Holt virág-e a szárazvirág, szegezte nekem a kérdést egyszer valaki. Nem is tudtam kapásból a választ. Elgondolkodtatott. Ha úgy vesszük, hogy a gyökerétől megfosztott növény már nem él, akkor igen. De ha arra gondolunk, hogy egy virág még hosszú ideig lehet velünk szépségével, illatával még akkor is, amikor nem csatlakozik az éltető édes anyaföldhöz, akkor egészen más a helyzet. Velünk él holtában is? Vagy éppen azért született, hogy száraz gyönyörűségében beragyogja a mindennapjainkat?
Szeretem a növényeket száraz mivoltukban is, és van, amelyik éppen ekkor mutatja meg a legszebb arcát. A sóvirág, a szalmarózsa szinte „szárazvirágnak” született, de a díszfüvek, egyes kalászok is szépek száradva. Alkossunk belőlük az ősznek!
Asztali koszorú
Alapja a vadkomló indája, amelyről letépkedtem a leveleket. Néhány mogyoróág lesz a talapzat, amiket vékony dróttal kötöttem egymáshoz, és ehhez rögzítettem az indákból font koszorút. A nagyja így már meg is van, már csak a szárazvirágok felhelyezése van hátra. Ehhez sóvirág, szalmarózsa, iszalag és hóbogyó adja meg az alapot, de ha másféle virágokat hozunk hozzá a kertből vagy a rétről, az is tökéletes. A rövid szárú virágokat az indák közé lehet tűzni, ha nem állnak biztosan, vékony dróttal a hátoldalán érdemes rögzíteni őket.
Mécsestartó füvekkel
Egy megfelelő méretű befőttes üveg oldalára ragasszunk egy csíkban kétoldalas ragasztószalagot. Ehhez tudjuk illeszteni a száraz füveket – ezekből jócskán van ilyenkor: pipacsgubó, siskafű, kalászok, csomós ebír, len, vadmurok, hol, mi nőtt. Ha körbeértünk az üvegen, egy szép szalaggal fejezhetjük be az alkotást. Lehet színes is, én jobban szeretem az ilyen finom színekhez a hasonló színű szalagot. Az üvegbe kerülhet egy teamécses vagy egy tömzsi gyertya. Este jópofa árny-játékban is lehet részünk!
Ha szedtünk megszáradt lósóskát, vagy épp útszéli bogáncs virít a kertben, különleges szépségüket érdemes megőrizni télire! Egy megfelelő üvegben bármilyen környezetben jól fognak mutatni. A bogácsot kesztyűben tanácsos szedni, és egy öblös üvegbe helyezni. Így nem fog szúrni, nem porosodik, és sokáig gyönyörködhetünk a természet e szép, ám nem különösen népszerű alkotásában. Hasonlóan a lósóska is üvegbe kerülhet, passzol hozzá a nagy parafa dugó. Férfias megjelenésével megkapó dekoráció, akár ajándékba is.
Boszorkányseprő
Éppen vendégségbe készültem kis barátnőmhöz, aki ugyanúgy a növények szerelmese, mint jómagam. Hatalmas vihar keveredett, csak úgy rángatta a szél a fákat. Amint elszelelt, csatateret hagyott maga után. Mire rendbe szedtem a kertet, ki is rajzolódott a tökéletes és mókás ajándék képe: a letört ágakból, gallyakból, virágokból egy „boszorkányseprő” fog készülni. A nyírfavesszőket csokorba fogtam, és közé illesztettem egy jókora botot – ez lett a seprő nyele. Dróttal erősen összefogtam, egy fogót hívtam segítségül, hogy minél jobban meg lehessen szorítani. Az alap így elkészült, jöhettek a mutatós alkotóelemek: a tujaág, a barátcserje, a cipruska, a levendula és a cickafark. Gyönyörűen mutattak együtt, és finoman illatoztak. A seprőre kellet egy kis dísz is: némi szalag és horgolt csipke formájában a varrós dobozból.
Való igaz: ez nem egy Nimbusz 2000, hanem egy inkább egy 2022, hiszen a nimbus egyszerre jelent dicsfényt és vihart is.
Vagyis a vihar dicsfényét kötöttem egy mókás csokorba. Nagy sikert aratott, az ajtó mellé téve üdvözölte az érkezőket – kopogtató koszorú helyett, heteken át.
Ajánljuk még:
Védett növényeink: a lápi aldrovanda
Utolsó tea alapanyagok a fagyok előtti kertből
Aranyba foglalt egészség – régi kincsünk, a birs
