Az utolsó őszi szüretek: hogyan szedjük a diót, gesztenyét, a téli almát és a körtét?

Diószüret

A diószüret ideális időpontjával kapcsolatban számos, egymásnak ellentmondó véleményt olvashatunk. A nagykönyv szerint akkor kell elkezdeni, amikor a zöld kopáncsok már többnyire felrepedtek, és könnyedén leválnak a dióról. Ugyanakkor olyan ajánlással is találkozhatunk, miszerint a dió teljesen érettnek tekinthető akkor is, amikor a burok még ép, de a héjat már ketté tudjuk vágni, és azt látjuk, hogy a belső bélrekeszek már csontszínűek. Ezúttal tekintsünk el a termesztői szemlélettől és a rázástól is – nézzük meg inkább azt az esetet, ami a legtöbb kerttulajdonost érinti: a földre hullott dió szüretét!

A földre hullott diókat legkésőbb három napon belül fel kell szednünk a földről.

Ha a termés hosszabb ideig a földön marad, minőségromlás következhet be: a dióbél besötétedhet, olajsavai károsodhatnak és az íze is rosszabb lehet. Amikor esős az idő, a földön heverő dió nedvességet szív magába, ami penészgomba-fertőzéshez is vezethet, vagyis csapadékos időjárás esetén három napot sem érdemes várni!

A diók felszedegetése nem derékbarát művelet. Aki szedett már vödörszámra diót, az pontosan tudja, miről beszélek: a harmadik fánál az ember már lemond a Homo sapiensre jellemző alaki struktúrákról, és négykézlábra ereszkedve szedegeti a lehullott kincset – így legalább másnap fel is tud kelni. De van egy nagyon jó hírem: számos megoldás létezik a derékkímélő diószedésre! Például:

• Érdemes megismerkednünk például különböző szedőkosarakkal. Ezek afféle nyeles kis szerkezetek, amiknek a végén egy henger vagy nyújtott gömb alakú fém kosárka helyezkedik el, amit ha a földön húzogatunk-tologatunk, magába gyűjti az ott heverő diókat. Kipróbáltam – valóban működik, és nagyban megkönnyíti a diók felszedését. (Használatáról videó itt.)
• Izgalmas hazai „találmány” a kézi diószedés megkönnyítésére egy egyszerű, öt centiméteres műanyag lefolyócső használata is. A lefolyócső alsó végébe egy zsanért kell rögzíteni, aminek egyik szárnya fix, a másik pedig a dióra nyomva felhajlik, a diót beengedi a csőbe, majd egy gumi húzza vissza a zsanért. Egymás után akár húsz dió is felszedhető, csak aztán kell vödörbe üríteni, a cső megfordításával. Bővebb leírást itt olvashattok a szerkezetről.
• Létezik egy Baganut nevű szerkezet is, ami gyakorlatilag egy széles műanyag kerekű taliga. Tologatása közben a műanyagtüskék közé beszorul a dió, amit egy műanyag ujj a tüskék közül a tartályba sodor. Van kéthengeres változata, ami 90 centiméter szélességben dolgozik, de Flipover néven egy nagyobb műszer is ismert, ami százhúsz centiméter munkaszélességű. Aki olyan szerencsés, hogy több, bőtermő és egészséges diófa ágaskodik a kertjében, annak mindenképpen ajánlom kipróbálásra.

Végül, a diók felszedése után nem feledkezhetünk meg a leszüretelt dió szárításáról sem! Érdemes kosárba szednünk a termést, hiszen ebben már meg is száríthatjuk. Ha viszont vödörbe szüretelünk, akkor öntsük ki, és szárítsuk ki jó alaposan a diókat egy zsákban, fellógatva, vásznon kiterítve, vesszőkosarakban vagy jól szellőző ládákban!

Gesztenye betakarítása

A gesztenye szeptember végétől október végéig érik. Ekkor a kupacsok négyfelé nyílnak (ezt nevezzük kovadásnak), és a termés leesik a földre. A lehullott termést érdemes mindennap felszednünk, mert az nem szeret a napon lenni, felmelegedve víztartalmát gyorsan elveszíti, és megpenészesedik.

Előfordul, hogy a gesztenye úgy hullik a földre, hogy a kupacs még körülöleli. Az ilyen példányokat is bátran szedjük össze, plusz munkát fog jelenteni a kupacsok lefejtése, de a termés maga ugyanolyan jó! Arra azonban vigyázzunk, hogy a kupacsokon lévő tüskék képletek

igen komoly fájdalmat tudnak okozni!

A felszedett gesztenyét főleg a kiszáradástól kell megvédenünk: szellős, hűvös helyen tizenöt-húsz centiméteres vastagságban elterítve általában egy hónapig tárolható. Szokás hűtőben is tartani, de kicsit hosszabb ideig fermentálással is tartósíthatjuk: ilyenkor hat-kilenc napig áztatjuk a gesztenyét, naponta cserélve rajta a vizet. Az erjedés után kiszedjük a vízből, leszárítjuk, és zsákban vagy ömlesztve tároljuk. 

Téli alma és körte eltevése

A legfontosabb, amivel tisztában kell lennünk, hogy a téli alma és a téli körte is utóérő gyümölcsök, vagyis leszedésük után az érési folyamatuk folytatódik, és csak a tárolás közben fejeződik be. A szüret időpontjának megállapításához tehát alaposan meg kell vizsgálnunk a fán lévő gyümölcsöket: nézzük meg, hogy elérték-e a fajtájukra jellemző méretet és színt, illetve a kocsány könnyen leválik-e a fáról. Ugyanakkor vigyázni kell, mert az elhamarkodott szüret sem kedvez a termésnek, hiszen a túl korán szedett gyümölcsöknél gyakoribbak egyes tárolási betegségek, mint a héjbarnulás, fonnyadás vagy keserűfoltosság. Könnyen lehet, hogy még ugyanazon fáról sem tudjuk egyszerre leszüretelni a termést. Ha például az adott fa egyik felén jobban érték a nap sugarai a gyümölcsöket, azok hamarabb értek. Célszerű legalább két-három alkalmat számolnunk egy fa teljes szüretére, ami minden esetben válogatással zajlik: mindig az éppen akkor aktuálisan megfelelő érettségben lévő termést szüreteljük le!

Az almát és a körtét is finoman megfogva, a kocsányával együtt kell leszedni, ügyelve arra, hogy a kocsány ne szakadjon ki, és a fáról se törjön le termőrész. Ez – bármennyire is apróságnak tűnik – nagyon fontos, hiszen a kocsánytalan termések a sérülés helyétől kiindulva romlásnak indulnak. Gazdaboltokban lehet kapni hosszú nyélre szerelt szüretelő fejeket, amiknek végén zsák helyezkedik el. Ezzel a korona magasabb részeiről is biztonsággal betakaríthatjuk a termést – persze, ha bírjuk karizommal. Én szeretem az oldalunkra akasztható szüretelő kosarakat is, mert ezzel elkerülhető az állandó hajolgatás, és könnyebben mozgatható a leszüretelt termés.

Szüret közben arra is figyeljünk, hogy a gyümölcsök ne törjenek, ütődjenek, sérüljenek, mert

csak ép gyümölcsök tárolhatóak.

A tárolhatóság alapfeltétele, hogy szedés után órákon belül hűvös tárolóba vigyük a termést. Legtovább az egy-két fokon tartott gyümölcs áll el, de az sem nagy baj, ha csak magasabb hőmérsékleten tudjuk tárolni. Ez esetben viszont nem hónapokig, csak hetekig áll majd el az alma, körte.

Persze mindezeken túl az eredményes szüret elengedhetetlen kelléke a jó hangulat és a kellemes társaság – érdemes hát közösségi programnak felfognunk az idei utolsó nagy kerti feladatot!