Mindenkinek vannak az emlékeiben olyan pillanatok, amelyek egy patinás cukrászdához kötődnek. Édes, nosztalgikus emlékek ezek, amelyeket olyan jó felidézni! Az ember ilyenkor szívesen felkeresné ezeket a helyeket, de sokat közülük már elfújt a szél, elvitte a gazdasági válság, haláleset, vagy csak más, prózai okból bezárták. Szerencsés, aki felkerekedhet ilyenkor, és újra élheti azokat az édes emlékeket a valóságban, egy-egy szelet múltról mesélő sütemény társaságában! Más esetben marad az emlékezés és a történetek elmesélése, hogy tovább élhessenek ezek a korszakokat meghatározó édes legendák a következő nemzedék képzeletében.
Cukrászdák és cukrászok a történelmi Magyarország területén
Bihari Zoltán és Vojtek Éva: Határtalan édességek című könyve ehhez az édes emlékezéshez ad támpontokat. Azoknak, akik ott élnek, ott éltek a mai országhatárainkon kívül, a magyar cukrászat szerves részeinek tekinthető cukrászdák és mesterek bűvkörében. Erdélytől a Felvidékig, Kárpátaljától a Délvidékig és az őrvidékig sorra vették a leghíresebb cukrászdákat. Bemutatják a mestereket, akik valamikor a történelmi Magyarországon kezdték pályájukat, azután a soruk, egyszer csak a határon túlra sodorta őket anélkül, hogy kimozdultak volna a habüstök, a habverők, a tortakrémek, nyújtófák, a piskótaformák és csillagcsöves habzsákok mesevilágából.
A zselízi Sacher-torta szaftosabb, mint a bécsi
A felvidéki Zselízről kevesen tudják, hogy innen indult a Sacher-torta világhódító útjára, legalábbis a torta megalkotója itt szolgált az Esterházy birtokon. Emlékét ma a Sacher-ház őrzi, ahol rendszeresen rendeznek Sacher-torta versenyeket. A helyi Betti cukrászdában ma egy speciális, zselízi Sachert kaphatunk, amely részleteiben kissé eltér az eredeti recepttől, ám aki kóstolta, úgy véli, hogy még annál is finomabb!
A losonci Gerbeaud
A losonci cukrászdák és kávéházak történetei magukban is megtöltenének egy egész regényt. 1905-ben nyílt meg az országos hírű kávéház-tulajdonos, Berger Henrik losonci üzlete, amely a főváros pompáját vitte a nógrádi megyeszékhelyre. A faldíszítéseket és a szobormunkákat ugyanaz a cég végezte, amelynek a New York kávéház belsőépítészetét is köszönhetjük. Szerdánként katonazenekar adott koncertet, hétvégenként cigányzene szólt, a helyiek kedvelt szórakozóhelye sokszor cserélt gazdát, de mindig is édes illatok és romantikus történetek lengték be.
Cukrászati szempontból a legjelentősebb és leghíresebb Czirják Ferenc cukrászmester volt, aki több mint 3 évtizedig látta el édes finomságaival a kisváros lakóit. „ A losonci Gerbeaud megnyitotta új helyiségeit. Az országos hírű losonci Czirják-cukrászda, a szlovenszko Gerbeaud tegnap nyitotta meg a legfinomabb ízléssel és úri kényelemmel berendezett új termeit, melyeknek pompája, fénye méltó keretet ad az országszerte kitűnő hírnévnek örvendő remek készítményeknek. A brüsszeli zománctapétával bevont falakat intim kis páholyok szegik körül. A bútor bájossá és puhává kárpitozott faragott tölgy, a padlót pompás szőnyegek borítják, az ablakokat pedig iparművészekkel készült függönyök fedik…” írta a Prágai Hírlap 1928-ban, amiből láthatjuk, hogy a cukrászda híre messze túlmutatott a szűkebb környezetén.
Hortenzia cukrászda Somorján
„A felvidéki Somorján a Hortenzia Cukrászda tett rám mélyebb benyomást, a kreativitás jó ízléssel, jó fantáziával párosul, így nagyon sok saját kreatúrájuk van nemzetközi inspirációval, a hagyományos magyar és szlovák receptek mellett. Minőségre kiemelkedő, és itt is emlékezetes maga a helyszín, a hangulat, az üzlettér kialakítása.”- meséli Bihari Zoltán.
Európa legnagyobb cukrászdája: Arad városa
„A könyvben szereplő mai helyszíneket a valóságban is felkerestük. Ha lehet kedvencről beszélni, az a Lolita cukrászda Aradon. Oda bármikor szívesen bemennék újra! Ritkaság, hogy kávéban, süteményben, fagylaltban is ennyire erős egy hely. És a második, modernebb egységük nagyon hangulatos is, akár csak egy kávéra is szívesen beül az ember, és minden csúcsminőség. Ráadásul egy olyan közegben dolgoznak, ahol fehér hollónak számítanak a cukrászdájukkal és olyan klasszikus magyar süteményeket is bevezettek, megszerettettek a döntően román közönséggel, mint a pozsonyi kifli, Esterházy- torta és társai.”- tudjuk meg a könyv szerzőjétől, ahogyan azt is, hogy 1892-ben a bédekkerek Aradot Európa legnagyobb cukrászdájaként említik. Egy város, ahol 12 nevezetes iparosmester hódol a cukrászmesterségnek! 1925-ben ezt írták a lapok: „Egyre-másra születnek a cukrászdák, a szerelem, a romantika, a kedves kicsi cukrászdák városa lesz Arad”. Képzeletünkben pedig már ott érezzük a fehér bóbitás kisasszonyok által felszolgált tejszínhabos gesztenyepüré, a krémes sütemények, az ibolyaszínű likőrök bájos aromáit. Látjuk szemeink előtt Boros József cukrász 1867-ben készült cukor-kápolnáját, amelynek ablakaiba a 13 aradi vértanút formázta meg, és az aradi korzó világvárosi mintára készült cukrász-pavilonjait, déligyümölcsökkel, fagylalttal, és esztétikai élvezetekkel az édességek barátainak.
Suhajda csemege Szabadkán
A magyar cukrászat jeles őrzője volt az első világháború után a Jugoszláv királysághoz került Szabadkán a Bódis család. Az 1924-ben alapított üzlet kínálatát a hagyományos magyar termékekre alapozta. Készített krémest, mignont, pozsonyi kiflit, és az egyik legnépszerűbb terméke, a kor édes vívmánya a Suhajda csemege volt. A párizsi krémmel körbevett rumos piskótás kosárka a párizsi világkiállításon külön kitüntetésben is részesült.
„A mai Szabadkán Blaha Lujza Cukrászdája az egyetlen hagyományos, monarchiabéli cukrászda. Paskó atya személyisége, felejthetetlen, sokoldalú tevékenysége, közösségi munkája teszi nem csak egy kitűnő sütizőhellyé, hanem a „régi, tősgyökeres szabadkaiak” találkozó helye, a magyarság egyik közösségi tere egyben” – teszi hozzá Bihari Zoltán.
Süteményeken és édes családmesék szárnyán utazhatunk az Őrvidékre, Nagyszentmihályra, a délvidéki Magyarkanizsára. Elolvashatjuk a puchbergi marcipános Szabó család regényes történetét, amelynek egy szeletét ma Szentendrén megtaláljuk. A nyájas olvasó a századik oldal után már bizonyára úgy érzi, hogy menten meghal, ha nem fog tudni enni valami klasszikus édeset. Hogy ebben se legyen hiány, hogy a ma Aradra, Szabadkára, Somorjára, Alistálra, Galgócra vagy Párkányba látogatunk, akkor tudjuk, melyik az a nevezetes cukrászüzlet, ahová feltétlenül be kell térni. A párkányi Venus cukrászdát magam is jó szívvel ajánlom, a „szlovák Sachert” ott ízleltem meg, ott kötöttem szorosabb barátságot vele.
A Határtalan édességek társszerzője Vojtek Éva, akinek szaktudása nélkül a könyv nem jöhetett volna létre. Vojtek Éva - az egykori vendéglátósból pályázatíró, újságíró, majd a Cukrászmester Magazin főszerkesztője - elvitathatatlan szerepet tölt be a magyar cukrászat történelmi megörökítésében. Ez a könyv kettejük harmadik közös munkája, és csak bízhatunk abban, hogy ez a gyümölcsöző kapcsolat újabb édességeket tár majd a nagyérdemű elé.
Ízek és történetek sorozatunk további cikkeit itt olvashatják.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Dicsérő szavak és klasszikus sajtirodalom a Sajtok könyvében
A "keleti blokk" sajtkultúrája
