Endometriózis: nem hiszti, nem végítélet, de nagyon is valós probléma!

„A menstruációnak fájnia kell!”, „Megint csak hisztizel!”, „Mit fogsz csinálni, amikor szülni fogsz, ha ezt így túlreagálod?”, végül pedig, mint tudnivaló: minden fejben dől el. Mert ezt valószínűleg a nők irányítják ravaszul és álszentül.

A menstruációt is még mindig óriási tabu övezi. Az pedig már tényleg elfogadhatatlannak minősül, hogy egyes nők számára ez elviselhetetlen fájdalommal, rosszulléttel járjon, és erre netán még orvosi kifejezés is legyen. Pedig van: endometriózis.

Hogy mit is jelent ez pontosan, arról Dr. Kolumbán Szilárddal, a Pécsi Tudományegyetem doktoranduszával, a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika rezidens orvosával beszélgettem.

„Egy régi tévhit, hogy a menstruációnak fájnia kell, mert ez így önmagában nem igaz. Egy egészséges fiatal nőnek nem szabadna, hogy olyan menstruációs fájdalma legyen, amit egy szokványos fájdalomcsillapító tablettával nem lehet orvosolni. Nem minden fájdalmas menstruáció jelenti, hogy az illető személynek endometriózisa van, azonban ha a tünetek egyre súlyosbodnak, akkor ajánlott egy szakorvos felkeresése a tisztán látás végett. Az endometriózis a fogamzóképes nők egy betegsége, körülbelül hét-nyolc százalékukat érinti.

Jellemzője, hogy a méh üregét belülről kitöltő nyálkahártya (endometrium) nemcsak a méh belfelszínén, hanem máshol is megtalálható.

Ilyen lehet például a petefészek, petevezeték, húgyhólyag, belek, hashártya, illetve ritkább esetekben megtalálható a rekeszizmon, a tüdőben vagy akár a szem kötőhártyáján is.

Mivel az endometriózisos csomókban ugyanaz a típusú nyálkahártya található, mint a méh belfelszínén, így az elvándorolt sejtek a szokatlan helyeken is a női hormonok által működnek. Ennek következtében a menstruáció folyamán, a leválást követően ugyanúgy vérezni kezdenek. Ez erős fájdalommal jár, és súlyos következményei is lehetnek, hisz ezeken a helyeken a vér nem talál magának utat, így megreked, és hegszöveteket képez, amelyeknek egyéb szövődményei lehetnek. Mivel kiürülni nem tud, így hónapról hónapra növekedik.

Az elváltozás elhelyezkedésétől és méretétől függően különböző panaszok és tünetek lehetnek jellemzők a betegségre. A nemiszerv érintettsége esetén a menstruációk jellemzően erőteljesek, görcsösek, illetve fájdalmassá válhat a szexuális együttlét is. Bél és húgyhólyag esetén fájdalmas, ritkábban véres széklet és vizeletürítés lehet jellemző.

Azonban leggyakrabban semmilyen érzékelhető tünetet nem produkál mindaddig, amíg már több éves próbálkozás után sem következik be a gyermekáldás, és csak a kivizsgálás után kerül felismerésre – hisz egy másik jellemző tünete a meddőség. Azonban újfent fontos megjegyezni, hogy nem minden endometriózissal élő nő meddő. A spontán teherbeesés valószínűsége ugyan kevesebb, de nem kizárt.

 

Felismerése a gyakorisága ellenére nagyon nehéz. Az érintettek a végleges diagnózis felállításáig akár több szakterületet képviselő orvosnál is megfordulhatnak, aminek oka a szerteágazó anatómiai elhelyezkedés és tünetcsoport.

Okai egyelőre ismeretlenek, így oki terápiát nem tudunk alkalmazni vele szemben. A terhesség, ezáltal a ciklusok kimaradása, illetve a minél hosszabb ideig tartó szoptatás az endometriózist »nyugalomba tartja«. Vagyis ez idő alatt nem súlyosbodik, sőt, kimutatták, hogy ebben az időszakban a betegség részben visszafejlődhet. Azonban a kitolódott gyerekvállalás növelte a megjelenésének gyakoriságát, mivel minél több menstruációs ciklus zajlik le egy endometriózisos nő szervezetében, az elváltozás annál inkább súlyosbodhat. Ennek ellenére fontos kiemelni, hogy a betegség az embrió, majd a magzat fejlődésére egyáltalán nincs hatással, illetve a szülés módját sem befolyásolja. A spontán hüvelyi szülés ugyanúgy lehetséges, de kiterjesztett műtétek esetében, egyes esetekben biztonságosabb a császármetszés a sérülések kivédésének érdekében.

A betegség egyértelműen kezelhető, de minden esetben hosszas utánkövetés ajánlott a páciensek számára. Ez a gyakorlatban a fogamzóképes időszakot jelenti.

Az utánkövetés azért fontos, mert számolnunk kell azzal is, hogy a gyógyulás ellenére megvan annak is a kockázata, hogy a betegség kiújul. A műtéti kezelést követően a kiújulás valószínűsége negyven százalék körül van. Ha a műtét kiterjesztett, akkor ezt akár húsz százalékra is csökkenthetjük. Azonban utóbbi esetben ez együtt jár azzal, hogy az eltávolított szövet mennyisége is több, ez nagyon sokszor azt jelenti, hogy ép szövetet is el kell távolítani, mely például a petefészek esetében azzal a kockázattal jár, hogy csökkenti a sikeres fogamzás esélyét.

A másik lehetőség a gyógyszeres kezelés. A kettő között óriási a különbség, hisz míg a gyógyszeres kezelés által a tüneteket enyhítjük, és az életminőségen javítunk, addig a műtéti beavatkozáskor magát a beteg szövetet távolítjuk el. Sok beteg számára viszont csak a kombinált, műtéti és gyógyszeres kezelés hoz hosszantartó javulást, illetve panaszmentességet.

 

Panaszok esetén mielőbbi kivizsgálás javasolt, ami elsősorban a rutin nőgyógyászati vizsgáltot kell, hogy jelentse, és ha a gyanú az endometriózis irányába terelődik, akkor a területen jártas nőgyógyász szakember felkeresése javasolt. A kivizsgálás elsősorban a panaszok megbeszélésével kezdődik, különösen kitérve a menstruációs ciklusok jellegére. Ezt követi egy fizikális vizsgáltat, kiegészítve hüvelyi, ritkább esetben hasi ultrahangvizsgálattal. Súlyos, mélyen elhelyezkedő szervek érintettségének alapos gyanúja és komplex műtét tervezése előtt gyakran MR-vizsgáltat is szükséges lehet.

A diagnózis felállítását követően a kezelés és a terápiás terv minden esetben egyénre szabott, amelyet nagymértékben befolyásol a betegség súlyossága mellett az esetleges gyermekvállalási szándék is.”

A menstruáció ennek ellenére nem számít betegségnek. Nem jár érte szabadnap – kellett nekünk emancipálódni –, sem támogatás, sem együttérzés. De néha nem is ezt várják el az ebben érintett személyek. Csak annyit, hogy ne kérdőjelezze meg, ne bagatelizálja el a környezet, amikor azt mondják: ez most közel elviselhetetlen.