Katángsaláta és bodácskóró-főzelék – a gyógynövényről, ami nemcsak kívül-belül ápol, de még finom is!
A régi időkben, ha egy földművest munka közben baleset ért, a lándzsás útifű és a fekete nadálytő mellett mezei katángot, népies nevén katángkórót tett a sebre. A legegyszerűbb módokon: leveleiket leszedte, összefogta, és a sebre kötözte. Később már mezei zsurlóval is párosították, majd a levelek összetörésével pépes sebgyógyítót készítettek. Mára már azt is tudjuk, hogy az aktív túrázóknak nem árt, ha van egy kis katáng a táskájukban, hiszen vízhólyag kezelésére kitűnően alkalmazható.
A mezei katáng – más néven bodácskóró – levele, virága és gyökere is ehető.
Már az ókorban is felfedezték magas ásványianyag-tartalmát, és tudták, hogy ez a Napra néző gyógynövény gazdag vitaminokban is. Leveleit virágzás előtt gyűjtik, kicsit kesernyés ízüknek köszönhetően kellemes saláta és főzelék készülhet belőle. Ajánlott más növényekkel keverni, hogy lágyabb ízvilágot kapjunk. Virága szintúgy díszítheti salátánkat, az igazi meglepetéseket viszont gyökere tartogatja.
A gyökér egy pár órás áztatás után – hogy keserűanyag-tartalmát csökkentsük – ugyanúgy főzhető, süthető, mint más zöldségeink.
Június közepétől az első fagyokig gyűjthető, érdemes tehát kihasználni inulin-, keserűanyag-, aminosav-, csersav- és káliumtartalmát. Ha a gyökereket tisztítás után apróra vágjuk, szárítjuk, és legalább 15 percig főzzük, akkor kellemes gyógytea készíthető belőle.
Bevált gyógymód a gyökér friss levének fogyasztása is, amely kitűnő vértisztító hatással rendelkezik. Régi receptek a vízben fonnyasztott tisztított gyökereket sózva, ecetben vagy olajban eltéve ajánlják, de nem ritka a mézben eltett katángkórógyökér gasztrotörténeti megjelenése sem.
Hieronymus Bock 1577-es írásában olvashatunk a mezei katáng alkalmazásáról bőrfertőzések esetén. Tályogra és kelésekre alkalmazták sikerrel, mára pedig a pikkelysömör és a hámló bőrfelületek kedvelt gyógymódja lett.
Felhasználásra alkalmas részeiből főzetet, borogatást, ülőfürdőt, lemosót, de akár macerátumot vagy gyógykenőcsöt is készíthetünk.
Az előbbiek esetén forralással, főzéssel készítjük el a kívánt szert, utóbbi esetben pedig hidegen sajtolt olajokkal vonjuk ki a hatóanyagot.
A legegyszerűbb gyógykenőcs úgy készül, hogy a mezei katángot disznózsírban felmelegítjük, legalább egy éjszakát állni hagyjuk, majd újramelegítjük. Egy kevés méhviaszt oldunk fel benne, ízlés szerint illóolajokkal dúsítjuk, tégelybe szűrjük, és megvárjuk, amíg kihűl és a méhviasznak köszönhetően sűrűbb állagot kap. Ha már szereztünk egy kis rutint, akkor legközelebb hidegen sajtolt olajokkal, vajakkal is próbálkozhatunk – a folyamat ugyanaz.
Nagyszüleink talán még emlékeznek a Franck kávéra. Bizony: a Franck kávé nem más, mint a mezei katáng gyökeréből nyert cikóriakávé. „Csak annak van egészséges gyomra, mája, szíve, aki egész életében a Franck-kávé híve!” – hirdették a korabeli képeslapok. A katángkóró gyökerét megtisztítják, darabolják, szárítják, majd a kávébabhoz hasonlóan pörkölik, darálják. Íze merőben más, mint az igazi kávéé, de háború idején, vagy a koffeinnel szembeni érzékenység esetén jó alternatívája volt a kávézás szertartásáról lemondani nem tudó vagy nem akaró fogyasztóknak. Történelmi vonatkozásait tekintve
az először vad cikória felhasználását a 17. században váltotta fel a nemesített fajok alkalmazása, amelyek az évszázadok alatt egy eredetitől sok szempontból eltérő kávépótlót eredményeztek.
A legenda szerint egy elvarázsolt királylány addig várt szerelmére az úton, amíg egy tündér kék virággá nem változtatta, így született meg a mezei katáng. Egyes kultúrákban a hű szerelem jelképe, a nap szerelmese, hiszen virágaival mindig a fény felé fordul. Egy biztos: ha kertünkben otthonra lel, vigyázzunk a fűnyíróval, ha pedig forgalomtól távol eső helyen találkozunk vele, szedjünk egy keveset táskánkba – hasznos és egészséges alapanyaga lesz konyhánknak!
Nyitókép: 123RF
