A lilaakác szomorú szépsége – ne vágd ki csak azért, mert szemetel!

Kert

A lilaakác szomorú szépsége – ne vágd ki csak azért, mert szemetel!

Ülök az alkonyati fényben, békés fáradtsággal a testemben. Még édes a reám boruló lilaakácok illata, bár van benne valami az elmúlásból is. A lépcsőn, a kövön, a teraszon mindent beborít a lehullott virágok száradt szőnyege. Nem egy mutatós látvány, de a virágzás ezzel jár. A lehullással.

Nincs nekem ezzel semmi bajom, bár beletelik két-három hétbe, míg a virág mind lehull, mire szépen összetakarítom. Addigra hosszú indákat ereszt a növény, azokat újból erősen meg kell metszeni, hiszen, ha nem tartjuk kordában, akkor átveszi az uralmat, felmászik mindenhová. És nem fog oly szépen virágozni jövőre.

Van hát vele dolog elég. A szépségéért, a kérészéletű buja virágpompáért, a nyári árnyáért árat kell fizetni, mint minden jó dologért. És ez az, ami manapság annyira zavaró sokak számára. Kivágtuk a fát, mert szemetelt – meséli egy régi barát. Állandóan hullatta a leveleit a fűre, ez lett a veszte.

Fotó: Pixabay / Donna Floyd 

Sövényt tervezünk ültetni a kipusztult tuják helyett – kéri egy kedves hölgy a tanácsomat. Olyant szeretne, ami gyorsan nő – de csak az elején. Ami mindig zöld, nem kell nyírni, nem potyog róla levél meg virág, nincsen rajta rohadó, büdös termés. Ami gondozásmentes. Mit is ajánlhatnék neki? Műanyag borostyánfalat javasoltam, és azt hiszem, meg is haragudott rám, menten. Mit tehettem volna? Ezeknek a kritériumoknak leginkább az felel meg.

De félre a tréfával, eléggé aggasztó, hogy a növények zavarnak bennünket! 

Eszembe jut egy régi történet, amikor a madárfütty miatt kivágták a fát. Ha nem a fütty vagy a dal miatt, de a levelei miatt bizony sokszor. Mert a levele csúf a füvön, ha lehull. Mert leesik a gyümölcs, és foltot hagy a betonon. Ilyen, és ehhez hasonló esetekkel találkozom mostanában egyre többet. Nem tudom megállni szó nélkül.

Fotó: Unsplash / Bernd Dittrich 

Most, amikor mindenhol nagy pamacsokban viszi a szél a nyárfaszöszt, sokan a nyárfákra emelnének kezet. Később majd a vörösfenyők lesznek a mumusok, mert apró tűleveleiket a cipőtalpakkal behordjuk a lakásba. Nem is beszélve a mézharmatot termelő rovarokról, amelyek a fák lombjába érzik jól magukat, és kibocsátott nedvük csúf foltokat hagy az alatta álló autón, biciklin, a kerti bútoron.

„Az idő, amit a rózsádra vesztegettél:
az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban
létezik a csillag milliókon:
ez épp elég neki, hogy boldog legyen...
 
Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg

Nekem sokat jelent a szomszéd falát beborító vadszőlő. Szépen zöldell. Nyárra haragoszöld lesz, aztán az egész fa zümmög, ontja virágait. Ősszel fergeteges színjátékba kezd, öröm nézni. Aztán a fagyok beálltával elkezd róla hullani a levél. Igen több köbméter levél potyog le róla. Ahol útban van, onnan elsöpörjük. Kézi söprűvel és gereblyével. Jót nevethet ezen az, aki robbanómotoros vagy akkumulátoros lombfúvóval vág katonás rendet a kertben, azután meg elmegy a konditerembe egy jót edzeni. De mi már csak ilyen maradiak vagyunk.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A levél nagy része pedig ott marad, ahová a vadszőlő ledobta. Ahogyan az erdőben, szépen a tél folyamán védelmet nyújt a talajnak. Valamennyi belőle komposztálódik, a többit tavasszal összegyűjtjük, és megy a komposzthalomra vagy talajtakarásra. A falevelek összegyűjtését is muszáj kritikával illetni, hiszen a fa levele a fa tulajdona, amely része a saját önfenntartó körforgásának – mondta nemrégiben egy szépkorú kertész barátom, és hatalmas csönd lett szavai nyomán.

Érdemes inkább olyan fákat ültetni, amelyek lombja még lehullott állapotában is szép marad.

Hiszen ma már ritkán borítja hó a kertet, nem szebb, ha még januárban is ott vöröslik a perzsa csodafa lombja, gyönyörű kört formálva a korona alatt? Vagy sárgán ragyog az őszi szürkeségbe a páfrányfenyő levéltengere?

Egy örökzöld is jó választás lehet, ha megfelelő helyre, megfelelő talajba ültetjük. De azt érdemes meggondolni, hogy itt a Kárpátok karéjában, ahol sokszor égető a kánikula, perzselően száraz a levegő, ott vajon ugyanúgy fog zöldellni egy fenyő, egy ciprus, mint a magashegységekben? A katalógusok képei elcsábítják az embert, és aztán ott a csalódás: a drága pénzen megvett örökzöldünk ledobja lombját, kiszárad, vagy jobb esetben csak szomorúan vegetál.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Nem könnyű növényt választani a kertbe, ami minden vágyunknak eleget tesz és minden, általunk felállított feltételnek megfelel. Nem az a megoldás, hogy lebetonozzuk, műfűvel beborítjuk, műanyag borostyánfalat állítunk köré és egy napvitorlát árnyékolásnak. A ház falára pedig egy kültérre alkalmas, hatalmas nyomatot, egy madárdaltól hangos erdő képével. Pedig ez tűnik sokszor kézenfekvőnek, hiszen az egyszeri befektetés biztosítja a gondozásmentes kertet és a gondtalan pihenést – ezt nem magam találtam ki, egy ilyen termékekre szakosodott cég ajánlójában olvastam.

A kertművelés előtt a fejünkben kellene egy kicsit rendet tenni. És elégedetten szedni össze a lombot, a földre hullott virágözönt.

Ajánljuk még:

500 évig élő karácsonyi csoda: a magyal

A magyal örökzöld, szívós, akár 500 évig is él, de csak akkor tervezz vele a kertedbe, ha kellően türelmes vagy, mert hosszú életéért cserébe igen lassan növekszik. Amíg nem köszöntenek be a kemény fagyok, konténeres magyalt még ültethetsz.