Növényeket, állatokat is veszélyeztet: miért ne legyen a kertedben selyemkóró?

Selyemkóró, tejelőkóró, selyemfű, pamutkrepin: ki hogyan ismeri. Latin neve Asclepias syriaca, Észak-Amerikából származik, és eredetileg a textilipar számára hozták be az országba. Nagy hiba volt, ugyanis egy agresszíven terjeszkedő évelő gyomnövény, ami mézelőként ugyan jó szolgálatot hoz az élővilág számára, de az őshonos fajok kiszorításával sokkal több kárt okoz. 

Olyannyira nem kedvelt idehaza, hogy irtását is törvény írja elő. Nagyjából minden talajon remekül megél, és gyökérzete akár a két méteres mélységet is eléri, így szorítja ki az őshonos növényfajokat. De ami még rosszabb: a gyökere olyan anyagot termel, ami után számos növényfaj nem tud megélni a talajban (például gabonanövények),

és a facsemeték fejlődését is gátolja.

A gyepek elözönlésével rontja a széna, a legelhető takarmány minőségét, valamint nagy tömegben elvonhatja a napraforgó beporzásától a méheket, ezáltal terméskiesést is eredményezhet. 

A fentiek ellenére volt egy ágazat, ami kifejezetten kedvelte: a textilipar. Mivel üreges szálai vannak, az ezekbe zárt levegő hőszigetelő hatását kihasználva kifejezetten alkalmas ruhabélés anyagának. Nagy előnye az is, hogy csak olyan anyagokból áll, amelyek biológiailag lebomlóak, így abszolút környezetkímélő alapanyagnak számít. Intenzív termesztését a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben kezdték meg, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így háttérbe szorult. 

A selyemkóró vagy a hasonlósága miatt vaddohánynak is nevezett faj júniustól augusztusig virágzik, kifejezetten kellemes illattal. Apró, fehér vagy rózsaszín virágai gömb alakú ernyővirágzatban jelennek meg a hosszú szárain. Élénkzöld, nagy, kerek levelei és szép virágai annyira rabul ejtették a kerttulajdonosokat, hogy voltak évek, amikor dísznövényként ültették. Ez sajnos nagy hibának bizonyult: a selyemkóró ugyanis

elnyom mindent és évekbe telik, mire megszabadulunk tőle.

De a legfontosabb, amit tudnunk kell: a selyemkóró mérgező növény! Minden része mérgező, így ne kísérletezzünk a felhasználásával! Fehér színű tejnedvet tartalmaz, amely hasmenést, nehézlégzést, görcsöket, illetve egyensúlyzavart okozhat. Érdekessége, hogy mérge nem hat a bűzpillefélékre – mint amilyen például a királylepke –, ami miatt a faj hernyóinak ez az egyetlen tápnövénye. A mérget mind a hernyók, mind az imágók elraktározzák, és ettől ők is mérgezővé válnak, amire a potenciális ragadozókat feltűnő színeikkel és mintázatukkal is figyelmeztetik. Izgalmas világ terül el a lábaink alatt, ugye?

Habár a növény minden része mérgező, a virágporból készült méze ez alól kivétel. A selyemkóróméz ráadásul különlegességnek számít, olyannyira, hogy megkapta a Nemzeti érték címet is. Őshazájában hashajtó-hánytató és köptető tulajdonsága miatt alkalmazták, a selyemfűméz különlegesen illatos és intenzív ízű, pollentartalma alacsony, így allergiások is fogyaszthatják. Mint a legtöbb méz, gyulladásgátló és vérnyomás-szabályozó hatású.

Érdekes, mennyit változott megítélése az utóbbi években. Ha visszatekintünk pár évtizeddel ez előttre, akkor arról olvashatunk, hogy hazánkban rendkívül sokoldalú hasznosíthatóságot tulajdonítottak neki: tejnedvét a gumigyártásban, magszőreit a selyemgyártásban hasznosították, rostjaiból papír és tapéta készült, virágából illóolaj, szörp, bor, míg sajátos alakú termését a virágkötészetben alkalmazták – tudhatjuk meg az Idegenhonos inváziós fajok tudásbázisából. Akkor hol lehet az igazság?

Az biztos, hogy mézébe nem lehet belekötni. Ahol tömegesen virágzik, ott nektárját jól hasznosítják: a Duna mentén Tolna megyében, a Kiskunsági Nemzeti Park területén (Bács-Kiskun megye) és Gödöllő környékén fajtaméz előállítására is alkalmas méhlegelőivel találkozhatunk. Érdekes azonban, hogy magukkal a méhekkel közel sem olyan felhőtlen a vaddohány viszonya. A fiatal virágok portokjai ugyanis lebéklyózzák a méhek lábát, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudnak kiszabadulni. Ezért ha a méhek hosszan gyűjtenek a selyemkóróról, számítani kell a családok elnéptelenedésére – tehát a méhész mindig kockázatot vállal, amikor erre a növényre teszi a voksát.

Méz ide vagy oda: a selyemkóró összességében mégiscsak a rossz oldalon áll (ha lehet ilyet mondani). Minden ismertetett negatív hatása mellett számomra mégis az a legmegdöbbentőbb, hogy az utóbbi időben megfigyelték:

konkrét állatfajok fennmaradására lehet káros hatással.

A selyemkóró ugyanis nemrég jelentős mértékű pusztítást vitt végbe a Kelet-Mecsek álcsüngőlepke-állományában. A Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság 2019-ben figyelte meg először, hogy a növény foglyul ejtette a rovarokat, tömegével ragadtak bele a nektárral telt virágkelyhekbe. Vékony lábaik becsúsztak a sziromkehely mélyére és az állatok onnan már képtelenek voltak kijutni. A Társaság megfigyelése szerint egy 2 m²-es selyemkórós folton 40-50 elpusztult példány is volt, ami hatalmas károkat okozhat a faj állományában.

Mindent összevetve arra kérjük a kertbarátokat, ne telepítsenek selyemkórót kertjükbe, és amennyiben a növény felütötte fejét a közelükben, próbálják meg még csírájában elfojtani… Egyelőre úgy tűnik, ezzel tehetjük a legtöbbet környezetünkért.

Nyitókép: Hagerty Ryan/Pixnio