„Az egyetlen női nőgyógyász voltam az osztályon” – interjú dr. Katona Renátával, aki szerint egy női orvos másként éli meg a szülést

Hős

„Az egyetlen női nőgyógyász voltam az osztályon” – interjú dr. Katona Renátával, aki szerint egy női orvos másként éli meg a szülést

Mikor a kilencvenes évek végén elkezdte a szakmát, egyedül ő volt női nőgyógyász a szegedi kórház szülészetén. Dr. Katona Renáta ma Szeged mellett Budapesten is vezet magánpraxist, a legtöbb páciensének évtizedek óta követi az életútját. Kiemelten foglalkozik az endometriózissal, amelyben személyesen is érintett. A doktornő hangsúlyozza, ma már senkinek nem lenne szabad meghalnia méhnyakrákban, mégis évente közel ötszáz nőt veszítünk el a betegség következtében. A szülész-nőgyógyásszal a hálapénzrendszerről, a szabad orvosválasztás megszűnésének árnyoldalairól és előnyeiről is beszélgettünk.

Egy-két évtizeddel ezelőtt még alig lehetett női nőgyógyászokkal találkozni. Ma már sok nő kifejezetten női orvost keres, és egyre gyakoribb, hogy nők választják a szülész-nőgyógyász pályát. Mi vezetett ehhez a változáshoz?

Én még a múlt században végeztem az egyetemen, mikor Szegeden elkezdtem dolgozni a Városi Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályán, én voltam az egyetlen női nőgyógyász. Magyarországon ez sokáig tradicionálisan férfi szakmának számított, holott a világ nagyobb részén a nőgyógyászok többsége nő. A 90-es évek közepén Törökországban, Spanyolországban és Egyiptomban is voltam gyakorlaton, és csodálkoztam, hogy ennyire különböző kultúrákban is többségben voltak a női nőgyógyászok. Mikor negyedéves voltam még pszichiáter szerettem volna lenni, végül egy szülőszoba gyakorlaton döntöttem el, hogy szülész leszek. Azt gondolom, hogy a női lélekkel sokkal könnyebb nőként kapcsolódni. Nem jobb vagy rosszabb, mint egy férfi, de egy női orvos másként éli meg a szülést.

Hogy fogadták egyetlen nőként az osztályon?

Meglepetten és kétkedve. De amennyire ellenállt a szakma, annyira pozitívan fogadtak a betegek. Az osztályon összesen nyolcan voltunk nőgyógyászok, így nagyon gyorsan mélyvízbe kerültem. Sokat segítettek, mert az volt a cél, hogy hamar ügyeletre fogható, teljesértékű kolléga legyek. Az első igazi kihívás-szülésemnél egy medencevégű fekvésben elhelyezkedő babát kellett világra segítenem. Mikor a professzor úr átsétált a szülőszobán, megveregette a vállam és a következő tanácsot adta: „csak a feje el ne akadjon”. Akiknek nagyon sokat köszönhetek, azok a szülésznők; gyakorlatilag tőlük tanultam a szülészetet.  

Ma már a nőgyógyászati praxis mellett nem vezet szüléseket. Miért?

Azt gondolom, annak szabad szülést vállalni, aki nem programozza, nem indítja, hanem a nap 24 órájában heti hét nap rendelkezésre tud állni. Mikor anyuka lettem, előfordult, hogy csörgött a telefon hajnalban, miközben a gyermekem éppen lázas volt, és hűtőfürdőztük. Sajnos nem tudtam összeegyeztetni az anyaságot a folyamatos készenléttel, amit a szülészet megkövetel.

2021 elejétől megszűnt a hálapénz rendszere, de ezzel megszűnt az állami szülészeteken a szabad orvosválasztás is. Utóbbinak leginkább a hátrányairól lehet hallani.

A törvény értelmében a magánfinanszírozott és az állami ellátórendszert élesen el kell választani. Aki hozzám jár terhesgondozásra magánellátásban, annak a szülését nem is vezethetném le állami kórházban. Magánkórházakból egyre több van, de keveseknek elérhető ez az opció. A szabad orvosválasztás joga ugyan nem szűnt meg, de az értelmezésében nagy különbségek vannak. Az igény megvan a kismamák részéről, hogy olyan orvos legyen jelen, akibe a bizalmát helyezte, akivel végigcsinálta a terhesgondozást. Az én esetemben – mivel meddőséggel is foglalkozom – sokszor már egy tizenéves, erős kapcsolat van köztünk, mire valaki terhes lesz. Így ez egy nehéz dolog. A megváltozott rendszer ellen szól, hogy nem erre vagyunk szocializálva, sem a kismamák, sem a szülészorvosok. De a paraszolvencia megszűntetésének már régen itt volt az ideje. Ez a szakma és a páciensek részéről is kívánatos volt.

A szülészet mégis különleges terület, ilyen szempontból is. 

Igen, a szülészet kicsit más, mint a többi orvosi terület. A szülészorvosok a szabadidejüket, a hétvégéjüket, az ünnepnapokat áldozták fel. A készenlétért és túlmunkáért korábbi rendszerben kapott hálapénzt másként érzem, mint mikor egy sebész vagy akár nőgyógyász a munkaidejében elvégzett műtétért fogadott el valamit.
Úgy hallottam, az Országos Kórházi Főigazgatóság egyeztet a szakmai tanácsadó testületekkel, hogy rendezzék a helyzetet és biztosítsák, hogy legális keretek között, legális térítés ellenében állami kórházban lehessen választott orvosnál szülni. Ugyanakkor azt is megértem, hogy a szülészekkel való „kivételezés” az orvosszakmán belüli feszültségekhez vezetne.

Mindenesetre itthon eddig arra voltunk szocializálva, hogy „fogadott” orvosnál szülünk, akkor is, ha ennek rengeteg hátránya is van.

Komoly kutatások bizonyítják, hogy a választott orvossal való szülés sokkal gyakrabban torkollik szülésmegindításba vagy császármetszésbe.

Ma a magyar kórházakban a WHO által elfogadott 15 százalékos arányhoz képest sokszoros, van ahol 50 százalék a császármetszések aránya.

A nyugat-európai országokban is az orvosválasztás korlátozásával oldották meg a problémát: az egyébként magánúton terhesgondozásra járó kismamákat a szülésnél az az orvos látja el, aki éppen ügyeletes a kórházban. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy a kórházak egységes, átlátható protokollal dolgoznak és minőségi ellátást nyújtanak.

Ez azt jelenti, ha nincs választott orvos, kevesebb a császármetszés?

Amerikai adatok szerint igen, ez így van. Nem az a lényeg, hogy a császármetszést mindenképp el kell kerülni – a szükségtelen beavatkozásokat kell elkerülni. Két véglet van: vagy otthon szülök, minden orvosi beavatkozás nélkül, vagy protokollok, kórházi szabályok szigorú rendje telepszik a természetes szülésélményre klinikai körülmények között. És középúton vannak a valódi bababarát kórházak, amelyek a természetes szülést részesítik előnyben, kedvezve a kismama igényeinek.

katona-renata-nogyogyasz-interju

 

2021-ben 12-20 százalék volt a meddő párok aránya, ami nagyon magas érték. Mi állhat ennek hátterében?

Egyharmad részben a férfi oldalán találunk valami eltérést, aztán egy jelentős részért felelnek az endokrin eltérések, PCOS, endometriózis, mióma, polip, méhfejlődési rendellenességek.

Ijesztő, hogy egyre több a korai petefészek-kimerülés (POI).

Adott mennyiségű petesejttel születünk, serdülőkortól kezdve általában havonta egy tüsző érik, és ez a termékeny kor végéig (kb. 45 év) kitart. De sokan csökkent petesejt-rezervvel születnek, vagy fizikai, kémiai ártalom miatt bekövetkezhet, hogy korán kimerül a petefészkük. Illetve sajnos egyre több a korai daganatos betegség, a kemoterápia, sugárterápia pedig a termékenységi mutatókat rontja. Erre megoldás lenne a petesejtek előzetes lefagyasztása.

Ezenkívül vannak a hormonális okok, de ezek nagy része hál’ Istennek gyógyszeresen kezelhető. Nincs annál szebb kihívás, mint mikor egy nőt, egy párt kisbabához segíthetek.

Sokféle területtel foglalkozik. Mi az, amit leginkább a sajátjának érez?

Az endometriózisban én magam is érintett vagyok, így ez irányba mindig is volt egy nagyon erős belső motivációm. Ahogy rám talált ez a betegkör, sok hasonlóságot felfedeztem az endometriózisban érintettek között. A Felelősen Magadért Egyesületünkkel együttműködünk az Együtt Könnyebb Női Egészségért Alapítvánnyal. Sikerült elültetni a társadalomban, mi is az endometriózis, milyen tünetek esetén gondoljanak rá. Sikerült adókedvezményt is kiharcolni, és ma már a legmodernebb kezeléseket kaphatják az érintettek. Ám

a betegséget sajnos továbbra sem tudjuk megszüntetni. Itthon több mint 200 ezren érintettek.

A diagnózis felállításáig négy-hét év is eltelhet. A serdülő lányoknál különösen nehéz a betegség felismerése, mivel csak korlátozottan vizsgálhatók. Sokszor találunk olyan 30 éven felüli endósokat, akiknek tinédzserkoruk óta vannak tüneteik, de csak a gyermekvállalás környékén kapják meg a diagnózist. A meddőség miatt fordulnak orvoshoz és e mögött találunk a háttérben endometriózist.

Évekkel ezelőtt alapították a Felelősen Magadért Egyesületet. Mi hívta életre?

Idén nyáron ünnepeljük az ötödik évfordulót. Az a célunk, hogy egy olyan generáció nőjön fel, akik már tinédzserkorukban egészségtudatosak a nőiségüket illetően. Ledöntsük a tabukat, merjenek kérdezni és legyen kihez fordulniuk.

Nagyon jó, ha egy páciens felkészülten jön a vizsgálatra. Például, ha egy applikáción vezeti a menstruációs ciklusát és a ciklusfüggő panaszait, abból én már sokkal könnyebben el tudok indulni. Az anyukák sokszor mondják, hogy jaj, doktornő, én nem szeretném, hogy a lányom fogamzásgátlót szedjen, mert úgy emlékszik, hogy negyven éve még milyen rossz, magas hormontartalmú tabletták voltak. De a lányok ma már tudják, hogy vannak ultrakönnyűek, valamint nem idegenkednek a hüvelygyűrűtől, tapasztól.

Huszonöt éves praxisom alatt óriási a változás, sokkal felkészültebbek a fiatal lányok.

Mi a helyzet a szűrésekkel? Ebben is nőtt a tudatosság?

A rendszeres, államilag szervezett méhnyakrákszűrésen még mindig nagyon kevesen vesznek részt. A népegészségügyi program keretében háromévente kapnak a nők behívót méhnyakszűrésre. Én magam is megdöbbentem, hogy hány százalékuk megy el.

Ha tippelnem kellene, biztosan ötven százalék alatt.

Én is azt mondtam, hogy 30-40, de valójában kevesebb, mint tíz százalék. Aztán azzal vigasztalódtam, hogy a behívásos rendszer nem veszi figyelembe az állami szakellátásban behívás nélkül, vagy a magánrendelőkben megjelenőket. Így az arány már valóban 50 százalék körüli lehet.

A mammográfiás (mellrákszűrés) behívással is az a probléma, hogy egy adott időpontra szól. Ha most hétfőn kapok egy behívót péntekre 8 és 2 óra között, nem biztos, hogy a munkából kiszakadva ott tudok lenni. Nincs ebben mozgástér. 

A szűréseken való alacsony részvételi arányon mindenképp javítani kell.

A HPV elleni oltástól várjuk azt, hogy abban a generációban, amely 13 évesen megkapta a védőoltást, sokkal kevesebb méhnyakrákos legyen. Sőt, azt már látjuk, hogy a daganatmegelőző állapotok is sokkal ritkábban fordulnak elő az oltottakban. De ennek majd hosszú távon lesz mérhető a hatása, amikor a mai tinédzserek negyven körüliek lesznek. A HPV-nek nagyon sok fajtája van, a legszélesebb spektrummal rendelkező vakcina is csak kilenckomponensű, ami nem az összes törzs ellen véd. A méhnyakrákot azért kellene teljesen eltűntetni, mert ez tényleg daganatmegelőző stádium állapotban kimutatható. Senkinek nem lenne szabad méhnyakrákban meghalni. A HPV-alapú szűrés egyre jobban elterjed és megbízhatóbb. Nagyon széles a vizsgálatok spektruma, nemcsak kenetet veszünk, kolposzkópiát is végzünk HPV-t is lehet tipizálni, sőt a keneteket digitalizálni lehet és a jövőben az értékelésnél mesterséges intelligenciát is igénybe fognak venni a korai felismerés érdekében. Jelenleg évente ezernél kevesebb új méhnyakrákos beteget diagnosztizálnak az országban, de a méhnyakrákhoz köthető daganatos halálozás még mindig magas, közel 500 nőt veszítünk el benne.

katona-renata-nogyogyasz-interju

 

Szakmai pályafutásának mi volt a legnagyobb sikere?

Méhnyakrákot fedeztem fel egy 26 éves lánynál, akinek egy zseniális budapesti orvoscsapat méhmegtartó Wertheim-műtétet végzett és ezekután kisbabája lett. Az ő története nagy siker, mert teljesen meggyógyult.

A petefészekrákból való gyógyulások is nagy sikert jelentenek, mert sajnos ez nagyon agresszív daganat, majdnem mindig már hármas stádiumban van, mire felismerik, és nem olyan jól gyógyul, mint a méhnyakrák. Vannak olyan pácienseim, akiknek endometriózis talaján lett petefészekdaganatuk, ők teljesen meggyógyultak.

Az is nagy siker, mikor valaki tíz év után, mikor már mindenről lemondott, túl van lombikon, végül teherbe esik. Bár nem gondolom, hogy ez feltétlenül az én sikerem, mert nagyon sok minden kell ahhoz, hogy egy baba bennünket válasszon. Mi a biológiai részéhez tudunk hozzátenni.

Egy ilyen örömhírnél mindig sír az egész rendelő.

Fontos, hogy végigkísérje egy nő életútját? Vannak olyan páciensei, akik tinédzserkoruk óta önhöz járnak?

Főleg olyanok vannak. Nagyon szeretem tudni, hogy aki a kilincset fogja, kicsoda. A kapcsolódás, a kísérés nekem nagyon fontos. Emlékszem a gyerekük nevére, a szülésükre. Egy 20-30 éves életszakaszt viszünk együtt végig. Vannak olyan pácienseim, akik kezdő orvos koromban kezdtek el hozzám járni huszonévesen, és most már a menopauza környékén vannak. 

Fotók: Jenei Levente Photography / Dr. Katona Renáta

Ajánljuk még:

„Amikor a tűz ég, semmi más nem számít” – interjú Bartha Ágnes ötvös- és Takáts Zoltán kovácsművésszel

Formákba szelídíteni a legmakacsabb anyagokat: az emberiség egyik legtitokzatosabb és legértékesebb tudása, amit ősidők óta feltétlen tisztelet övez. Beavatottak kiváltságának tartották régen, de ma is különös misztikum övezi a kovácsmesterség és az ötvös szakma tudományát. E két művészeti ágnak teremtett közös otthont Bartha Ágnes zománc- és ékszerkészítő ötvösművész, illetve Takáts Zoltán kovács-iparművész egy különleges házban, ahol a falak is rengeteget mesélhetnének e két szabálytalan művész életéről.

 

Már követem az oldalt

X