Magyarország madarai: a nyaktekercs

„A nyaktekercs nem kopácsol és nem is kúszik, mint a harkály, de nyelvével éppen úgy működik. A hangyabolyt kilyukasztja s a kitóduló hangyák, mint lépvesszőre, úgy tapadnak hosszú nyelvéhez, melyet hirtelen visszaránt és mintegy lehántja róla a prédát. A hangyatojást felpiczezgeti nyelvének kemény, hegyes végére, így szedegeti a kéreg repedéseiből is a bogárságot, a petét, bábot és mindent, ami ott bujkál, nyugszik vagy leskelődik. Ezért a nyaktekercs kíméletre méltó, igen hasznos madár” – olvashatjuk a róla szóló leírásokban. 

Fotó: Wikipedia / Arnstein Rønning 

Nevét különleges védekező, fenyegető viselkedéséről kapta: ha ragadozó fenyegeti vagy a gyűrűzők ejtették el, akkor a nyakát tekergeti.

„Kapaszkodik, csendesen viselkedik, legfölebb nyakát tekergeti bolondos mozdulatok közben, főleg ha gyanúpörrel él vagy párjának tetszeleg. Mókái, felborzolt üstöke, szemforgatása, fintorgása, kigyószerű fejének méregetése szinte kacajra fakasztanak. A fogottak is olyan furcsa, hóbortos, mondhatnám visszatetsző mozdulatokkal és külsejüknek eltorzításával igyekeznek hatni az emberre, hogy a gyenge idegzetű meghökken s inkább elereszti kezéből a különös madarat” – írják róla. 

Jellemzője, hogy a harkállyal ellentétben fészekodút nem, vagy csak nagyon ritkán váj (azt is csak erősen korhadt fába), ezért fontos, hogy idős, kiodvasodott faegyedekkel, vagy más fajok által vésett odúkkal gazdagított tájak álljanak rendelkezésére. Ha ez nem biztosítható, akkor más megoldásokhoz kell folyamodnia : szerencsére szívesen foglalja el a mesterséges odúkat.

A tekerincsnek is nevezett madár legnagyobb populációi a Dunántúl nyugati felén, az Északi­-középhegység (el­sősorban déli) hegylábainál, valamint az Alföld erdősült északkeleti részén találhatóak. Az egyedsűrűségre kifejezetten pozitív hatással vannak a szőlők, akácosok és a komplex agrárterületek.

Fotó: 123RF 

Hazánkban márciustól találkozhatunk egyedeivel, akik egy évben egyszer költenek (csak nagyon kivételes esetben kétszer), és a költési szezon elején, azaz márciustól májusig nagy területeket járnak be. 

Jelenlétét leginkább az áprilisban érkező hímek jellegzetes „kjükjü-kjü-kjü” kiáltása árulja el,

mert ilyenkor a madár a faágon, néha villanyoszlop tetején üldögél, és hangjával igyekszik egy tojót a közelébe csalogatni.

Fotó: 123RF  

Sajnos elég erőszakos madár hírében áll, és ez néha gondot okoz a cinegékkel való együttélésben:

ha ugyanis az áprilisban érkező nyaktekercs nem talál üres odút, akkor gondolkodás nélkül „kitelepíti” a cinegéket, akár fészekaljukkal együtt.

A nyaktekercspárok április legvégén, május elején kezdik meg a költést – elég hányaveti módon. Fészket ugyanis nem építenek: a tojó a kiválasztott üreg aljára egyszerűen csak lerakja hét-tizenkét fehér tojását. A kotlás május második felében kezdődik, a fiókák tizenkét-tizenhárom nap alatt bújnak ki a tojásból. A szülők főként hangyabábokkal (hangyatojással) etetik őket. 

Fotó: 123RF  

„A szárnyra szabadult fiatalokat még jó ideig gondozzák az öregek s kitanítják, hogy mesterségüket kellő módon gyakorolhassák. Csak július közepe táján bomlik föl a család, mindegyik a maga útján boldogul s nem valami föltűnő életet folytat mindaddig, mígnem a szeptember őszies lehelete őket is idegen hazába szólítja” – olvashatjuk róla. 

Sajnos a nyaktekercsek is ki vannak téve a ma zajló ökológiai folyamatok kellemetlen hatásainak.

Mivel a klímaváltozás kedvezőtlen csapadékviszonyokat okoz, a hangyák egyre mélyebbre húzódnak, így ez közvetve a nyaktekercsek életére is negatív hatással van.

És egy idő után még a nyelve hegyén lévő kis horgok sem tudnak majd segíteni a hatékonyabb táplálékszerzésben, ami populációinak nagymértékű csökkenéséhez vezethet.

Fotó: 123RF  

Márpedig ha csökken a hangyákat kordában tartó madarak száma, akkor az elszaporodó hangyák nemcsak a növények gyökérzete körül okozhatnak károkat, hanem a tetvek életben tartása által is:

azon levéltetvek életbentartásával, amelyeknek váladéka kiváló terepe a penészeknek. És a sort még sokáig folytathatnánk.

Fotó: 123RF   

Egy-egy faj szerepe a természet rendszerében tehát közel sem lekicsinylendő: ha végigvezetünk egy-egy kapcsolatrendszert és azok hatásmechanizmusait, akkor egyből kitűnik, hogy mekkora munkája van a körülöttünk élő fajoknak az egyensúly megtartásában. 

Hasonlóan nagy gondot okozhatnak az antropogén hatások is: a mezőgazdasági vegyszerektől kezdve az élőhelyek elvesztésén át egészen a zajszennyezésig.

Nem egyszerű tehát a madarak élete, ezért már egy olyan apró segítség is sokat jelent, mint egy-egy odú felhelyezése vagy egy kis itató folyamatos töltése. Érdemes rászánnunk az időnket, mert szárnyas segítőink megannyi bajtól és bosszúságtól meg tudnak kímélni bennünket.

Nyitókép: 123RF