A közönséges boróka 1-3 méteres magasságot megcélzó örökzöld cserje, amely szürkészöld, sűrű lombjával és kihegyezett, szúrós tűleveleivel teremt hagyományos hangulatot. Tobozbogyója hamvaskék, a bogyó illata kellemes.
Illóolaja sokoldalúan felhasználható: gyakorta alkalmazzák szappanokban, krémekben, kölnikben, de a természetgyógyászatban is.
![Evergreen needles of young cypress texture closeup. background](/data/generated/articles/115/1157/article-115777/78971012_l_fit_1060x10000.jpg?key=OTU0M2UzOTdiMWI2ZWUyMDJhNmU3YTFlNTZjZTkwNTU1ZGExZTEyNmY5M2FjOTY4YzAyYTlhNWExNmY0MTcxYg==)
Fotó: 123RF
A boróka kedvelt alapanyaga számos alkoholnak: az angolok gint készítenek belőle, a svédek pedig sört. Hazánkban és a szomszédos vidékeken jól ismert a borókaszesz is: északon borovicskának, Székelyföldön borókapálinkának nevezik. Vékony ágait leveleivel együtt füstölésre is szokták használni, és törzsének nedve német gyanta néven is ismert.
De számos más célból is felhasználják: vizelethajtóként, szélhajtóként is megállja a helyét, és emésztést serkentő, illetve étvágyjavító teakeverékekben is gyakran találkozhatunk vele. Hús és a halételek pácolásánál gyakran előkerülő fűszerünk, ami nem ritka összetevője a vadpástétomoknak és salátafűszereknek sem.
![Juniper Fruits and Branch](/data/generated/articles/115/1157/article-115777/46798923_l_fit_1060x10000.jpg?key=Y2VhNTY4MmEzNWU5MjIwNGZmNTAwOTg3MjBkNTk1NTBlOWI0YjU3ZTgzM2IzYjNkZWVhNjdiZjRiNzE3Nzc0MQ==)
Fotó: 123RF
A közönséges borókán kívül azonban még számos borókafajt érdemes megismernünk, mert egytől egyig izgalmas képviselői a hazai és európai növényvilágnak. A nehézszagú boróka (Juniperus sabina) például kedvelt dísznövénye volt a ligeteknek és mulatóhelyeknek – nem mellesleg orvosi célokra is használták. A magas boróka (Juniperus excelsa) akár 18 méteres magasságával nemcsak dísznek volt kiváló, hanem haszonfának is: a vidék lakóit a szükséges fával bőven ellátta.
A virginiai vagy vörös boróka (Juniperus virginiana) rokonaitól eltérően egylaki növény. Kék tobozbogyói már egy év alatt beérnek, ez pedig igen látványossá teszi. Nagyon alkalmazkodóképes, szinte bármilyen talajon megél. A párás, nedves környezetet kedveli, de a száraz környezetet is viszonylag jól tűri, ilyenkor azonban növekedése lelassul.
![Incense cedar tree Calocedrus decurrens branch close up.](/data/generated/articles/115/1157/article-115777/106890103_l_fit_1060x10000.jpg?key=NGFhODBlZmU4MzlmNzk5MTYzZTg3ZWNhNjNlYzhjMjdmZmM4YmJkZGUzZDM4YzNhMWQ1ZDZmNjc1NzkwMjU2YQ==)
Fotó: 123RF
A legtöbb erdei borókafaj sárga vagy vöröses színű fája mint szerszám- és műasztalosfa volt használatban, de legfőképpen irónkészítéshez használták – utóbbiban állítólag nem is volt párja. A kisebb növekedésű borókákból kerítések készültek, a Juniperus Bermudiana fája pedig hajóépítésnél, valamint bútorgyártáshoz volt használatos. A Juniperus macropoda Boiss Ázsiában, Nepáltól Afganisztánig terjedően található, magassága gyakran a 15 métert is eléri, kerületében pedig akár nyolc méter is lehet. Nehéz fáját tüzeléshez, deszka- és cölöpkészítéshez használták. A Juniperus mexicana Schiede sem panaszkodhat méreteire: gyakran 28 m-en felüli magasságú fa, amit tűzifaként, távíróoszlopként, talpfaként és gerendaként alkalmaztak.
![Old larch in mountain on the Swiss alps](/data/generated/articles/115/1157/article-115777/93475353_l_fit_1060x10000.jpg?key=ZmZhMzU0M2IwNjMyNDdmYjFiYzViMGVjYzE4YTY1ZmJhNGY0YWVhNGQ1Mzc2OTRjN2M0NTE0NDhlZTFiYWJlYg==)
Fotó: 123RF
A Juniperus recurva Buch a Himalája hegységben tenyésző faj, amit füstölőszernek, tömjénnek alkalmaznak a Buddha-templomokban.
A legtöbb borokófajból hazájában lekvárt is készítenek, amiből naponta 1-2 kávéskanállal fogyasztanak. Illóolajának fontos alkalmazása a fürdősó készítése, illetve a hörghurut és a TBC elleni vízgőzös belélegzése.
![Juniper berries](/data/generated/articles/115/1157/article-115777/32926612_l_fit_1060x10000.jpg?key=NzM2ZjNhNDIzYmQ4M2ZkMWZlZGJmYzJhYWU2ZjIxY2NiYTkwNjE0YmMzYWI4OTEyMTEyYmU3Nzk0MjgzMjU1Zg==)
Fotó: 123RF
Az egyik kedvenc borókás történetem az 1939-es évekből származik, amikor Kecskemét bugaci homokján még aktívan gyűjtötték a borókát.
„A borókafenyő termését a kecskeméti nép borovicskának nevezi, miként Hollós László Kecskemét flórájáról írt munkájában is említi. A borókamagot bottal szokták leverni, leütögetni, amelynek határozott mérete, hosszúsága nincsen ugyan, de nagyjában sétapálca hosszúságú. Lepedőt, takarót, pokrócot, rongyot, zsákot tesznek a bokrok alá, amikor a borókabokrokat ütögetik, hogy leverjék róla a kétéves hamvaskék termést és ne a futó- homokra hulljon. A bottal lepedőkre stb. levert borókatermést, amely között sok levél-, ágdarabka is van, persze zsákokba öntik be, hazaszállítják a tanyához és ott nagy kétfülű fűzkosarak segítségével kiszerelik, vagy rostálják és az így megtisztított borókát újra zsákokba öntik, mert csak tisztított áruért kell fizetnie a bérlőnek. A zsákok tele vannak már kitisztított borókával” – olvashatjuk a leírást.
![](/data/generated/articles/115/1157/article-115777/11048456_l_fit_1060x10000.jpg?key=YmJhZWI1NmIwYjM5NDE5ZWZjODE3OTA1YzY4NTVjNjE3YTQ0NDA2YWEzYzQ3YzFjOTg1NWVmYTIyN2IzZDFlMw==)
Fotó: 123RF
Ha mi is vágyunk egy kis illatra, hangulatra és esztétikumra, akkor a tartós fagyok előtt még bőven elültethetjük a legkülönfélébb borókákat kertünkben – nemcsak színt, hanem életet is lehelve ezzel otthonunkba.
Nyitókép: 123RF
Ajánljuk még: