Őszi csönd a gyógyfüves kertben

Kert

Őszi csönd a gyógyfüves kertben

Megérkezett a szeptember, vele együtt az enyhülés az úgy várt csapadék. Földanya havában megnyílik a föld méhe, lehet ültetni, hiszen a hosszú őszben meggyökeresednek az örökzöldek. Itt az idő magot fogni, dugványokat készíteni, és begyűjteni még azt, amit az ősz kínál.

A hosszan tartó aszályt megsínylették mindenütt a növények. Elszáradtak, vagy csak rövidke hajtást hoztak. A fellélegző kertben másodvirágzásnak indulnak még azok, akik még erőt éreznek gyökereikben.

Nálunk sorra feslenek ki a tatárhagyma, az őszi aszterek virágai, sárgán hajlong az aranyvessző, ragyog a csicsóka és kúpvirágok. Virágzásnak indul újra a rozmaring, a levendula is.
Lavender on rockery

Fotó: 123RF

Nálunk a négy hatalmas rozmaring-bokor mutatja az időjárás-változás eredményét. Jó 20, de még 10 évvel ezelőtt is ilyenkor már gondolni kellett arra, hol is fog áttelelni a rozmaring. Ki se ültettük, szép nagy cserépben sütkérezett egész nyáron a déli fal védelmében. Aztán ősszel beköltözött a verandára, ahol csöppet sem volt jó helye, és legtöbbször igen megviselték a hideg hónapok. Most pedig él és virul, hatalmas hajtásai szinte fél éven át ontják illatos virágaikat. Szeptembert írunk, pillangók hada röppen virágról virágra, gyűjtik be a téli muníciót.

A levendulák is felsóhajtottak az áhított esőnek hála. Itt-ott elszáradtak a sok éves ágak, de hamarosan a tövek közepéből újak fognak előtörni. A legbátrabbak néhány szép virágot is illegetnek a szárak hegyén.

Most gyűjthetjük már a bogyókat, a csipkerózsa álbogyóterméseit, galagonyát.

Aranyvesszőből a bimbós hajtásokat érdemes leszedni, és ha nyár elején nem szárítottunk elegendő zsályát, most lehet pótolni, hiszen dacolva a nyárral, a zsálya újra frissen hajt.

Rosehip berries on the branches. Photography in the fall. Place for your text.

Fotó: 123RF

Ha az évkörre tekintünk, átellenben velünk már ott a tavasz, ideje erre is felkészülni! Tudják ezt egyes növények is, akik mostanra megérlelték magjaikat, és már csak arra várnak, hogy a szép messze röpítse, a föld befogadja őket, vagy éppen kis horgaikkal beleakaszkodjanak bármibe, ami odébb viheti őket. Nekifogatunk, hogy begyűjtsük a jövő évre szükséges magokat magunknak is.

Az évelők átültetésnek is eljött az ideje.

Ha új ágyást tervezünk, ha szeretnénk tavaszra ragyogó szép tulipános, nárciszos ágyást, annak most kell letennünk nem csak alapkövetit, hanem a jól megmunkált, gondosan előkészített talajba a hagymákat is.

Garden Works. Young Woman Working in the Garden. Healthy Lifesty

Fotó: 123RF

Én mindig ilyenkor fogok neki a dugványozásnak. Ezzel a módszerrel erős, az anyatővel azonos növényeket tudok nevelni, amelyek már jövő nyáron szépen fognak mutatni. Így tudom pótolni a kiöregedett levendula, olasz szalmagyopár, cipruska töveket. Ilyenkor készülnek azok a kis növények is, amelyek majd ajándékul fognak vándorolni a barátokhoz, illetve a gyermekeim és az unkahúgaim kertjeiben virítanak majd, és viszik tovább a növények titkos üzeneteit.

A dugványozáshoz 10-12 cm-es növénydarabokra lesz szükség, mégpedig olyanokra, amelyek már elkezdtek fásodni. Gondosan válogatok megfelelő hajtásokat, amelyeket éles késsel metszek le a növényről. Ekkor már ott várakoznak a puha, jó földdel telt kis cserepek.

A hajtások alsó 2-3 levélkéit letépem, a növénykét őrölt fahéjba mártom. Ez segít, hogy minél előbb gyökeret eresszen. Máris a földbe tűzöm őket egyenként, majd körülötte jól lenyomkodom a talajt.

Alaposan belocsolom, és árnyas helyre kerülnek, ahol várják majd a tavaszt. Szükség esetén öntözöm őket, hogy földjük nehogy kiszáradjon, a tél közeledtén pedig kapnak majd egy kis lomb-takarást.

Woman repotting fresh thyme, closeup�

Fotó: 123RF

A bazsalikomok még szépen hajtanak, ha szerencsénk van, tudunk magot fogni egy-egy jó fajtáról. Szedjük a leveleket, leveles hajtásokat, készítsünk belőle pesztót. A szép nagy töveket érdemes hamarosan bevinni majd, mert ha beköszöntenek a hűvös reggelek, búcsút inthetünk lombjának. Odabent pedig, ahol nem megy a hőmérő higanyszála 15 fok alá, még hosszan örülhetünk friss leveleinek.

Amikor már megnyúlnak az árnyak, a jól végzett munka örömével nézek szét a kerten. Olyan, mintha elfáradt, kifakult volna minden, mintha csak a mesére vágynának elalvás előtt. Pedig mesélek nekik folyvást, míg dédelgetem, ápolgatom őket.

Sosem maradnak napközben virágmesék nélkül, amelyekben mi sem természetesebb, hogy ők a főszereplők. A korán jött sötét viszont már másik meséknek kedvez: ilyenkor nem délidőben, a redőny mögött kopog a klaviatúra, hanem alkonyat után, amikor a kertésznadrág meg a csizma is pihenni térnek.

Fotó: 123RF

Nyitókép: 123RF

 

Ajánljuk még:

Tervezzünk színt a kopár kertbe! – Képeken kedvenc növényeink, amik lombhullás után is díszítenek

Borongós égbolt, csupasz fák, elhervadt virágok – ilyesmi képet társítanak sokan az őszi kerthez. Értem ezt, de mégsem. Mert mégis miért lenne kopár vagy barna az őszi és téli kert, miért ne díszíthetne az elkövetkezendő hónapokban is milliónyi fényével? Nemcsak lombhullatókból áll a világ, és nemcsak a virágszirmok boríthatják pompába az ágyásokat. De még mennyire, hogy nem!