Kedvenc téli növényünk, a boróka

A közönséges boróka 1-3 méteres magasságot megcélzó örökzöld cserje, amely szürkészöld, sűrű lombjával és kihegyezett, szúrós tűleveleivel teremt hagyományos hangulatot. Tobozbogyója hamvaskék, a bogyó illata kellemes.

Illóolaja sokoldalúan felhasználható: gyakorta alkalmazzák szappanokban, krémekben, kölnikben, de a természetgyógyászatban is.

Fotó: 123RF 

A boróka kedvelt alapanyaga számos alkoholnak: az angolok gint készítenek belőle, a svédek pedig sört. Hazánkban és a szomszédos vidékeken jól ismert a borókaszesz is: északon borovicskának, Székelyföldön borókapálinkának nevezik. Vékony ágait leveleivel együtt füstölésre is szokták használni, és törzsének nedve német gyanta néven is ismert.

De számos más célból is felhasználják: vizelethajtóként, szélhajtóként is megállja a helyét, és emésztést serkentő, illetve étvágyjavító teakeverékekben is gyakran találkozhatunk vele. Hús és a halételek pácolásánál gyakran előkerülő fűszerünk, ami nem ritka összetevője a vadpástétomoknak és salátafűszereknek sem. 

Fotó: 123RF 

A közönséges borókán kívül azonban még számos borókafajt érdemes megismernünk, mert egytől egyig izgalmas képviselői a hazai és európai növényvilágnak. A nehézszagú boróka (Juniperus sabina) például kedvelt dísznövénye volt a ligeteknek és mulatóhelyeknek – nem mellesleg orvosi célokra is használták. A magas boróka (Juniperus excelsa) akár 18 méteres magasságával nemcsak dísznek volt kiváló, hanem haszonfának is: a vidék lakóit a szükséges fával bőven ellátta. 

A virginiai vagy vörös boróka (Juniperus virginiana) rokonaitól eltérően egylaki növény. Kék tobozbogyói már egy év alatt beérnek, ez pedig igen látványossá teszi. Nagyon alkalmazkodóképes, szinte bármilyen talajon megél. A párás, nedves környezetet kedveli, de a száraz környezetet is viszonylag jól tűri, ilyenkor azonban növekedése lelassul.

Fotó: 123RF 

A legtöbb erdei borókafaj sárga vagy vöröses színű fája mint szerszám- és műasztalosfa volt használatban, de legfőképpen irónkészítéshez használták – utóbbiban állítólag nem is volt párja. A kisebb növekedésű borókákból kerítések készültek, a Juniperus Bermudiana fája pedig hajóépítésnél, valamint bútorgyártáshoz volt használatos. A Juniperus macropoda Boiss Ázsiában, Nepáltól Afganisztánig terjedően található, magassága gyakran a 15 métert is eléri, kerületében pedig akár nyolc méter is lehet. Nehéz fáját tüzeléshez, deszka- és cölöpkészítéshez használták. A Juniperus mexicana Schiede sem panaszkodhat méreteire: gyakran 28 m-en felüli magasságú fa, amit tűzifaként, távíróoszlopként, talpfaként és gerendaként alkalmaztak. 

Fotó: 123RF 

A Juniperus recurva Buch a Himalája hegységben tenyésző faj, amit füstölőszernek, tömjénnek alkalmaznak a Buddha-templomokban.

A legtöbb borokófajból hazájában lekvárt is készítenek, amiből naponta 1-2 kávéskanállal fogyasztanak. Illóolajának fontos alkalmazása a fürdősó készítése, illetve a hörghurut és a TBC elleni vízgőzös belélegzése.

Fotó: 123RF 

Az egyik kedvenc borókás történetem az 1939-es évekből származik, amikor Kecskemét bugaci homokján még aktívan gyűjtötték a borókát.

„A borókafenyő termését a kecskeméti nép borovicskának nevezi, miként Hollós László Kecskemét flórájáról írt munkájában is említi. A borókamagot bottal szokták leverni, leütögetni, amelynek határozott mérete, hosszúsága nincsen ugyan, de nagyjában sétapálca hosszúságú. Lepedőt, takarót, pokrócot, rongyot, zsákot tesznek a bokrok alá, amikor a borókabokrokat ütögetik, hogy leverjék róla a kétéves hamvaskék termést és ne a futó- homokra hulljon. A bottal lepedőkre stb. levert borókatermést, amely között sok levél-, ágdarabka is van, persze zsákokba öntik be, hazaszállítják a tanyához és ott nagy kétfülű fűzkosarak segítségével kiszerelik, vagy rostálják és az így megtisztított borókát újra zsákokba öntik, mert csak tisztított áruért kell fizetnie a bérlőnek. A zsákok tele vannak már kitisztított borókával” – olvashatjuk a leírást.

Fotó: 123RF 

Ha mi is vágyunk egy kis illatra, hangulatra és esztétikumra, akkor a tartós fagyok előtt még bőven elültethetjük a legkülönfélébb borókákat kertünkben – nemcsak színt, hanem életet is lehelve ezzel otthonunkba.

Nyitókép: 123RF