Ördögszántás lenyűgöző panorámával – a Bükk-fennsík határkövei

A bükki kövek sorozata sok természetjáró számára lehet ismerős. A Bükk-fennsíkot délről határoló mészkőtömbök látványos sorozatát a köznyelv sokféleképpen ismeri.

Nevezik a Bükk-fennsík „határköveinek”, emlegetik látó-köveknek (csodás panorámájukból adódóan), bükki óriásoknak (méretük végett), bükki szirteknek vagy teraszoknak, de legtöbben mégis a bükki kövek, vagy csak egyszerűen a Kövek megnevezéssel illetik.

Ha ezeket a jelzőket halljuk, akkor elsősorban a bükki Nagy-fennsík (vagy ha úgy tetszik Magas-Bükk) déli mezsgyéjén sorakozó sziklaóriásokra gondolunk az Őr-kőtől egészen a Három-kőig (egyes értelmezések –többek között én is – nyugatról még a Bél-követ, keletről ritkán a Kőhátok csoportját is beleveszik a sorba).

Látkép az Őr-kőre, a Pes-kőre és a Tar-kőre – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Oly gyönyörű vidéke ez hazánknak, hogy talán nem véletlen, hogy e kövek mentén kanyarog a legendás Nagy Kék Út, vagyis az Országos Kéktúra egy szakasza is (nevezetten a 23-as).

A Bükki kövek különleges helyet foglalnak el a szívemben. Természetjáróként ki ne kedvelné a látványos, monumentális, kalandos helyszíneket? Ilyenek számomra ezek a sziklateraszok is, melyeket édesapámmal a 2000-es évek elején kezdtünk el felfedezni (ő már a 80-as években is túrázott erre).

Bélapátfalváról, Répáshutáról vagy Szilvásváradról felkapaszkodva, illetve Bánkútról a Nagy-mezőn keresztül túrázva felejthetetlen emlékeket idéznek a kövekhez tervezett túráink alkalmai. Olykor égető napsütésben, máskor térdig érő hóban – minden évszakban és napszakban más-más arcukat mutatták (és mutatják mindmáig) a Bükk-hegység – nem csak szerintem – legszebb helyszínei, amelyek különleges energiával töltik fel a testet és a lelket is.

A Cserepes-kő – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Itt járva, a túrázó valóban átélheti a természet ezernyi értékét:

nemcsak erőnlétileg kell felkészülni a terep adottságaira, hanem tudni kell befogadni is mindazt az élménydömpinget, amit itt látunk, kapunk.

Kezdődjön a túra Bélapátfalván, a Cementgyár vasúti megállóhelyen. Itt rögtön az Országos Kéktúra vonalához csatlakozva indulhatunk el az Őr-kő szirtjére. A Bél-kő tanösvényt és az „elhordott hegy” bányaudvarát most szándékosan nem méltatom részletesen – önálló anyagot.

Az Országos Kéktúra nyomvonala a Pes-kő-kapunál – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Az OpenStreetMap turistaútvonal-tervezőjének mérései szerint Bélapátfalváról majdnem 8 kilométert megtéve, ezalatt 610 méter szintemelkedést legyűrve érhetjük el a kövek sorozatának jelen menetterv szerinti első tagját, az Őr-kő (880 m) szikláját, ahová a Kéktúrából kiágazó kék háromszög jelzés vezet fel. Fekvése és feltételezett történelmi szerepe miatt is ez az egyik kedvenc kövem. Az éles mészkősziklákkal tarkított platóról lebilincselő panorámát nyerünk az alattunk kanyargó völgyekre, Felsőtárkány és Eger irányába, de körvonalazódnak a folytatásban következő bükki kövek sziluettjei is.

Karrmező az Őr-kő oldalában – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Kezdetben nem panorámája, hanem elnevezése keltette fel érdeklődésemet. A történelem iránt is erős érdeklődéssel mindig lázba hoznak az ilyen, feltehetően régi, ősi koroka utaló nevek. Kutatásaim során annyira jutottam, hogy őskori füstjelek, tűzjelek továbbítására alkalmas helyszín lehetett, mely – ismerve a térség többnyire őskori alapokon nyugvó várhelyeit, erődítéseit – közel sem elképzelhetetlen. Kifejezetten izgalmas a plató oldalát borító látványos karrmező is, melyet beszédes népi nevén ördögszántásként jegyeznek.

A földtörténeti évmilliók során létrejött karrmezőkből vagyis ördögszántásokból több is van a Bükkben, illetve hazánkban is, melyek történetét számos helyi legenda és népmese őrzi.

Folytatva a túrát, vadregényes, érintetlen bükkösön át vezet az út, melyben úgy sorakoznak az ösvényt őrző fák, mint egy tág oszlopcsarnok Tolkien meséinek valamely legendás tárnájában. Haladva a Kéken, áttörve a Pes-kő-kapun, a következő sziklaóriás, a Pes-kő aljába érkezik a vándor.

Ez a csúcs (számos más bükki helyszínnel együtt) védettségéből adódóan már nem látogatható.

Kilátás a Pes-kő kaputól – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Hasonló szabályozás vonatkozik az oldalában található barlangra is, mely a Bükki Nemzeti Park egyik fokozottan védett barlangja. Középső triász mészkőben, a Bükkfennsíki Mészkő Formációban alakult ki. Két egymással párhuzamos tektonikus törésvonal határozza meg az üreg helyét. Az aurignaci kultúra eszközei, az újkőkorszaki, bükki kultúrába tartozó eszközök, a bronzkori kyjatice kultúrába tartozó eszközök, valamint pleisztocén állatok csontjai kerültek elő a barlangból.

A környéken sok felé tábla hívja fel a figyelmet a fokozottan védett természeti területre – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Hogyan haladjunk egy fokozottan védett természeti területen?

A Bükki Nemzeti Park 1977 óta működik, hazánk nemzeti parkjai között harmadikként jött létre. Az Igazgatóság szakemberei közel 50 éve dolgoznak azon, hogy megőrizzék a Bükk kiemelkedő fontosságú, egyedülálló természeti, kultúrtörténeti és tájképi értékeket hordozó területeit.

Fontos tudni, hogy fokozottan védett természeti területre történő belépés – a jelzett turistautak és tanösvények kivételével – csak az adott területet kezelő természetvédelmi hatóság és a nemzeti park igazgatóságának közös szakértői véleménye alapján kiadott engedéllyel lehetséges. Ezen belül külön szabályok vonatkoznak az egyéni, a csoportos túrákra, továbbá a nagyobb létszámú technikai eseményekre. A külön jogszabályok alapján erre feljogosított személyek – feladatuk ellátásához szükséges mértékben – engedély nélkül beléphetnek.

A barlangszállás bejárata – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Hazánknak mindössze 1,37%-a áll fokozott természetvédelmi oltalom alatt, ezért nagyon lényeges ezen területek háborítatlanságának biztosítása.

További szabályokról, fontos információkról az Állami Természetvédelem vagy a Bükki Nemzeti Park honlapján tájékozódhatunk, melyeket érdemes mindenképpen átolvasni, ha fokozottan védett természeti területre tervezünk kirándulást.

Látkép a Cserepes-kőről a Tar-kő felé – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

A túrát folytatva következik a 823 méter magas Cserepes-kő, melyet Bélapátfalvától számítva már a 10-ik kilométernél érünk el. Itt nem is maga a kő, hanem az oldalában található sziklaodú különösen érdekes, hiszen ez egy bakancsos túrázók számára kialakított barlangszállás, ráadásul ez volt az első ilyen az országban.
Ezt is édesapám történeteiből ismerem: gyerekként sokszor hallottam, hogy barátaival, túratársaival többször is aludt itt. Kedvenc történetem, amikor az 1980-as évek végén Szilvásváradról indulva túráztak ide édesanyámmal és barátaival, térdig érő hóban keresztül hágva a vidéket. Megérkezve befűtöttek, konzerves töltött káposztát melegítettek, hóból vizet forralva mosakodtak és teáztak. Olyannyira megkedvelték a helyszínt, hogy sokáig minden évben visszatértek, sokszor kisebb felújításokat, javításokat is elvégezve.

A barlangszállás belülről – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Ilyen történetekről Rockenbauer Pál ikonikus kéktúrafilmjében, a Másfélmillió lépés Magyarországon című dokumentumsorozatban is hallhatunk. A megkülönböztetett védelem alatt álló barlang napjainkban is látogatható, a belső térben elhelyezett priccseken nagyjából 6 fő fér el, kiknek saját maguk számára kell biztosítani minden felszerelést (élelmet, ivóvizet és technikai felszereléseket is), ha itt szeretnének éjszakázni.

A barlang kiemelt érdekessége, hogy az Őskorban is lakták: egy 1900-as évek első felében történt ásatás során néhány barlangi medve csonttöredék, cserépedények és fegyverek (főleg vadászeszközök) töredékei kerültek elő.

A helyi szóbeszédek szerint egykor betyárok búvóhelyéül is szolgált. Napjainkban OKT-pecsételőhely.

Karrmező a Cserepes-kő oldalában – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

A Cserepes-kői barlangszállástól újabb karrmezőt (ördögszántást) átszelve ereszkedünk le a Vörös-kő-bérc oldalába. A hegyoldalban kanyargó ösvény földrajzi helyzetét és panorámáját tekintve is meseszerű.

Pazar kilátás nyílik innen dél felé, előttünk az „Alsó-Bükk” vonulatain túl a Matyóság, a Borsodi-mezőség, kicsit nyugatabbra a Mátraalja, de tiszta időben a Hortobágyig is ellátni. 

A folytatásban újabb ereszkedő következik a Sima-kő oldalában (ez a Sima-kő-lápa), majd az őserdő mellett vezet el a kék jelzés, itt csatlakozunk az Olasz-kapui tanösvényhez.

Kilátás a Vörös-kő bérc oldalából – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Az őserdő hazánk egyik legöregebb, erdészeti gazdálkodás alól kivont, látogatók elől elzárt, elkerített, szigorúan védett természeti területe, mely 30-40 méter magas faóriásokat is őriz.

Az őserdő flóráját 68 virágos növényfaj, két páfrányfaj, 154 nagygomba-, 65 moha- és 75 zuzmófaj alkotja.

Keresztül a Vörös-kő bérc oldalában található szűk kis ösvényes – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Történelmi érdekesség, hogy egykor erdészeti munkákra használt keskeny nyomközű vasúti pálya kanyargott itt, melyet évtizedekkel ezelőtt végleg felszámoltak, ám az egykori töltések még most is jól láthatók. Az ilyen és ehhez hasonló fennsíki vasutak emlékét a Simon Menyhért születése (Várkonyi Zoltán, 1954) című fekete-fehér magyar film is őrzi, de a Zilahy Aladár Erdészeti Múzeumban is van róla dokumentáció.

Itt izzasztó emelkedő kezdődik, 2 kilométeres kapaszkodó után érjük el a bükki kövek legszebbének nevezett, egyben legmagasabb tagját, a tengerszint felett 949 méterrel magasodó Tar-kő ikonikus platóját.

Országos Kéktúra jelzése a Vörös-kő bérc oldalában – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

A kopasz, fátlan, füves sziklagyepről káprázatos kilátásban lehet részünk: nem csak az előbb említett völgyek és az Alföld rónái tárulnak elénk, de a Mátra vonulata is, középpontban hazánk két legmagasabb tömbjével, a Kékessel és a Galyával. A bámulatos panoráma okán sokan nem csupán természetjárás céljából másszák meg a Tar-kő teraszát, de a pillanat megörökítése végett is. Alkalmanként komoly felszereléssel rendelkező képzett fotósokat is láthatunk itt, akik „tábort verve” akár 24 órán keresztül is elszántan várnak egy-egy kiemelt természeti-, vagy időjárási pillanatra – például egy napkeltére, egy naplementére vagy éppen az éjszakai égbolt csillagképeire.

Személyes kedvencem a naplementéken túl az inverzió, amikor a sajátos időjárási körülmények okán szinte csak a bükki kövek vonulata emelkedik ki a fagyos, hideg felhőtengerből, a sziklaszirtek pedig hófehéren világítanak a téli napsütésben.

Örök életre szóló látvány.

Nyári panoráma a Tar-kőről – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Mivel a Tar-kő a Bükk-fennsíkon kanyargó Olasz-kapui tanösvény része, így egy kihelyezett tábla segítségével a térséget kevésbé ismerő túrázók is tájékozódhatnak a szűkebb-tágabb környezet kialakulásáról, élővilágáról.

A Tar-kő élőhelyegyüttese olyan kiemelten fontos élővilágnak biztosít életteret, melynek tagja többek között a vándorsólyom is, mely állat hosszú évek után ismét igyekszik elfoglalni egykori élőhelyét.

Ezeknek a zavarásra fokozottan érzékeny madaraknak a védelmében a területhasználatot sok esetben időszakosan korlátozzák, fészkeiket pedig – különösen a költési időben – őrizni is szokták a természetvédelmi őrszolgálat szakemberei.

A Tar-kő az Olasz-kapui tanösvény része – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Búcsút intve a Tar-kő hosszas maradásra késztető, lebilincselő látványának, a sorozat utolsó sziklája, a Három-kő felé vesszük az irányt, melyet 1,7 kilométer után, először az Országos Kéken haladva, majd a keskeny-réti elágazás után a zöld háromszög jelzésen, kisebb emelkedővel közelíthetünk meg. Szomszédaihoz hasonlóan itt is páratlan kilátás, s kiemelt védelmet élvező élővilág fogad. Júniusi virágzásuk során például védett tarka nőszirmok sokasága öltözteti sárga ruhába a hegyoldalt, ősszel pedig az alattunk tátongó mélység erdeinek ezernyi színe igézheti tekintetünket.

Tiszta idő esetén nem csak a Tisza-tó és a Tisza vizén megcsillanó napsugarak fénye, de a Tokaj-hegy is látható a Három-kő szikláiról.

Júniusi tarka nőszirom-tenger a Három-kőn – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Itt véget ér a Bükki kövek sorozata. Bélapátfalva óta 15 kilométer, 1210 méteres szintkülönbség (890 méternyi emelkedés, 320 méternyi csökkenés), tempótól és időjárási körülményektől függően több órányi túraidő, s közben megszámlálhatatlan mennyiségű élmény és érték.

Amikor a bükki kövek sorát járom, ide, a Három-kőre érve szeretek leülni valamely sziklára, megpihenni és csak csendben, szótlanul gyönyörködni a tájban.

Végiggondolni a megtett kilométerek és a látott tájak során gyűjtött élmények sokaságát, visszapillantani a Tar-kő homlokára, elrévedni a messzi hegyek gerinceinek kontúrjában, s tűnődni azon, milyen aprók is vagyunk mi a világmindenség monumentális egészében. Ugyanis, ha valahol, hát itt igazán átélheti ezt az érzést az ember. Ezért is olyan fontos mindaz, amire egy ilyen út tanít: óvni, védeni és megbecsülni ezeket a páratlan természeti kincseket. Nem csak végigrohanni és kipipálni, hanem átélni és belül magunkkal vinni.

Télen is varázslatos a táj – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

A bükki kövek tagjai nem csak a leírt túrára fűzve, de külön-külön is felkereshetők. Kezdhetjük a túrát Bélapátfalván túl Szilvásváradon, Bánkúton vagy Répáshután, esetleg Bükkszentkereszten is, a kiindulópontokon pedig többféle jelzett turistaút közül is választhatunk. Autóval legközelebb az Olasz-kapunál található parkolóig van lehetőség eljutni, melyet alkalmas időjárási viszonyok között Szilvásváradról – úthasználati díj ellenében – tudunk megközelíteni.

A téli napsütésben fehéren világítanak a mészkősziklák – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Amennyiben szervezett körülmények között keresnénk fel ezeket, vagy más bükki helyszíneket, érdemes a Bükki Nemzeti Park által szervezett és szakvezetett túrákhoz csatlakozni, ahol a táj szépségén túl számos ismerettel gazdagodhatunk.

Felhasznált források:
Bükki Nemzeti Park honlapja
Olasz-kapui tanösvény
Cartographia: Bükk útikalauz
Magyar Állami természetvédelem honlapja

Nyitókép: Őszi panoráma a Tar-kőről – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái