Borortválós asszonyfarsang Parádsasváron – pampuskával

A Mátravidék rajongója ként ez a vidék nem „csak” túra-szerelem számomra, de a második otthonom is: minden érdekel, ami a környékkel kapcsolatos. A természeti értékek és a túraútvonalak mellett az épített örökség, a történelmi emlékek, a művészetek és persze legendák, hagyományok igencsak gazdag világa. Ez utóbbiakat már azóta kutatom, mióta írni és olvasni tudok, napjainkra pedig – túra- és idegenvezetői szakmámból adódóan – szinte mindennapjaim részévé váltak.

10-12 éves lehettem, amikor először találkoztam az asszonyfarsang nevet viselő, tél végi népszokással Mátraalmáson, majd az első vezetett túrám során – 2014. októberben – már meséltem is róla a résztvevőknek. Kezdeti forrásaim alapját Krupa András A Mátrai szlovákok jeles napjai a XX. század második felében című tanulmány adta, melyben így jelenik meg ez a mátravidéki népszokás:

A farsang utolsó három napját a húshagyó keddel bezáróan „őrült napoknak” is nevezik. 

„Nevezetessége a hamvazószerdai asszonyfarsang. Ez valamennyi észak-magyarországi hutás településen élt, legtovább a mátrai szlovákok őrizték meg. Míg a parádsasvári közművelődési rendezvénnyé vált, a mátraszentistváni asszonyok még a 80-as években is önmaguk szervezték, hagyományos módon.”   

Fotó: Demecs Éva 

A jelmezes szokás, házról-házra járás egyik fő alakja a borbély.

„Fehér nadrágot, fehér köpenyt és fehér sapkát vett fel, s arcát feketére kormozta. Szerzett egy átal-vetős táskát, amelybe régi, elhasznált borotvát, szappant és pamacsot tett. Így felszerelkezve szervezte s indította a vállalkozó asszonytársait.”  

Egyes visszaemlékezők szerint „mindegyik asszony kezében volt egy kis lécdarab, s azzal borotválták a férfiakat, ott, ahol elérték őket, a házban, az utcán vagy a kocsmában.

Hóval vagy habbal kenték be az arcukat, s ezzel a léccel kaparták le. Hiába bújt el, szaladt el a férfi, nem menekülhetett. Mindenütt nagy tréfálkozást csaptak. A borotválásért abban az időben 1 -2 forintot fizettek nekik. Ezen a pénzen vettek szeszesitalt, ételt. Délelőtt borotváltak, délután szórakoztak. Mivel az asszonyok saját keresetüknek tartották a gyűjtött pénzt, a férfiak hiába leselkedtek, nem vehettek részt az asszonymulatságon. Előfordult később, hogy a muri végén beengedték őket, és megkínálták őket pálinkával vagy borral”. (Krupa, 1996. p. 321-322).

 

Ahogy az idő múlt, vele együtt úgy kopott ez az egykor meghatározó népszokás is, mára pedig a legtöbb településről teljesen el is tűnt. Kivételt képez ez alól az üveg hazájaként ismert Parádsasvár, ahol kisebb szünetekkel ugyan, de az 1900-as évek eleje óta élő hagyomány az asszonyfarsang.

Fotó: Demecs Éva  

Kovács Évát,  a Parádsasvári Maskarások Hagyományőrző Egyesület elnökét évek óta ismerem, sokat beszélgettünk már a borotváló asszonyfarsangról, idén is őt kérdeztem a szokásról.

Ebben az éven a szokásos dátumtól, a farsangfarkától egy héttel korábban, február 22-én került sor a parádsasvári borotválós asszonyfarsang megszervezésére. Idén kiemelten sok érdeklődőt vonzott a rendezvény, amely nemcsak a napsütéses, csapadékmentes időjárásnak volt köszönhető, de a szervezők lelkes, szorgos munkájának is, akik közel egy éven keresztül dolgoznak azon, hogy továbbörökítsék ezt az egyedülálló néphagyományt, nem csak turistacsalogató rendezvény formájában.

Fotó: Demecs Éva   

Tudod, hogy mikor volt az első asszony farsang itt, Parádsasváron? 

Nehéz feladatunk van, hiszen sokan kihaltak már a régi öregek közül, akik igazán hiteles információkkal tudtak volna szolgálni egy ilyen átfogó kutatómunkában, ám szerencsére nagyon sok feljegyzés született a korábbi időkben. Jelenlegi ismereteink szerint

valószínű, hogy az első helyi asszonyfarsangot 1903-ban tarthatták.

Ez akkoriban még nem egy közösségi esemény volt, hanem a híres üveggyárban munkát vállalók családi köreiben terjedt el.

Fotó: Demecs Éva    

A szokás úgy alakult ki, hogy az üveggyárban dolgozó férfiemberek számára ebedét vivő feleségek farsangi időszakban szerették volna valamivel megtréfálni férjuraikat, így ekkor bajuszt ragasztva, férfiruhába öltözve vitték az ebédet, a férjek pedig nem ismerték meg saját feleségeiket.

Ez olyannyira tréfásra sikeredett, hogy az évek múlásával szokássá fejlődött ez a farsangi szerepcsere, alakoskodás. A későbbi években pedig olyannyira kedvelté vált, hogy „kivitték” az üveggyárból, és az egész faluban, házról-házra járva tartották.

Fotó: Demecs Éva    

Miért olyan fontos számodra az asszonyfarsang? Szenvedély vagy inkább családi örökség?

Kettő az egyben. Az üknagyapám az 1900-as évek elején érkezett családjával a Felvidékről Parádsasvárra, s az üveggyárban vállalt munkát mint vasformakészítő mester, hiszen ebből a szakmából akkoriban hiány volt itt. Így kerültek az őseim a Mátrába.

Az üknagyapám felesége volt az első farsangoló asszonyok egyike, így az ő emléküket, örökségüket megőrizve szeretném, szeretnénk közösen életben tartani ezt a szokást a hagyományos, eredeti alapokra építkezve.

E hagyomány évről-évre történő felelevenítése nem csupán egy szuper közösséget formál a településen, akik aztán az év más-más eseményeihez kötődő programokat is szerveznek, de turisztikai vonzerővel is bír, melynek köszönhetően egyre többen látogatnak el hozzánk, s egyre szélesebb körben válnak ismerté a Mátra nem csak természeti, de kulturális értékei is.

Fotó: Demecs Éva    

A szerepcsere, a tavaszváró vigalom és a tréfás mulatozás – mint minden farsang esetében – teljesen érthető, de hogyan és miért jelent meg a borotválás? Miért csak az asszonyok csinálták/csinálhatták?

Nálunk ennek több magyarázata és jelképe van. Egyrészről a megtisztulást szimbolizálja. A kezdeti időkben tényleg borotváltak, igazi borotvával, habbal és pamaccsal, a későbbiekben és napjainkban pedig már csak jelképes cselekvés liszttel és egy fából készült eszközzel, valamint egy tréfás tükörrel. Jelenti továbbá a megérést, a férfivá válást, hiszen a test jelzi, ha fiúból férfivá válik valaki – például az arcszőrzet megjelenésével, megerősödésével. Ez mind a termékenységet, valamint egy új korszak kezdetét, fizikailag a felnőtté válást, szimbolikusan akár a tél végét és a tavasz közeledtét is jelzik.

A liszt is fontos jelkép: a fehér szín a megtisztulást fejezi ki. Megválni a régitől, a rossztól, hívni, s várni az újat.

Míg másutt a kiszebáb égetés, az ijesztő jelmezek vagy hangos kerepelés jeleníti meg a fentieket, addig nálunk a borotválás.

Fotó: Demecs Éva    

Az asszonyfarsangon – ahogy a neve is utal rá – kezdetben csak az asszonyok vehettek részt. A falu férfiait olykor csendes, nyugodt körülmények között, máskor hangos kurjongatások közben, de mindenképpen elkapták, s megborotválták.

Jobban járt, aki egyből hagyta magát, de számos férfit üldözni kellett, hogy elvégezhessék a kis rituálét.

Fotó: Demecs Éva    

A borotválásért az asszonyok persze pénzt vártak – és kaptak is – melyet az esti macskabál költségeire, ételeik (pl. a pampuska) alapanyagaira fordítottak. Ide hagyományosan nem léphettek be a férfiak, csak a harmonikást engedték be az asszonyok, aki sokszor hajnalig húzta a talpalávalót.

Az akkoriban ez volt az egyetlen olyan nap az évben, amikor az asszonyok mulatni, kötetlenül szórakozni tudtak.

A kezdetekkor még nem voltak kifejezett borbélyok, ez a jelmez a ’40-es évek környékén jelent meg először, ám azóta kiemelt fontosságú figura.

Fotó: Demecs Éva    

A férfiak szerves részvétele a ’70-es, ’80-as évektől jellemző, amikor már ők is bálozhattak, ám ekkor a farsangi szerepcsere értelmében ők női jelmezekben, ruhákban jelentek meg. A borotválás hagyománya mindmáig fennmaradt – több mint 120 éves múltjával –, ám az elvégzett munkáért felajánlott bevételt már nem a fánk alapanyagira, hanem egyesületünk működésére és a program következő évi szervezésének költségeire fordítjuk.

Ahogy itt sétálunk a farsangi forgatagban, rengeteg jelmezt látok. Van itt medve, fürdőkád, szuperhős, királylány, Jedi lovag, csigabiga, borbély, javasasszony, postás, udvari bolond, de még izzósorral körbetekert munkásember is. Fiatal, idős, férfi, nő, családos és egyedülálló. Milyen jelmezeket ölthetnek magukra a farsangolók? Ki öltözhet be egyáltalán? 

Ahogy mi látjuk, s ahogy eleink mesélték, ez az egész egy hosszú, állandó változásban lévő folyamat. Formálódott régebben is, változik most is. A legfőbb célunk persze az, hogy megőrizzük az eredeti hagyományt, de minden alkalommal szeretnénk kicsit újítani is. Úgy, ahogy szüleink, nagyszüleink is mindig újítottak rajta valamit, hiszen a folytonosság, a megújulás is egy nagyon fontos szimbóluma az eseménynek. Az imént említett ’70-es, ’80-as évekre olyan népszerűvé vált az asszonyfarsang, hogy mindenki szeretett volna valamilyen módon részt venni rajta, pont ezért csatlakoztak és öltöztek be a férfiak is.

Fotó: Demecs Éva    

Korábban a farsangok egyik alapelvét, a nemek cseréjének hagyományát követték (a nők férfinek, a férfiak nőnek öltöztek), mára azonban mindenki annak öltözhet, aminek szeretne.

Fontos megjegyezni, hogy nem csak a helyiek húzhatnak maskarát, de bárki részt vehet a programon, mint jelmezes, ám nem is kötelező álruhát ölteni. Ki-ki amint szeretné. Mindegy, hogy maskarásként vagy szemlélődőként vesz részt valaki, a lényeg az, hogy itt legyen, életben tartva ezt az egyedülálló hagyományt.

Fotó: Demecs Éva    

Persze,

minden asszonyfarsangon jelen vannak a tradicionális jelmezek és szereplők, akik a régi mesterségeket jelenítik meg: a borbély, a köszörűs, a javasasszony, az „öregasszony”, a jegyespár vagy lakodalmas pár és a drótostót

– általában ők vannak az esemény központjában, s ők a hagyományok „őrzői”, de mellettük persze megjelennek a mai, nevezzük úgy, kortárs jelmezek is. Kiemelt értékünk és büszkeségünk, hogy sok jelmezünk, de főleg kellékünk – például a tükör, a jelképes borotva, a borotválás fizetségének gyűjtőalkalmatossága, a szita és a pampuska alapanyagait rejtő, úgynevezett „hátyi” is – az, amit őseink is használtak már: ezek több évtizedes, „eredeti” kellékek.

Fotó: Demecs Éva    

Említetted, hogy minden évben más a program, mindig van egy kis változás, újítás is. Idén hogyan épül fel az esemény?

A vendégeket reggel 10 órától várjuk. A korábbi évek terepe helyett most új helyszín, a Művelődési Ház udvara ad otthont a rendezvénynek. A megnyitót követően a hagyomány bemutatásával folytatódnak a programok: látványborotválás és szervezett férfiüldözés zajlik. Ez természetesen egész nap, több helyszínen is zajlik, ám itt, ekkor próbáljuk mindenki számára láthatóvá tenni a borotválós asszonyfarsang eredeti alapjait, cselekvéseit. Ezt követően elindul a menet a jelmezesekkel és a résztvevőkkel, egy nagy felvonulás keretén belül járjuk a falu utcáit, melyet a Hollóének Hungarica Régizene Együttes kísér. Az önkormányzat épületénél vendégváró falatokkal készülünk, majd folytatódik a szabadfarsang fotózkodással, borotválással, táncokkal, élőzenével.

Újítás, hogy a látogatók idén bepillantást nyerhetnek a pampuskasütés fortélyaiba is.

Délután tombolasorsolás a Művelődési Ház udvarán, este pedig egy régóta dédelgetett álmunk, a hagyományos, régi időket elevenítő macskabál válik valóra, ahol tovább folytatódik a borotválás, melyet retro disco egészít ki.  

Fotó: Demecs Éva    

Napközben látogatható az üvegmanufaktúra és a kristálycsiszoló műhely, de kézműves kirakodóvásár portékái is színesítik a rendezvényt. Minden programelemünk nyilvános. Természetesen nagy esemény ez a helyi közösségnek, ám egyre többen érkeznek a fővárosból, de hazánk nyugati városaiból és az Alföldről, sőt, még külföldről is.

Minden térségének, minden eseménynek és időszaknak vannak sajátos gasztronómiai elemei. Az asszonyfarsanghoz mik kapcsolódnak hagyományosan?

Ahogy szinte minden farsangnak kihagyhatatlan eleme, úgy innen sem hiányozhat a pampuska, vagyis a szalagos farsangi fánk. Kis falunkban Marika néni volt a hagyományos, titkos recept őrzője, aki sajnos az idei évtől már nincs közöttünk, de tanításai alapján most is autentikus módon készítik az asszonyok, akik szokásosan már reggel 6 óra óta szorgoskodnak. A mulatság során fogyasztott főételekről sajnos nem maradtak feljegyzéseink, így

megálmodtunk két specialitást, melyet a maskarázás során adományok fejében kínálunk: egyik a legényfogó leves, a másik pedig a legénycsalogató felvidéki káposzta, „Árpád gyöngyével”. Idén ez utóbbi szerepel az étlapon.

A kicsit savanykás-tárkonyos, hússal, gombával és zöldségekkel gazdagított legényfogó leves jobban kapcsolódhat ugyan az eredeti farsang lelkületéhez, most azonban a könnyebb kivitelezés érdekében a káposztát választottuk, melynek előkészítése már péntek este elkezdődött. Ezekben az ételekben is megjelenik az asszonyfarsang eredeti alapjainak jelképe.

Fotó: Demecs Éva    

Szintén újítás, hogy a gyökerekhez visszanyúlva idén nem forralt bort és kávét szolgálunk fel, hanem rumos teát és klasszikus teát, hiszen egykor ezek voltak a kísérő italok. Parádsasvári mivoltunk végett pedig

nem maradhat el a helyi klasszikusok, a gyógyító Csevice-forrásvizek kóstolója sem.

Az esemény szervezéséért, a hagyomány életben tartásáért felelős csapat, a Parádsasvári Maskarások Hagyományőrző Egyesület a te „gyermeked”. Mit kell tudni az egyesületről?

Jelenleg tizenketten vagyunk tagjai ennek az egyesületnek, s mind szorosan kötődünk Parádsasvárhoz és az asszonyfarsanghoz. Szüleink, nagyszüleink, ükszüleink között anyáról lányára szállt a hagyomány, mi, a jelenlegi „őrzők” pedig belenőttünk ebbe, így már el sem tudjuk képzelni enélkül az életünket. Bár csak egyszer van asszonyfarsang egy évben, mégis mind a 12 hónap során velünk van. Folyamatosan tervezünk, ötletelünk, dolgozunk azon, hogy évről-évre színvonalasabb autentikus eseményt és maradandó élményt tudjunk adni mindazoknak, akik belecsöppennek ebbe a forgatagba. Nagy felelősség ez, hiszen nem csak egy 120 éves hagyományt „kell” hitelesen életben tartanunk, de egyre több érdeklődőnek szeretnénk vele örömet szerezni.

Régi vágyam volt, hogy egyszer úgy álljon össze mindez, ahogy szüleim, nagyszüleim mesélték és valósították meg az eseményt – mostanra érzem azt, hogy ez nagyjából sikerült.

Magyarországon jelenleg egyedülálló az, amilyen formában mi tartjuk az asszonyfarsangot. Borotválás ugyan máshol is van, de közel sem ilyen formában és méretben, valamint nem a mi helyi hagyományaink szerint. És ez a nagy különbség! Pont ezért elhatározott célunk, hogy az 1900-as évektől kezdődően minden forrást összegyűjtve és minden mozzanatot papírra vetve összegezzük a borotválós asszonyfarsang hagyományos kereteit, melyet szeretnénk felterjeszteni a UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elé, s felvételt nyerni az UNESCO Szellemi Világörökségek listájára.

Fotó: Demecs Éva    

Rengeteg munkánk van már a kutatásban: jártunk a szomszéd településen, Mátraalmáson, ahol egykor nagy hagyománya volt a farsangi borotválásnak, elutaztunk a Garamvidékre, ahonnan üknagyszüleink származnak, s ahonnan feltételezhetően áthozták ezt a szokást, nagy fesztiválok, múzeumok szervezőivel egyeztetve csiszoljuk, alakítjuk, őrizzük mindazt, ami egységként és külön-külön is mindannyiunk számára nagyon értékes.

Ez egy nagy csapat – nem csupán lelkes szervezőtársaim, barátaim tartják életben ezt a szokást és az egész köré épült programot, de rengeteg egyesületen kívüli segítőnk van – helybéliek, fiatalok, nyugdíjasok egyaránt nagy örömmel és lelkesedéssel vállalnak részt a szervezésben, mely nélkülük nem működne. Nagyon hálás vagyok nekik mindenért. Egyesületünk munkája pedig már nem csak az asszonyfarsang megszervezésére, de év közbeni jeles napokhoz fűződő kulturális események szervezésére is kiterjed, melyeken mindig várjuk a helyi és környékbeli lakosokat, de az utazókat, távolabb élő érdeklődőket is.

Nyitókép: Demecs Éva