Kedvenc téli növényünk, a boróka

Kert

Kedvenc téli növényünk, a boróka

Gyalogfenyőnek is szokták nevezni hazánk egyetlen őshonos borókáját, a Juniperus communis-t. A Duna-Tisza köze homokbuckáin élő ősborókák ma védett területekként őrzik eredeti szépségeit, kertjeinkben pedig számos nemesített változatával is találkozhatunk. Ezúttal azonban olyan borókákat mutatunk be, amelyek hazájukban különlegességként, haszonnövényként vagy egészségünk őreként is megállják a helyüket, ezzel is segítve mindennapjainkat.

A közönséges boróka 1-3 méteres magasságot megcélzó örökzöld cserje, amely szürkészöld, sűrű lombjával és kihegyezett, szúrós tűleveleivel teremt hagyományos hangulatot. Tobozbogyója hamvaskék, a bogyó illata kellemes.

Illóolaja sokoldalúan felhasználható: gyakorta alkalmazzák szappanokban, krémekben, kölnikben, de a természetgyógyászatban is.
Evergreen needles of young cypress texture closeup. background

Fotó: 123RF 

A boróka kedvelt alapanyaga számos alkoholnak: az angolok gint készítenek belőle, a svédek pedig sört. Hazánkban és a szomszédos vidékeken jól ismert a borókaszesz is: északon borovicskának, Székelyföldön borókapálinkának nevezik. Vékony ágait leveleivel együtt füstölésre is szokták használni, és törzsének nedve német gyanta néven is ismert.

De számos más célból is felhasználják: vizelethajtóként, szélhajtóként is megállja a helyét, és emésztést serkentő, illetve étvágyjavító teakeverékekben is gyakran találkozhatunk vele. Hús és a halételek pácolásánál gyakran előkerülő fűszerünk, ami nem ritka összetevője a vadpástétomoknak és salátafűszereknek sem. 

Juniper Fruits and Branch

Fotó: 123RF 

A közönséges borókán kívül azonban még számos borókafajt érdemes megismernünk, mert egytől egyig izgalmas képviselői a hazai és európai növényvilágnak. A nehézszagú boróka (Juniperus sabina) például kedvelt dísznövénye volt a ligeteknek és mulatóhelyeknek – nem mellesleg orvosi célokra is használták. A magas boróka (Juniperus excelsa) akár 18 méteres magasságával nemcsak dísznek volt kiváló, hanem haszonfának is: a vidék lakóit a szükséges fával bőven ellátta. 

A virginiai vagy vörös boróka (Juniperus virginiana) rokonaitól eltérően egylaki növény. Kék tobozbogyói már egy év alatt beérnek, ez pedig igen látványossá teszi. Nagyon alkalmazkodóképes, szinte bármilyen talajon megél. A párás, nedves környezetet kedveli, de a száraz környezetet is viszonylag jól tűri, ilyenkor azonban növekedése lelassul.

Incense cedar tree Calocedrus decurrens branch close up.

Fotó: 123RF 

A legtöbb erdei borókafaj sárga vagy vöröses színű fája mint szerszám- és műasztalosfa volt használatban, de legfőképpen irónkészítéshez használták – utóbbiban állítólag nem is volt párja. A kisebb növekedésű borókákból kerítések készültek, a Juniperus Bermudiana fája pedig hajóépítésnél, valamint bútorgyártáshoz volt használatos. A Juniperus macropoda Boiss Ázsiában, Nepáltól Afganisztánig terjedően található, magassága gyakran a 15 métert is eléri, kerületében pedig akár nyolc méter is lehet. Nehéz fáját tüzeléshez, deszka- és cölöpkészítéshez használták. A Juniperus mexicana Schiede sem panaszkodhat méreteire: gyakran 28 m-en felüli magasságú fa, amit tűzifaként, távíróoszlopként, talpfaként és gerendaként alkalmaztak. 

Old larch in mountain on the Swiss alps

Fotó: 123RF 

A Juniperus recurva Buch a Himalája hegységben tenyésző faj, amit füstölőszernek, tömjénnek alkalmaznak a Buddha-templomokban.

A legtöbb borokófajból hazájában lekvárt is készítenek, amiből naponta 1-2 kávéskanállal fogyasztanak. Illóolajának fontos alkalmazása a fürdősó készítése, illetve a hörghurut és a TBC elleni vízgőzös belélegzése.
Juniper berries

Fotó: 123RF 

Az egyik kedvenc borókás történetem az 1939-es évekből származik, amikor Kecskemét bugaci homokján még aktívan gyűjtötték a borókát.

„A borókafenyő termését a kecskeméti nép borovicskának nevezi, miként Hollós László Kecskemét flórájáról írt munkájában is említi. A borókamagot bottal szokták leverni, leütögetni, amelynek határozott mérete, hosszúsága nincsen ugyan, de nagyjában sétapálca hosszúságú. Lepedőt, takarót, pokrócot, rongyot, zsákot tesznek a bokrok alá, amikor a borókabokrokat ütögetik, hogy leverjék róla a kétéves hamvaskék termést és ne a futó- homokra hulljon. A bottal lepedőkre stb. levert borókatermést, amely között sok levél-, ágdarabka is van, persze zsákokba öntik be, hazaszállítják a tanyához és ott nagy kétfülű fűzkosarak segítségével kiszerelik, vagy rostálják és az így megtisztított borókát újra zsákokba öntik, mert csak tisztított áruért kell fizetnie a bérlőnek. A zsákok tele vannak már kitisztított borókával” – olvashatjuk a leírást.

Fotó: 123RF 

Ha mi is vágyunk egy kis illatra, hangulatra és esztétikumra, akkor a tartós fagyok előtt még bőven elültethetjük a legkülönfélébb borókákat kertünkben – nemcsak színt, hanem életet is lehelve ezzel otthonunkba.

Nyitókép: 123RF 

 

Ajánljuk még:

Ezer jó embert keres a 10 millió Fa Alapítvány (x)

Ezer embert keresünk, aki fogadalmat tesz, hogy az újév minden hónapjában nem több, mindössze 1000 forinttal rendszeresen hozzájárul a 10 millió Fa Közösség céljához – írja honlapján az alapítvány. A hozzájárulásból 12 ezer őshonos fa indulhat cseperedésnek a zalai Bezeréden.