Indiánok immunerősítője, amit mi is bátran termeszthetünk a kertünkben

Egy számos szempontból értékes és figyelemreméltó növénnyel állunk szemben, amit nem árt jobban megismernünk. A mézalmácska (Amalanchier lamarckii) termése almaszerű, de annál sokkal kisebb, és június elejétől érik. Számtalan erőssége mellett kiemelkedik nagy termőképessége: egy fanyarka bokor akár 10 kilogramm termést is hozhat. A júniusban érő bogyók kezdetben rózsaszínűek, később éretten lilásfeketék.

Magas vitamin- és ásványianyag tartalmáról is ismert: beltartalmi értékei közül külön említésre méltó C-vitamin-, vas- és réztartalma.

Kiváló immunrendszer-erősítő, leveleiből pedig teát készíthetünk, amit a feljegyzések szerint emésztést támogató és szíverősítő teaként fogyaszthatunk. Számtalan formában felhasználható: a lekvártól a kompóton át egészen a friss konyhai felhasználásig, és éppúgy megállja a helyét a sós, mint az édes ételek kiegészítőjeként.

Fotó: Unsplash / Hidde Joustra

Nemcsak emberi felhasználása miatt nélkülözhetetlen: egyre fontosabb faja a madárbarát kerteknek is. Ágai között a legkisebbek is menedékre lelhetnek, virágai kiválóak a beporzók számára, a bokron maradó bogyók pedig a madarak ínyenc csemegéi.

Számos fajtája és változata létezik – ezekből hoztunk most párat, ízelítőnek:

Az Amalanchier alnifolia, vagyis az égerlevelű fanyarka általában 3 méteres magasságig nő, évente félméteres sebességgel. Lombja tavasszal lilás, nyáron zöld, ősszel pedig narancsos, bordós és sárgás árnyalatokban pompázik. Számos változata ismert: a ’Greatberry Garden’-től kezdve a ’Smokey’-n át a ’Honeywood’-ig.

Fotó: Pixabay/ Sergei Spas

Az Amalanchier spicata vagy fürtös fanyarka kisebb növekedésű, maximum kétméteresre megnövő fajta, amely kiválóan mutat változatos fajokból komponált növényágyásokban. Viszonylag igénytelen bokor, aminek édes, sötétkék termése ugyanúgy ehető, mint a rézvörös fanyarkáé.

Kiváló sövény nevelhető belőle: idősebb korára nem kell annyit metszeni, nyírni, így a kevésbé aktív kertbarátok is könnyen tudják kezelni.

A kopasz fanyarka (Amalanchier laevis) a rézvörös fanyarkával legkönnyebben összetéveszthető változat, a szirti fanyarka (Amalanchier ovalis) pedig egy idehaza védett faj, aminek kerti felhasználására a 'Helvetia' fajtát szokták alkalmazni, a kanadai fanyarka (Amelanchier canadensis) pedig egy 5-10 méter magasra megnövő, terebélyes, ernyős koronájú faj.

Fotó: Unsplash / Sneha Cecil 

Az Amelanchier alnifolia Sleyt, vagyis az égerlevelű fanyarka egy sűrű bozótot alkotó cserjévé vagy kicsi fává cseperedik, ami maximum 2.5 méter magasra nő.

Édeskés termését az őslakos közösségekben frissen, szárítva és feldolgozva is régóta fogyasztják. Fekete és bíborszínű festéket is kinyertek belőle, a gyökeréből pedig még dohány is készült.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az idehaza is elérhető mézalmácska fajok mindannyian, egytől egyig sajátos ékei lehetnek kertünknek, és kimagasló díszítőértékük mellett számtalan hasznukat is élvezhetjük. Az év minden szakában meglepnek minket hozzáadott értékükkel, és ha nem vagyunk türelmetlenek kivárni, akkor érett korukra semmi máshoz nem hasonlítható zamatos termésekkel is megajándékoznak bennünket.