A március 21. a tavaszi napéjegyenlőség napja, a tavasz kezdete. Szent Benedek napján egyforma hosszúak a nappalok és az éjszakák – idén egy picit sietett, Sándor elhozta az egyenlőséget. Bár a meleggel teli zsák elmaradt, ilyenkor azért mégis közeledik az enyhülés, a fák sóhajtanak egyet és rügyet bontanak, a föld pedig alig várja, hogy magokat ringathasson.
A régi kalendáriumok megfigyelésen alapuló hagyományokat rejtettek: megvolt mindennek a maga ideje. A jeles napok ajánlásai szerint vető- és aratónapokat írtak, rendje volt a nagytakarításnak, a gyümölcsök szedésének, a levélzöldségek szedésének, az öntözésnek. Jól látták, hogy a minden vizek égi mozgatója, a Hold befolyással van tevékenységeinkre, életünkre: „együtt kell élni a nappal, a holddal”. Ültetni, vetni növő Hold idején érdemes, mert ekkor lesz buja, viruló kert, ekkor fognak nőni együtt „égi dajkájukkal”, Fekete István tolla szerint.
A húsvét mozgó ünnep a naptárunkban, a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapra esik, idén április 4-ére. Ez a nap határozza meg az ünnepkör többi dátumát is, így virágvasárnapét, ami a húsvétot megelőző vasárnap. Virágvasárnap pedig a virághetet koronázza meg, ami hagyományosan a virágvetés ideje. Itt találkozik össze a szoláris, vagyis a mai naptárunk a holdnaptárral: mert a napéjegyenlőség után a növő Hold idején, vagyis
a húsvétot megelőző két hétben érdemes virágot vetni.
Akár helybe, egyenesen az ágyásba, a földbe vetjük, akár ládába vagy cserépbe, minden tekintetben ez a legjobb időszak.
A magvetésnél gondosan válasszuk ki a kertbe leginkább illő növényeket: ne csak a díszítő érték legyen szem előtt, a „nekem mi tetszik”, hanem vegyük figyelembe a talajt és a környezeti adottságokat is.
Vannak olyan virágok, amelyek kényesek, érzékenyek, ezeknek a vetésével még várjunk, vagy vessük őket ládába, és tegyük üvegházba vagy fóliával fedett melegágyba. A népi megfigyelés, a májusi fagyosszentek eljövetele szinte minden évben kopogtat – és bizony magam is lettem már igen bosszús türelmetlenségem miatt. Mert akárhogyan is simogat a nap, akármennyire is csábítóak a kertészetek kínálatában a muskátlik, begóniák, illatos bazsalikomok, és a többi melegkedvelő, intsük magunkat önmérsékletre. Ők majd májusban következnek!
Most inkább használjuk ki a virághét napjait arra, hogy honos virágokkal népesítjük be a kertet, az árokpartot – szemnek tetszően, a madaraknak és a rovaroknak pedig hasznosan.
Az otthoni tanulásban most egy kis színes kitérőt tehetünk: merüljünk el a gyerekekkel is a magok, a csíra csodájában. Gondoljuk el, milyen nagy felfedezés volt az emberiség történetében, amikor észrevette, hogy a magban van az eljövendő élet!
Csíráztathatunk babot vagy borsót, és megfigyelhetjük nagyítóval, ahogyan óráról órára növekszik – az ügyesebbek akár állványra tett kamerával rögzíthetik is.
Csíráztathatunk étkezésre is mustármagot, retket, lucernát, a megfigyelés eredményét elfogyaszthatjuk uzsonnára. Nem csupán jóízű, de üde vitaminokkal teli, a csírában ott az életerő. Az ilyen kis kitérő az élet egyhangúan hömpölygő mindennapjaiból szükséges ahhoz, hogy élvezni tudjuk a tavaszt. Akár az idei, bezárt tavaszunkat, örömmel és apró élményekkel megtöltve.
Mint egy kicsi magban a csíra.
Ajánljuk még:
Mi terem a lábunk alatt? – Válogatás kedvenc tápláléknövényeinkből
Ötletek az igazán szép, burjánzó és termékeny kerthez
„Amit te gyomnak hívsz, nekem haszonnövény”
