Ahol a virágok illata átlép az időkapun: látogatás egy francia parfümgyárban

A virágok iránti szenvedélyem eddig az illat-világban nem teljesedett ki. Ám a látogatás Franciaország második legnagyobb parfümgyárában felidézte a virágok erejéről tanultakat, és szinte lebegtem az illatok szárnyán. Ami azért sem volt nehéz, hiszen

a tenger felett, lélegzetelállító helyen bújik meg Èze, a Côte d’Azur, a francia Riviéra illatközpontja.

A Fragonard cég első gyárát Provence-ban, Grasse városában alapította, ám amikor az többszöri bővítés után is kicsinek bizonyult, akkor ebbe a középkori mesevároskába álmodta újabb manufaktúráját.

Az 1968-ban megnyitott üzem csodás helyen található: a tengerre tekintő sziklák lábánál, a festői Nizza és Monaco között. A modern épület érdekes ellenpontja a fölé magasodó, középkori bájos falucskának, mégis finom harmóniában. Talán a köré ültetett növényvilágnak köszönhető, vagy a tervezők profizmusának? Ezen tűnődtem, míg a régi lepárlókból alkotott szökőkutak csobogását hallgattam.

Lepárlókból kialakított szökőkút – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Az ajtón belépve letisztult elegancia és finom kedvesség fogad – máris indulhatunk az üzem bejárására. A szakvezető professzionális parfümkészítő, aki szívesen avat be mindenkit az itt folyó különleges munkába.

Máris a lepárlóban találjuk magunkat, ahol a hatalmas réztartályok közt mesél a vezetőnk arról, hogyan nyerik ki a virágokból az illatanyagot.  Megismerjük a gyártási technikákat, az értékes folyadékok legendás történetét, hiszen szinte mindegyikhez tartozik egy-egy híresség, egy nevezetes hely, vagy éppen különleges beszerzési forrás.

A parfümgyárt története képekben – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Örömmel fedeztem fel a térképen, hogy a kamillát és az olasz szalmagyopárt legtöbbször Magyarországról szerzik be. De olykor más növényt is, mert kiváló minőséget biztosítanak – mesélik nekünk lelkesen.

Alapanyag-térkép – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Megtudjuk, hogyan folyik a vízgőz-desztilláció, amely során a növényeken átáramló gőz vonja ki az illat- és aromaanyagokat. Az így keletkezett gőz lecsapódik, és a virágvíz tetején összegyűl az olaj, amit azután leválasztanak róla.

Ezt az ókor óta használatos technikát az arab világ már a VIII. században tökéletesítette, és a mai napig a hagyományos parfümkészítés egyik leggyakoribb módszere.

Jóval ritkábban használják az enfleurage technikát, amelyet tapasztalati úton, a legfinomabb, a legsérülékenyebb virágokhoz, például a jázminhoz fejlesztettek ki e környéken a XVIII. században. Ehhez az eljáráshoz egy nagy, keretes üveglapot valamilyen állati zsírral bekennek, és rárakosgatják a virágokat. 2-3 nap elteltével a virágok a zsírba diffundálnak, vagyis az aromaanyagaikat a zsír megköti. A virágokat azután kicserélik, a folyamatot megismétlik mindannyiszor, amíg a zsír el nem éri a kívánt telítettséget.

Ezt az aromákkal teli zsírt „enfleurage pomádénak” nevezik.

Az enfleurage-ot ma már olyan modern technikák váltották fel, mint az illékony oldószeres extrakció vagy a szuperkritikus szén-dioxid extrakció, de azért az eredeti eljárásban mégis ott láthatjuk a varázslatot!

A parfümgyárt illatorgonája – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Itt játszunk is egy kicsit: ki kell találni, melyik illatot melyik virágból párolták. Nem könnyű, mert

a kertből ismert virágillat nem tökéletesen egyezik a belőle készült kivonatéval.

Sőt, olykor becsapós is, hiszen például az írisznek a gyökere az, amiből a parfüm alapanyaga készül.

Az idei év illata a citromvirág – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Azt mondják, a parfümkészítés nagyon hasonlít a zeneszerzéshez. Akárcsak a zeneművész, az illatszerész is egy orgonánál ülve komponálja parfümjét. Az illat-orgonán az összes esszenciapalackot felsorakoztatják, ebből válogatja össze az „orr” a megfelelő akkordokat.

Akár több évbe is beletelik, míg egy parfüm teljesen elkészül.

Èze műhelyében a parfümöket mindennapi termékekben is felhasználják, kollekciójuk darabjait a Fragonard illatokkal teszik vonzóvá. Aki viszont szeretne ebbe a világba mélyebben belekukkantani, itt arra is van mód, egy közös műhelymunka keretében szakemberek segítségével megalkothatjuk saját parfümünket.

Lepárló üst – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Az idő, a divat és a követelmények előrehaladtával fejlődő kozmetikumokat az egyszerűség inspirálja, ettől lesznek különösen egyediek.

A parfümgyár bejárása során meglátogatjuk a kozmetikai laboratóriumot is, ahol a márka krémjei és egyéb bőrápoló termékei készülnek. Megnézhetjük a jellegzetes rózsa- és kacsa formájú szappanok születését is, azt, ahogyan a szappangranulátum illatos termékké változik a serény kezek által.

Széles termékskála a Fragonard boltjában – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

A látogatás végén megismerhetjük a gyár történetét, majd az illatok méltatásában főszerepet játszó érzékszervünké, az orrunké lesz a főszerep. Megbizonyosodhatunk arról, hogy az illat mennyire változatos tud lenni, hogy a különösen gazdag illatkínálat milyen gondolatokat ébreszt: virágos, gyümölcsös, citrusos, fás vagy keleties harmóniákat.

Személyiségünk, ízlésünk, vágyaink és pillanatnyi lelkiállapotunk is közrejátszik abban, hogy melyik illatot, melyik parfümöt találjuk éppen a legvonzóbbnak – állítják az illatszerészek, a parfümőrök.

Az illatok még órákon át élnek az orrunkban, az illat-emlékekben, de ha vittünk magunkkal a bőrünkön is, az az egész napos kirándulás során is végigkísér.

Mimózavirágzás Èze-ben – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho    

Lehet is kirándulni, mert Èze-ben van még látnivaló bőven a hegy tetején trónoló középkori falucskában, melynek girbegurba utcái egy Michelin-csillagos éttermet is rejtenek.

A település felett, egészen a magasban pedig egy egzotikus botanikus kertet rejt az egykori középkori erőd, 429 méterrel a Földközi-tenger szintje felett.

A francia Riviérára nyíló pompás panorámát élvezhetünk jó időben , miközben különleges kaktuszok és pozsgások közt lépkedünk egyre magasabbra.

Kilátás a botanikus kertből – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Az északi oldalon a környék növényvilágából kapunk ízelítőt, valamint e kivételes hely történelmi és művészeti örökségbe pillanthatunk be.

A tüskés növények közt kellemes ellenpontként Jean-Philippe Richard szobrai, a Föld istennői állnak.

Minden szoborhoz egy-egy rejtélyes üzenetet tartalmazó emléktábla tartozik. Az első szobor, Justine, más néven Ízisz a termékenység egyiptomi istennőjének állít emléket, akiről úgy tartják, ő adta a nevét a településnek.

A botanikus kert részlete– Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Igaz-e vagy sem, ki tudja. De jó, ha megjegyezzük Èze nevét, ahol a francia Riviéra esszenciáját találjuk meg – a virágok illatán túl növényekben, ódon utcakövekben, színekben és csillogó tenger-háttérben.

Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho