Csihány, csollány, csalgan – mindent a csalánról

Kert

Csihány, csollány, csalgan – mindent a csalánról

A csalán talán az egyik legismertebb gyógynövény, melynek reuma elleni hatását már a gyerekek is ismerik. Kergetik is egymást a partoldalban talált növénnyel, sőt az erősebb szárú egyedekkel a bátrabbak még félmeztelen kardcsatát is vívnak! Szerencsére a csípés gyorsan múlik, ennek ellenére aki egyszer hozzáért, bizonyára egy életre megjegyzi ezt az amúgy igen széles körben használható növényt. A kikelet idén különösen korán érkezett, vele együtt pedig a farakások alatt, árokpartok mentén a csalán haragoszöld levelei is előbukkantak a földből. 

A nagy csalán (Urtica dioica) neve a magyarság keleti rokonságunkra is utal: tatár területeken a „csalgan” tüskebokrot, míg török vidékeken a „csalagan” magát a csalánt jelenti. Egyike a legkorábban hajtó növényeknek, igazi tavaszi életerő-bomba! Ahogy a nappalok melegednek, a kevésbé gondozott, nitrogénben gazdagabb területeken hazánkban szinte mindenütt találkozhatunk friss hajtásaival. A később akár 150-200 centiméter magasra is megnövő évelő növénnyel jellemzően az üde, nedves erdők, irtások területén, valamint az antropogén (ember által okozott) vagy természetes okoknál fogva nitrogénben gazdag talajokon találkozhatunk.

A csalán a talaj nitrogéntartalmának jó indikátora, azaz jelző növénye.

Kétlaki növény, azaz a porzós (hím ivarú) és a termős (nő ivarú) virágok külön-külön egyedeken fejlődnek, termését makkocskának nevezzük. A növényt leginkább az egész testét beborító, erős tűhöz hasonlító csalánszőrökről ismerhetjük, melyek érintéskor könnyedén a hámszövet alá fúródnak, és a bennük lévő hangyasav miatt égető, csípő, viszkető érzést okoznak. A csípősséget tehát a csalán ugyanannak az anyagnak köszönheti, amely a hangyák harapásakor is égető, csípő érzést vált ki!

Fotó: Pixabay

Szerencsére a hangyasav okozta csípő érzés nem tart sokáig, ráadásul helyi vérbőséget okozva még az ízületi gyulladások, reumatikus panaszok enyhítésében is segítségünkre van. A csípés hatására a vérkeringés azokban a kisebb erekben is felélénkül, melyek a gyulladás vagy a mozgás hiánya miatt perifériára szorultak, így a bennük lerakódott anyagok is könnyebben kitisztulhatnak. Nem voltak tehát bolondok nagyanyáink, akik reumás végtagjaikat csalánnal maguk csapkodták, vagy éppen kérték meg az erre vállalkozó sorstársakat.

A csalán azonban belsőleg is számtalan módon hasznunkra lehet! Gyűjtéskor a még nem virágzó leveles szárakat gyűjtjük, melyekről érdemes még szárítás előtt lefosztani a leveleket, mivel azok erősen rá tudnak száradni a szárra. A leveleket a gyógyászatban szárítva, de frissen is felhasználhatjuk.

Teája élénkítő, vízhajtó hatású, nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat és vasat is, ezért egyike a tavaszi tisztítókúrák legfontosabb eszköztárának.

A vese működését serkentve hozzájárul a szervezetben található méreg- és salakanyagok eltávolításához, kovasav tartalmának köszönhetően hajápoló készítmények, samponok gyógyhatású összetevője.

Fotó: Pixabay

Bár tényleg kiemelkedően értékes tavaszi gyógynövény, mégis fontos, hogy a gyógyászatban és a tavaszi kúrák során is csak kúraszerűen javasolt fogyasztani: a legfeljebb 2-3 hetes kúrák között legalább ennyi szünetet kell tartani! Mint minden méregtelenítő hatású gyógynövény esetében, úgy a csalánra is igaz, hogy áldott állapotban lévő és szoptatós édesanyáknak szigorúan tilos fogyasztani!

A csalánt a gyógyászat mellett a konyhában is sokféle módon használhatjuk, rendkívül finom saláta, leves, sőt még főzelék is készíthető belőle!

A legbátrabbak frissen szedett leveleit túróba keverve is megkóstolhatják, de néhány sörkülönlegesség fűszereként is találkozhatunk vele!

Érdekesség, hogy a kényelmetlennek hangzó csalánköpönyeggel nem csak a népmesékben találkozhatunk, mert nehezebb, háborús időkben sok helyen a kendert helyettesítették vele, sőt fonalat, szövetet is készítettek belőle.

Fotó: Pixabay 

A biokertészek egyik igazi kedvence: áztatmányából rovar- és gombaölő, illetve immunerősítő tápoldatot is készíthetünk! A rovarok idegrendszerére hatva gátolja azok mozgását és táplálkozását, de a gombák – így például a monília vagy a peronoszpóra – ellen is sikerrel bevethető.

A csalán áztatmány készítésekor egy műanyag hordóba gyűjtött csalánra öntsünk annyi vizet, ami ellepi, majd 3-4 napig legalább 20 fokon hagyjuk erjedni. A készítés során az amúgy erősen büdös ázalékot naponta meg kell keverni. Az oldat akkor erjedt ki teljesen, ha besötétedik, elmúlik a habzás, és a szaga is tompulni kezd. A kierjedt csalánlé hosszan eltartható, bármikor alkalmazható.

Permetléként szűrve, 1:5 arányban vízzel hígítva juttathatjuk ki a növényekre.

Hatékonyságát narancsolajjal növelhetjük, ami nem csak a szer tapadását segíti, de a lágyabb páncélú kártevőket is elpusztítja. A kivonatot a tavasz és a nyár folyamán megelőzésképpen is alkalmazhatjuk, de a kártevők és kórokozók jelenlététől függően a betakarításig 7-15 naponta juttassuk ki. Virágzáskor ne alkalmazzuk! Az áztatmányt 10-szeres hígításban zöldtrágyaként is alkalmazhatjuk.

 

Ajánljuk még:

„Azt adom a növényeimnek, ami a legjobb nekik: esővizet” – Borbás Marcsi azt is elmondja, miért csak esővízzel locsol

Minden cseppje kincset ér – egyre inkább érezzük. A forró napokat elsöprő esőkért nyáridőben még fohászkodunk is, a világ más tájain pedig az esős és a száraz évszak váltakozásával mérik az időt, mi viszont el sem tudjuk képzelni, milyen lehet hónapokig eső nélkül éli. Pedig a mi vidékünkön is egyre nagyobb problémát jelent a vízhiány, ami ellen az esővíz gyűjtése az egyik legkézenfekvőbb védekezési módszer.