Minden könyv hozzánk tesz valamit. A szakácskönyvek pedig különös életutat is bejárhatnak. Most egy ilyen, generációkon átívelő történetet szeretnék elmesélni, ami még az elmúlt évezredben kezdődött, 1999-ben, amikor Kölyökkonyha címmel jelent meg az első szakácskönyvem.
Gyerekeknek készült, csupa könnyen elkészíthető, látványos és az apróságok számára izgalmas ételekkel. Négy gyermekem addigra már akkorára cseperedett, hogy olykor nem csak lábatlankodtak, hanem alkottak is a konyhában. Mindent szívesen megettek, könnyű volt letesztelni rajtuk a recepteket. A Magyar Konyha magazinnak a Haspók rovatát is szerkesztettem, így szinte adta magát, hogy egyszer csak egy hiánypótló gyerekszakácskönyv kerüljön ki a kezeim közül. Olyan gondolatok adták az alapját, hogy gondoltál-e már arra, mi lenne, ha ma Te készítenéd a vacsorát? Milyen jó falatokkal látnád vendégül barátaidat? Mivel lephetnéd meg szüleidet vasárnap reggel? Hogyan készíthetnél gyorsan és egyszerűen ebédet magadnak, testvéreidnek?
A könyv nagy siker volt, és remek visszajelzéseket kaptam, hogy azok a lurkók, akik már tudtak olvasni, akik szívesen alkottak, és akiknek a szülei hagyták, hogy a konyhában alkossanak, milyen kitörő örömmel fogadták a könyvet. Volt, aki néhány hónappal később elmesélte, hogy míg ő dolgozott, a 8 éves fia délutánonként sorra készítette el az ételeket, és azzal várta haza.
Egy évre rá egy rendezvényen találkoztam egy kedves hölggyel, aki az akkor 10 éves ikerlányainak vásárolta meg a könyvet. Krisztinek és Nikinek dedikáltam. Hogy azután mi történt, azt a napokban tudtam meg, amikor 26 évvel később Krisztivel és édesanyjával találkoztam.
„A lányok oda voltak egészen a szakácskönyvért, és sorra készítették el belőle az ételeket. Egyre ügyesebbek voltak, főleg Krisztina szeretett a konyhában sürögni-forogni, és ez volt az a pillanat, ez a könyv, ami talán el is döntötte pályaválasztását: szakács lett belőle, most pedig a hidegkonyha az, amiben kimagaslót alkot. De azért voltak nevetős történetek is a konyhában!”– mesélte Skrivanek Magdolna.
Telekes Krisztina szívesen mesél a próbálkozásaikról, miközben a könyvet lapozgatjuk. „Az első, amit elkészítettünk a könyvből, az a Vekkertál nevet viselő hidegtál volt. Nekiláttunk a salátának, aztán olvastuk, hogy kell hozzá főtt tojás. Siettünk, gondoltuk, hogy a mikróban hamarabb el fog készülni. Betettük egy vízzel teli tálba a tojásokat, és be a mikrohullámú sütőbe. Ekkor tanultuk meg, hogy a van ami fel is robbanhat. Anyu nem győzte takarítani a nyomokat. De végül elkészült a tálunk, és olyan sikere volt, hogy máskor is nekifogtunk, de akkor már tudtuk, hogyan is kell főzni a tojást. Volt egy csirkecomb recept egy fűszeres-mazsolás mártással. Gondoltuk, ezt hallal is el lehet készíteni, meg tettünk bele kókuszt is valami kósza gondolattól vezérelve. Nem volt jó ötlet, szegény anyu, alig bírta lenyelni, annyira fura íze lett! A kis békakirályos virsliket becsomagoltuk a hajszálvékony szalonna szeletekbe, gyönyörű, ropogós-pirosra sütöttük őket. Azt nem mondtuk anyunak, hogy fogpiszkálóval vannak összetűzve, nem látszott. Szerencsére csak meglepetés volt, nagyobb baj nem lett belőle, senki nem nyelte le a fogpiszkáló-darabokat! A gesztenyés-csokis süniket is imádtuk, igaz, kicsit összecsokiztunk mindent, miközben a mandulacsíkokat szurkáltuk a sünik hátába, de a végeredmény parádés lett!”
A lányok aztán kinőttek a Kölyökkonyhából, és egy költözés előtt néhány holmit a család felajánlott egy jótékonysági vásárra. Ezzel együtt a könyvet is, úgy gondolták, most már nincs szükségük rá, tanuljon belőle más is. Egy gyűjtő nagyon megörült a dedikált könyvnek! Ezzel járultak hozzá egy beteg kisfiú gyógyításának költségeihez.
Aztán múltak az évek, és Magdinak az unokája került „kölyökkonyha” korba. Egy családi beszélgetésen eszükbe jutott, milyen jó is volna Lizának, a 8 éves unokának is kedvet csinálni a kuktáskodáshoz. A gyerekszakácskönyv-kínálat azonban nem olyan bőséges, főleg hazai szerzőktől kevés jól használható könyv akad. Így jutott eszükbe, hogy hátha az antikváriumokban megtalálják a jól bevált Kölyökkonyhát. Leltek is egyet, megrendelték, másnap meghozta a futár.
„Jóleső érzéssel vettem kezembe, szép emlékeket ébresztett már a borítója is. Lapozgattam, szinte ujjongtam, látva azokat a recepteket, amelyek oly kedvesek voltak számomra. És akkor észrevettem a jellegzetes mancsolásokat egy-egy oldalon. Egy ujjlenyomatot, amire tisztán emlékszem, hogy tőlem származik, maszatos kézzel lapoztam, és nem lehetett eltüntetni. Ez a mi könyvünk volt, kiáltottam fel! A könyvből az első lapot valaki késsel kivágta belőle, azt, amelyen a dedikálás volt. De biztos vagyok benne, hogy ez a példány az, ami a mi gyerekkorunkat a konyhába vezette! – mesélte örömmel Kriszti.
„Akkor gondoltunk arra, hogy muszáj megkeresnünk a szerzőt, és elmesélni, hogy miféle véletlenek vannak. Vagy talán nem is véletlenek? Hogy az unokám ugyanabból a könyvből fog főzni, mint amiből a nagynénje egykor?” - idézi fel a pár héttel ezelőtti napokat Magdi. Szerencsére ma már viszonylag egyszerű megkeresni valakit, és így jött létre a nagy találkozás.
Amikor az ember könyvet ír, sosem tudja, hogy kihez, hogyan jut el a könyv. Talán a szerző nem is gondolja miközben a receptek pontosságra, a nyelvhelyességre, az élvezetes szövegre ügyel, hogy ezen túl is mekkora a felelőssége. Generációkon hagyhat nyomot az, amit akkor és ott papírra vet. Gyerekeknek írni még nagyobb felelősség, de ezt, most ennyi év távlatából még élesebben látom. Annak pedig különösen örülök, hogy kaptam egy újabb bizonyítékot arra, hogy a tudás átadása, legyen az bármilyen formában, fenntartja a generációkon átívelő körforgást.
A legjobb, ha odahaza, a mama vagy a nagyi mellett sajátíthatják el a gyerekek az első konyhai mozzanatokat. De ha van egy jó könyv, ami kedvet csinál, ami felébreszti az érdeklődést, az igazán élvezetessé tudja tenni a konyhai tevékenységeket. Még az is lehet, hogy egy könyv adja meg az ihletet egész életre szólóan.
Ízek és történetek sorozatunk további cikkeit itt olvashatják.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Dicsérő szavak és klasszikus sajtirodalom a Sajtok könyvében
A "keleti blokk" sajtkultúrája
