„A pusztulást a fejekben kell megállítani” – az idei Gyümölcsész Gála üzenete

Budapest felé autózva azon gondolkoztam, hogy egy vasárnap 10 órai időpontban vajon lesz-e bárki Budapesten, aki a gyümölcsoltásra kíváncsi. A Nemzeti Színház mellett felállított oltóasztalok előtt kígyózó sorok aztán csattanós választ adtak kételyeimre: oltótársaimmal közel 5 órán keresztül mutattuk be a gyümölcsfaoltás technikáit, titkait az érdeklődők számára, miközben ismét egy kisebb erdőt kitevő számban oltottunk vad alanyra a különböző tájfajtákról gyűjtött nemes vesszőket.

„A tájat meg kell érteni. A táj ugyanis sokkal több, mint természeti tényezők összessége: maga a kultúra, maga a történelem…” – vallja Ambrus Lajos író, aki a 70-es években hiába kereste lakóhelyének ősi gyümölcsfajtáit. „Mindenkinek kutya kötelessége megtalálnia azt a feladatot, amire őt a Jóisten rendelte, ami elől el nem bújhatik. 30 éve kutatom és jegyzem a Kárpát-haza gyümölcsfajtáit, de még mindig úgy érzem, hogy a munka első felében járok…”

Fotó: Pottyondy Ákos 

„Mindannyiunk szerencséje, hogy még mindig vannak emberek, akik odakint járnak. Bekerített játszótéren ugyanis igencsak nehéz gyermeket nevelni…” – mondta Demeter Szilárd, a Nemzeti Múzeum főigazgatója az Ambrus Lajos és Kovács Gyula által jegyzett, Gyümölcsök és praktikák a tündérkertből című könyv bemutatóján. „Szemben a mai közgondolkodással a kultúra nem csak az irodalmat, zenét, színházat jelenti. Ezek mellett ugyanis mindaz éppúgy része a kultúrának, ami hétköznapi életünket emelni képes. Megnyugtató tudni, hogy a felszín alatt létezik egy olyan hálózat, ami nem úgy éli a mindennapjait ahogy lehet, hanem ahogy kell. Általuk jönnek létre a tündérkertek...” – mondta Demeter Szilárd.

„Az ember csak azt tudja megőrizni, amit a magáénak tekint és műveli. A gyümölcs mellett pusztul a tánc, az ének, a kultúra egésze. Csak azt tudjuk megtartani, amit művelünk” – folytatta Kovács Gyula, Prima Primissima díjjal kitüntetett erdész, a tájfajta gyümölcsök gyűjtését és megőrzését célul kitűző Tündérkert mozgalom megálmodója, létrehozója.

Fotó: Pottyondy Ákos  

„30 éve ellenszélben küzdünk, olykor magunk sem tudjuk, miért. Egy nép addig marad fenn, míg megőrzi a saját kultúráját, mert azt fegyverrel nem lehet elpusztítani. Ha azonban egy nép nem tartja meg kultúráját, az a nép elveszett... A kultúránk a végóráját éli, és régóta foglalkoztat, mit lehet tenni, hogy ez valahogy mégis megmaradjon. A panaszkodás nem viszi előre a dolgokat, cselekedni kell!

Göcsejnek 100 éve több körte fajtája volt, mint egész Franciaországnak, Magyarországon a kertek azonban 100 évnél tovább nem maradtak fenn.

Ebben segíthet a Tündérkert hálózat közösségei, de akár az egyes emberek is. Egy borsfai fiatalember, Bendegúz például 12 évesen összegyűjtötte saját falujának fajtáit. Itt van most is velünk, öregekkel, és reményt ad mindannyiunknak” – mondta Kovács Gyula.

Fotó: Pottyondy Ákos 

A kultúra pusztulása nem törvényszerű, azonban csak rajtunk múlik, hogy megtartjuk vagy elveszítjük. A nagypénteket nem tudjuk elkerülni. De vajon megéljük e húsvét hajnalát? Ambrus Lajos kertembereként talán igen.

„Mert a Kertember több az emberektől. Sok mindent tud az életről és halálról, múltról és jövőről. Ért és megért, sztoikus, bölcs lény. Nem siet, tudja az idő helyes használatát. Tudja, hogy az oltott gyümölcsfa későn fordul termőre, de utána százévekig élvezhetjük gyümölcseiket. Érti az időt, érti a felhők járását, tudja a csillagok üzenetét, a teremtés törvényét. Tud fát ültetni, tanul és dolgozik, sosincs meg munka nélkül. De otthon van a szőlőben is. Tudja, érzi, hogy a szőlőhegy sokkal több, mint bortermelő hely: a nemzet és a család része. Amikor elérkezik a tél és bőven van idő, akkor a régieket olvassa. Felkészül a következő évre. A kertember nélkül nincsen magyar jövő” – mondta Ambrus Lajos.

Fotó: Pottyondy Ákos 

Hála a Jóistennek és Gyümölcsoltó Boldogasszonynak, ezen a napon igensok kertember gyűlt össze. A Nemzeti Színház színpadját és nézőterét ezen a gálaesten valójában semmi nem választotta el, itt mindenki adott és kapott. Erőt, lelket, lendületet. Cudar világ van, de minden tán most sincsen elveszve…