Emlékvirágok a boldog lélekért és a demencia ellen

Hányszor halljuk: de szép ez a virág, ilyen volt a nagyi kertjében! Ó, az anyám mindig ezeket a kis rózsaszíneket ültette a kerítés mellé. Nekem is vannak ilyen virágaim: a lángvirág, vagy flox, ami a dédim kertjében nyílt, és naponta többször is megszaglásztam kisgyerekként, annyira imádtam az illatát. A szomszédban szegfűs üvegházak voltak, az a párás, fülledt szegfű illat, ami árad télidőn a virágüzletekből is olykor, az mindig lilabőr nekem.

Az egyik néni színes virágokat nevelt, mezei csokrokat kötött belőlük, és aztán batyuban a hátán vitte a temetőhöz árulni. A részvirágból vagy legényrózsából magából készültek csak a csokrok, hiszen az olyan színes, olyan mutatós! Illatát már messziről éreztem.

Évek teltek el, mire megfigyeltem, hogy a csokrok közepébe egy-egy szál virágzó bazsalikom került, hiszen a rézvirágnak alig van illata. Ha beleszagolok a virágzó bazsalikomcserepekbe, mindig eszembe jut Annus néni, a nevetős legényrózsáival.

Anyósom kedvence, mióta ismerem őt, a margaréta. Mostanra a margarétáról mindig csak ő jut eszembe.

Halmos Monika @rozsakunyho 

Legkisebb lányom születésnapja nyár közepére esik, nagypapájának ekkor nyílt ki mindig a díszpipacsa. Kisétáltak a kertbe, és megmutatta neki: nézd, unokám, ezt a mákvirágot virágoztattam ki a születésnapodra! Így fonódott össze a papa és az unokája a kert közepén parádézós vörös díszpipaccsal. Kedves biatorbágyi kertész barátnőmnek a fáklyaliliom a „fagyivirág”.

Elmesélte, gyerekkorában a közeli fagyizóban a legfinomabb a narancs és a pisztácia ízű fagyi volt. A színei éppen olyanok voltak, mint anyukájának kertjében a fáklyaliliomok.

A berhidai kertbarát kör vezetője arról mesélt nemrég, hogy náluk sok az idős ember, a kertjeikben még megtalálhatók az emlékvirágok. De lassan a feledés homályába vesznek, hiszen a fiatalok már más virágokért rajonganak, más lett a virágdivat. Ezért kigondolták, hogy azokból a virágokból, amelyek valamiért kedves emléket ébresztenek, azokat szeptemberben, az éves terménybemutató keretében kiállítják és bemutatják a közönségnek. Dugványokat készítenek belőlük, vagy több cseréppel nevelnek, hogy el is tudják őket ajándékozni.

Fáklyaliliomok – Halmos Monika @rozsakunyho  

Anikónak a legényrózsa is emlékvirág, mert az elhunyt szeretteire emlékezteti. A papsajt a gyerekkor ízeit hozza vissza, a bókoló disznóparéj, amit pulykatakonynak is neveznek, és a szívmagvirág szintén közéjük tartozik Berhidán.

Nekem a levendula az emlékvirág, mesélte egy levendulafesztiválon egy fiatalember. A nagyimra emlékeztet. A hálószobájában mindig volt temérdek levendula. Kis, dohos szoba volt, sűrű levendulaszaggal. Sose fogom elfelejteni.

Számomra az eső áztatta levendulabokroknak van illatvarázsa. Egy alsó-ausztriai kolostor kertje jelenik meg ilyenkor képzeletemben, ahol olyan szép heteket töltöttem elmélyedve a növényvilág rejtelmeiben. Sokat esett, a kerengőben vízben tocsogtak a levendulabokrok. Amikor kisütött a nap, a finom, fáradt levendula-pára gomolygott a kőfalak között. Nyáron már szinte felidézhetetlen ez a levendulagőz, de az aranyat érő májusi esők idején beleborzongok.

Zinnia – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

A sülő rozmaring illata pedig egy réges-régi, eddig egyetlen adriai nyaralásom emlékét őrzi. Egészen elámultam a hatalmas rozmaring-bokrokon, a nyírt rozmaring-sövényeken. Nem győztem betelni az illatukkal. Akkoriban nálunk a rozmaringok nem állták még a telet. A kisváros kikötőjében makrélát sütöttek, olívaolajba mártott rozmaringcsokorral kenegették a halakat a parázs felett. Mennyei volt az illat, ahogyan sült a rozmaring is akaratlanul együtt a forró olajjal meg a hallal. Amikor elkopott a rozmaring-ecset, behajították a tengerbe, és törtek a bokorról egy másikat. Én meg csak szégyenlősen egy-egy pici levélkét mertem letépni, hogy útközben szagolgathassam.

Most már négy nagy rozmaringbokor terpeszkedik a kertben, és szépen sarjadnak a dugványról eredt fiacskáik is.

Bőségesen merek szedni belőle, imádom, amikor sül, és mindig eszembe jut az a régi nyár a tengerparton. Vajon azóta is használnak még rozmaringot ecsetnek, vagy felváltotta a szilikonecset és a mesterséges aroma?

Borzas Kata – Halmos Monika @rozsakunyho   

Nemrégiben egy kertkonferencián Ausztriában hallottam arról, hogy

azokban az otthonokban, ahol időseket gondoznak, régi növényfajtákkal ültetik be a díszkerteket. Egy-egy virág nyílása segít eligazodni az évszakok közt, ha valaki elvesztette volna az időérzékét.

Egy régi tulipán látványa visszahozza a tavaszt, az egykori kertben nyílt rózsa felidézi a régi nyarakat. A rózsalugas az elfeledett szerelmet. Nagyon jó eredményeket érnek el a demens idősekkel, akik akár szívesen részt is vesznek a növények gondozásában. A szép környezet, a növényekkel való foglalkozás stimulálja az agyat, egyengeti az idegrendszert, jó hatással van hangulatra, az érzékekre, a lélek egészségére. A kertészkedés segít a stressz enyhítésében, és emlékeket ébreszt, felidézi a gyermekkor, a fiatalság és a régmúlt eseményeit.

Peonia – Halmos Monika @rozsakunyho  

Vannak „demensbarát” növények, amelyeket szívesen ültetnek idősek otthonába és demencia-központokba. Ilyen a levendula, a fűszernövények, a díszhagymák, pillangóvirág, az íriszek, a történelmi rózsák.

De azt gondolom, ez is, mint annyi minden, személyre szabott. Legyenek emlékvirágaink, vegyük körbe velük magunkat, meg a nekünk kedveseket! A szép emlékeket egyikünk sem nélkülözheti. Ha pedig ezzel még könnyebbé és komfortosabbá tehetjük a napokat, a szépkorúak éveit, akkor pedig ennél szebb kötelesség nincs is talán.