Nálunk költöző: mivel a kert fekvése nem a legideálisabb, néhány vágyott növénytől búcsút kellett venni, az árvácskák meg szép nagy ládákba költöztek, így nyáron az északkeleti oldalon hűsölnek, ősszel pedig átkerülnek a napos oldalra. A telet a védett teraszon töltik, hogy minél több virágot bontsanak, és a lehető legtöbbet gyönyörködhessünk bennük.
Az árvácskák általában palánta formájában érkeznek a kertkedvelőkhöz, akár a balkonládába, akár a virágágyásba szánjuk őket. Ma már rengetegféle hibrid közül válogathatunk, ha gyönyörködni szeretnénk ragyogó szépségükben, akkor a nagyvirágúakat válasszuk, ám ha kulináris élvezeteknek hódolnánk, akkor jobb a kisebb virágokat hozó fajtákból mazsolázni. Fontos: a kiültetett palántáról 4 hét elteltével szedjünk étkezési célra virágot – feltételezve azt, hogy eközben nem öntözzük vegyszerekkel.
A dísznövényként árusított virágokat elfogyasztani nem szabad!
Virágainak színe változatos, de jellemzően három szín variációjában pompázik. Rapaics Rajmund A magyarság virágai című művében így olvashatjuk: „Az árvácska virágnak öt szirma közül a legalsó magános és sárga, minélfogva ez képviseli a mostoha irigységet. Irigyli pedig a két felső szirom szép ibolyaszínét, tehát ezek az árvák. Az irigy mostoha és az árvák között ülnek a mostoha édes lányai, ezek a középső egyszerű színű szirmok.”
Vajon miért lett árvácska? Némelykor a lila szín egész elsötétedik, csaknem az egész virág fekete lesz, az ilyenből az árván maradt gyermekek szoktak az elhalt szülőnek koszorút kötni – ezt mondja a tudós kerti lexikon.
Erdős, füves rétek, ligetek apró virága a vadárvácska, a mai árvácskák egyik őse. Népi bakszakáll, császárszakáll nevét virágáról kapta, mivel öt szirmából az alsó, lefelé álló a szakállra emlékezteti az embert finom rajzolatával.
Sziromlevelei ibolyáskék, sárga és fehér színűek, erről a három színről kapta a Szentháromság violája, árválkodó szentháromságvirág nevet.
Az keresztény szüzeknek tisztességes koszorúja című könyvben (1581) húsz virág szerepel a jó erkölcs jelképeként, köztük a vadárvácska is.
A vadárvácska virágaiból készített teát egyes vidékeken a „megtört szívek” gyógyitalaként is tisztelik, légúti fertőzések esetén, köhögés kezelésére teakeverékek komponenseként használják.
Az árvácska, mint az ibolyafélék családjához tartozó növény ízében, illatában a tavaszi illatos ibolyára emlékeztet, ám zamata sokkal enyhébb. A teljes virágzásban lévő virágait gyűjtsük napsütötte délelőttön. Kiváltképp nyári gyümölcsökből – barackból, dinnyéből, szaftos körtéből – készült fogásokban vagy salátákban élvezhetjük a kis színes virágok ízét, szemet gyönyörködtető látványát. Másféle apró, réti virággal vegyítve – mint salátaboglárka, százszorszép, cickafark – zöld saláták alapanyaga lehet.
Kandírozhatjuk is, ami azt jelenti, hogy kissé felvert tojásfehérjével megkenjük a virágokat, majd porcukorba forgatva megszárítjuk – gyönyörű és fenséges ínyencség kerekedik belőle, ha kellő türelemmel vagyunk iránta.
Mivel oly dekoratív, annyi variációban létezik, ha csak odapottyantjuk a tányér szélére, máris nagyot dob a látványon, ami feledteti, hogy sokan nem értékelik nagyra a gasztronómiában betöltött szerepét.
Ajánljuk még:
NÉGY ÉVSZAKOS KINCSÜNK: A FINOM ÉS SZÉP AKÁC
KERTEM – 1. RÉSZ (VIDEÓ)
PITYPANGSZÖRP ÉS PESZTÓ – MI MINDENRE JÓ AZ ELHANYAGOLT GYERMEKLÁNCFŰ?
