos, ökológiai szemléletű gondolkodás. Hogy mindkét tábor követőinek kedvezzünk, igyekeztünk megtalálni a középutat, és olyan szemszögből bemutatni a gyepápolás őszi munkáit, hogy az mind a díszfűtulajdonosoknak, mind az ökológiai vonal követői számára befogadható legyen.

Először a klasszikus technikákat és feladatokat vesszük sorban, aztán röviden írunk arról is, miért lehet érdemes sok ház táján elgondolkodni egy újfajta gyepgondozási megközelítésen.

Klasszikus gyep: mit tegyünk, hogy jövőre is szép legyen?

Gyepszellőztetés, a kihagyhatatlan

Nemcsak tavasszal, ősszel is fontos a gyepszellőztetés. A talajba juttatott levegő, a víz gyökérszintig való eljutásának támogatása segíthet új életre kelteni a nyáron kimerült füvünket. A gyepszellőztetés tulajdonképpen nem más, mint az elhalt, elsárgult növényi részek eltávolítása az élő szálak közül, és a talaj tetejének meglazítása.

Nem mindegy a technika. Alaposan át kell gondolnunk, hogy a gyepünk karmos vagy késes szellőztetőre vágyik. A karmos változat akkor jó, ha inkább ki szeretnénk fésülni a fűszálak közül az elhalt növényi részeket, míg a késes verzió eltávolítja a gyepről a filcként összeállt réteget, és a talajt is meglazítja. Van belőle ritkább és sűrűbb verzió is. A ritkábbal többször végig kell menni az adott területen, hogy minden rész átdolgozásra kerüljön.

Szellőztetés előtt érdemes rövidre nyírni a füvet, és közepes szintre állítani a szellőztető magasságát. A munka végeztével nem szabad megijedni: pár hétig nem lesz túl szép látvány, utána viszont mintha kicserélték volna. Sokan szellőztetés után vetnek magot, szórnak el tápanyagot, és öntözik be a talajt. Ezt mindenki az adott területi adottságok szerint mérlegelje. Nálunk egy ilyen nyár után biztosan szükség lesz rá…

Tápanyagpótlás: műtrágya – oké vagy sem?

Ezután kerülhet elő a nagy vízválasztó: a műtrágya kérdésköre. Szellőztetés után sokan ajánlják használatát, én viszont nem tudom jó szívvel javasolni. A műtrágyák hosszan tartó használatakor folyamatosan romboljuk a talajéletet – lehetőség szerint kerüljük tehát! Ha valaki nehezen mond le róla, szánjon időt a tájékozódásra, arra, hogy megismerje rövid- és hosszú távú hatásait is. És aki mégis a műtrágya mellett dönt, az ősszel az alacsony nitrogéntartalmú de magas káliumtartalmú összetételt válassza, mert ez segít a növénynek abban, hogy sejtfalai megerősödjenek, és sótartalma megnőjön. A kálium képes csökkenteni a sejtnedvek fagyáspontját is, így a füvet kevésbé fogják megviselni a fagyok.

Használhatunk szerves trágyát is. Ezek növényi vagy állati eredetű széntartalmú anyagok. Élénkítő hatásúak a talajéletre, a növények számára azután válnak felvehetővé, hogy a talajban megtalálható parányi organizmusok lebontották őket – így azonnali, gyors, kiugró hatás nem érhető el velük. De

a szerves trágya hosszú távú hatást biztosít a talajéletnek és az abban fejlődő növényeknek egyaránt.

Gyepben történő alkalmazása esetén ne tipikusan marha- vagy baromfitrágyára gondoljunk: ma már elérhetőek granulált formátumú, könnyen kijuttatható pelletált/granulált készítmények is. Kisebb tápanyagmennyiséggel rendelkeznek, mint a kémiai úton előállított műtrágyák, ezért dózisuk magasabb (30-70 g/m2). 

Ha szeretnénk komolyan venni, és a valós állapothoz igazítani munkánkat, akkor érdemes legalább néhány évente elvégeztetni egy teljes talajvizsgálatot. Ez megmutatja a talaj aktuális tápanyag-ellátottságát, és segítségével ki tudjuk alakítani a tökéletes tápanyag-utánpótlási tervet.

Felhasználni azt, amink van

Bár a szakirodalom azt mondja, hogy a nedves időben a lehullott avar nagyon hamar bomlásnak indul, károsítva ezzel a gyepet, nekem mások a tapasztalataim. Én is tanultam róla, hogy a takarás miatt a napfény nem jut el a fűszálakig, ezért lelassul a fotoszintetizálás, aminek a fűszálak elsárgulása és a gyep legyengülése a következménye… de az elmúlt években teljesen mást láttam. A területünk egy részén több szezon óta nem gyűjtjük össze a lehullott leveleket, pedig zömmel diófalevelek hullanak alá. Ennek ellenére jelenleg ebben a szektorban a legszebb a gyep, itt a legsötétebb, legerősebb is. Való igaz: ökológiai gazdaság lévén nem díszgyepünk van, de a folyamat maga akkor is érdekes. Ha valakinek van kedve, kísérletezhet a különféle megoldásokkal: nevelhet díszpázsitot az előkertben, és hagyhatja elterjedni a gyomokat a hátsó udvaron, esetleg legyinthet a levélszőnyegre a gyümölcsös alatt. Kíváncsi lennék a tapasztalatokra.

Ugyanez a helyzet a lemetszett részekkel, ágakkal, a levendulahajtásokkal, minden egyéb zöld kerti hulladékkal. Egy részük mehet a komposztra, de ha igazán izgalmas kertet szeretnénk, és a kutyáink se bánják, akkor építhetünk belőlük természetes állati menedéket az egyik sarokban vagy az egyik gyümölcsfa alatt. A sünök hamar megtalálják, és hihetetlen élmény lesz végig kísérni a csendes családalapításukat. Kisgyermekes családoknak kifejezetten ajánlom!

Felülvetés, fűnyírás ősszel

Az őszi időszakban elvégezhetjük a felülvetési munkákat is azokon a részeken, ahol füvünk kikopott. Ezt leghatékonyabban úgy tudjuk elvégezni, hogy egy keveréket készítünk fűmagból és termőföldből. Majd ezt hengerezzük jól be a földbe, locsoljuk be, és

még a fagyok beállta előtt megerősödhet gyepünk.

Az alapszabály az, hogy amíg a frissen vetett magok nem kelnek ki és nem erősödnek meg a friss fűszálak, nem ildomos rámenni a fűre. Ki hogy tudja megoldani… Gyerekek (és kutyák) mellett ez szinte kivitelezhetetlen, ezért érdemes átgondolni, mikor tudjuk biztosítani, hogy legalább néhány napig ne futkosson össze-vissza senki.

A nagykönyv szerint amikor a régi fűszálak 8 centi körülire nőttek, akkor körülbelül 5 centisre vissza kell vágni, majd ahogy erősödnek a fiatal szálak, egyre lejjebb lehet menni. Az esztétikumot szem előtt tartó szakemberek azt javasolják, hogy ne hagyjuk túl hosszúra megnőni a füvet, mert amikor ekkora hosszúságnál nyírjuk le, akkor hirtelen veszíti el tápanyagtartalékának nagy részét, mert nem a gyökerében, hanem magában a fűszálban tárolja energiáját. Emiatt a fű sokkal gyengébb, kopottabb lesz, és idővel a gyomok megjelennek benne. Ők kétheti vágást javasolnak.

Az ökológiai szemlélet viszont ennél óvatosabb, hiszen a gyepet élettérnek is látja,

ahol rovarok, beporzók lelnek táplálékra, ahol nemhogy nem zavaró a here vagy a pitypang jelenléte, hanem kifejezetten hasznos. Saját példámból kiindulva nem tudok mást javasolni, mint a modernkori látványközpontúság elengedését. Tapasztalatból mondhatom, hogy a fű és annak életközössége nem bánja, ha kicsit békén van hagyva, nekünk pedig nem esik bántódásunk, ha kicsit elszakadunk a méregzöld, sűrűn szőtt pályagyepet képétől. Szerintem teljes mértékben összeegyeztethető az élet védelme az esztétikummal, és az ezzel a szemlélettel a kertünkbe csalogatott élet még egy kis plusz fűszert, plusz tartalmat és élményeket adhat mindennapjainknak. Érdemes tehát ízlelgetni az ökológiai gyepgazdálkodás lehetőségeit – ebből szeretnék most bemutatni pár fontos gondolatot.

Ökológiai gazdálkodás és a fű viszonya

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet számtalan gyakorlatias, áttekinthető és élvezhető útmutatóval szolgál azoknak, akik nyitottak a fenntarthatóbb élet felé. Ilyen kiadványuk az interneten is elérhető Ökológiai szemléletű gyeptelepítés elmélete és gyakorlata összefoglalójuk, ami nemcsak hasznos ismereteket, hanem kellő motivációt is ad azoknak, akik még hezitálnak, vagy egész egyszerűen nem látják át a témát annyira, amennyire szeretnék.

A legfontosabb dolgok, amiket tudnunk kell:

• Az ökológiai gyeptelepítés gyakorlata szerint érdemes kerülni az olyan – egyébként bevett-technikákat (ilyen a gyep szellőztetése, altalajlazítás és minden felázott talajon végzett talajmunka), amelyek a talajfelszín vagy a gyep szerkezetének sérülésével járnak, mert ezek gyomosodáshoz, rosszabb esetben az invazív fajok betelepedéséhez, valamint a gyep degradálódásához vezethetnek.
• Gyeptelepítésnél és frissítésnél mindig az adott termőhelyi viszonyoknak megfelelő fajokat válasszunk. Lehetőség szerint helyi forrásból származó szaporítóanyagot alkalmazzunk, hiszen a megfelelő genetikai állományú szaporítóanyag alkalmazásával a helyi körülményekhez legjobban alkalmazkodott egyedekből álló gyepet hozhatunk létre, ezáltal sikeresebb lehet a magok csírázása és a fejlődő növények megtelepedése.
• Tilos a műtrágya és a gyomirtó használata!
• Ne használjunk növényvédő szereket!
• Gondoljuk át a gyomokról alkotott fogalmunkat! Sokan mindent megtesznek a pitypang elűzéséért, holott gyökérzete lazítja a talajt, hasznos és fontos eleme a környezetnek, nem mellesleg az ember számára is sokrétűen felhasználható.
• Nem kell a hétvégét fűnyírásra pazarolni! Az állandó fűnyírás szokása rendkívül káros. Senkinek nem lesz baja attól, ha bokáját csiklandozzák az útifüvek, és a fűszálak rejtekében élő apró élőlények is hálásak lesznek érte.
• Élni és élni hagyni! – rendkívül fontos alapelv.

Ajánlott fajok élő gyephez

Azoknak, akik nem riadnak vissza a természethez legközelebb álló gyepektől, és nem vágynak méregzöld egyenes fűszálakra, számos faj rendelkezésükre áll. Íme az ÖMKI által ajánlott fajok listája:

• Angol perje (Lolium perenne,)
• Sziki mézpázsit (Puccinellia limosa)
• Réti csenkesz (Festuca pratensis)
• Csomós ebír (Dactylis glomerata)
• Sudár rozsnok (Bromus erectus)
• Keskenylevelű rétiperje (Poa angustifolia)
• Árva rozsnok (Bromus inermis)
• Csillagpázsit (Cynodon dactylon)
• Réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis)
• Zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea)
• Közönséges tarackbúza (Elymus repens)
• Sovány csenkesz (Festuca pseudovina)
• Deres fényperje (Koeleria glauca)
• Ezüstperje (Corynephorus canescens)
• Rezgőfű (Briza media)
• Taréjos cincor (Cynosurus cristatus)
• Selyemperje (Holcus lanatus)
• Fehérhere (Trifolium repens)
• Vöröshere (Trifolium pratense)
• Komlós lucerna (Medicago lupulina)
• Sárkerep lucerna (Medicago falcata)
• Pongyola pitypang (Taraxacum officinale)
• Sziki cickafark (Achillea aspleniifolia)
• Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

Segítségükkel egy hihetetlenül izgalmas világot teremthetünk otthonunk közelében, ami semmiképpen sem mondható klasszikus füvesítésnek – annál sokkal, de sokkal több. Színek és illatok sokasága, rovarok százai, élmények és tapasztalások nosztalgikus pillanatai. Nem beszélve arról a rengeteg kincsről, amit pár négyzetméternyi természetes gyepről gyűjthetünk össze: pitypangszörp, fehér here tea, útifű szirup, és még sorolhatnánk…

Tudnunk kell, hogy a gyepek, füves területek mind természetvédelmi, mind gazdasági, mind rekreációs szempontból nagy jelentőséggel bírnak. Sokkal többet jelentenek puszta zöld felületeknél. A színtisztán fűfélékből kialakított, homogén pázsitok érzékeny és gondoskodásigényes területek. Hiába szépek, szépségükért komolyan meg kell dolgoznunk: rendszeres kaszálás, öntözés, tápanyagutánpótlás, növényvédelem és talajgondozás mellett tudnak csak fennmaradni. Ez a pázsit, mint élőhely sem túl változatos. 

Ezzel szemben a természetes jelleget őrző gyep – már csak abból kifolyólag is, hogy sokkal gazdagabb élővilágnak ad otthont – ellenállóbb a külső hatásokkal szemben. Kiváló méhlegelő, és a pázsithoz képest jóval alacsonyabb a fenntartási igénye. Természetes hatása miatt egy kívülállónak sokszor rendezetlennek, kezelhetetlennek tűnhet – de talán az számít a legkevésbé, hogy mit gondol a szomszéd…

A választás mindenkinek sajátja, ezért legyen az bármilyen: mindenkinek egészséges, örömöt és elégedettséget okozó gyepet kívánunk!