A paradicsom aszalása – őrizd meg télre a napfény ízét!

Természetesen vannak kifejezetten aszalásra ajánlott fajták, de mindenki nyugodjon meg: bármilyen paradicsomból készíthetünk aszalt finomságokat – legfeljebb a lédúsabb darabokat tovább süttetjük a napon. Kezdetben, amikor még csak ismerkedtem az aszalás fortélyaival, egy régi recept utasításait követtem, és minden cikkekre vágott paradicsomdarabból eltávolítottam a lédús, kocsányos, magos részt. Panaszra nem lehet okom: így is sok finomság készült, de idővel rájöttem, hogy semmi értelme bajlódni a kaparással: jó lesz az úgy magostól, mindenestől.

Ezért most minden változat esetében olyan aszalványok készültek, amelyek tartalmazták ennek az értékes termésnek minden fontos részét. Az elkészítés alaptechnikája minden variációnál ugyanaz: egy alapos mosás után a paradicsomokat négyfelé (a nagyobbakat hat-nyolc felé) osztjuk.

Megsózzuk, fűszerezzük, és pár órát állni hagyjuk a fűszeres lében. Akkor sincs baj, ha kifutottunk az időből: nyugodtan eltehetjük a hűtőbe, és másnap folytathatjuk a műveletet.

 

Ötletadónak hoztam egy rövid válogatást kedvenc ízvariációimból:

• Fokhagymás: a paradicsomokat alaposan megsózzuk, majd zúzott fokhagymával összekeverjük, állni hagyjuk, és lecsöpögtetés után fokhagymástól aszaljuk.
• Bazsalikomos-fokhagymás: elkészítése ugyanaz, mint az előző változatnak, de ebben az esetben morzsolt, szárított bazsalikomot is adunk hozzá.
• Oregánós: semmi más, csak só és oregánó. Igazi olaszos ízvilág.
• Chilis: a sóhoz ízlés szerint szárított, morzsolt chilipaprikát is adunk. Az erős ízek kedvelői kipróbálhatják azt is, hogy egyenesen chiliszószban forgatják meg a sózott paradicsomokat. Én leggyakrabban kevés olívaolajjal, sóval és morzsolt chilivel keverem össze a paradicsomokat, az eredmény így is elég intenzív.
• Mézes-fokhagymás: nem kell félni a méztől aszaláskor sem. Érdekes textúrát ad az aszalványoknak, és egyedi ízélmények varázsolhatóak a segítségével. Fokhagymával, esetleg egy kis borssal vagy chilivel kiváló aszalt paradicsom készíthető.

  

El kell ismernünk, hogy a napon szárított paradicsomhoz fogható nincs. Olyan, mintha üvegbe tudnánk zárni a nyári napfény ízét, és mintegy lelki-testi gyógyírként tudnánk elővenni egy-egy megfáradt téli napon. Elkészítése sem nagy dolog, különösebb eszköztár sem kell hozzá.

Egy klasszikus ruhaszárító állványt is segítségül hívhatunk, ha nincs odahaza aszaló állványunk, kosarunk vagy hálónk. A ruhaszárítóhoz elég hozzácsíptetnünk egy szúnyogháló anyagot, majd erre terítjük a befűszerezett paradicsomokat, amiket a tálból kivéve alaposan lecsöpögtettünk. A vékonyabb, kevésbé lédús darabokat az erős nyári napsugarak akár egy nap alatt is készre szárítják, a lédúsabbaknak két nap is kellhet. Ilyenkor éjszakára mindig vigyük be a félkész paradicsomokat fedett helyre, állványostól, mindenestől, és másnap csak akkor vigyük ki a szabadba, amikor a nap már erejére kapott.

Egy dolgot sose felejtsünk el: mindig terítsünk egy jól szellőző anyagot az aszalandó terméseink fölé, hogy megvédjük őket a bogaraktól, madaraktól, egyéb éhes naplopóktól. Ehhez kiváló egy-egy régebbi függönydarab, amit oldalanként két-három helyen az állványhoz csipeszelünk.

Ha megszerettük és szívesen fogyasztjuk az aszalt gyümölcsöket, paradicsomot, érdemes beszerezni megfelelő apparátust: a szárító hálók és berendezések jól használhatóak, zárhatóak, szeparálhatóak.

 

De ha éppen nem kegyes hozzánk az időjárás, akkor sem kell csüggednünk: aszalógéppel is nagyon finom paradicsomokat készíthetünk. Az elkészült aszalványokat szárazon, üvegben is tárolhatjuk, de ne hagyjuk ki az olajban fűszerekkel – fokhagymával, borssal és bazsalikommal, oregánóval – eltett aszalt paradicsomot se! Milyen jó lesz télen elővenni ezeket!

Extra tippünk: teljesen szárazra aszalva paradicsomchips is készülhet, ami levesfeltétként, salátákhoz, húsokhoz vagy önmagában könnyed csemegeként is fogyasztható.