Amit talán még sose hallottál a pitypangról

Nevezték már pitypangnak, asszonyhűségnek, férfihűségnek, buborékfűnek, bimbófűnek és zsibavirágnak is- de papatyivirág, récevirág, lámpavirág, éjjelilámpa, májusvirág, sárvirág, pipimpáré, pimpó, Szent János füve és a vénasszonyvirág is ismert nevei voltak.  

„A franczia kertészek érdeme, hogy gondos magkiválasztással egy közönséges gyomból teltszivü és nagylevelű alakokat létesítettek, amelynek levelei ősztől tavaszig Párisban keresett zöldség” – olvashatjuk egy több, mint száz évvel ezelőtti kertészeti lapban. Lehet, hogy ma már nehezen hisszük el, de valóban voltak olyan idők, amikor a pitypang jóval többet jelentett, mint gyomnövény, vagy koszorúfonásra használt gyermekjáték. Salátanyerés céljából ugyanis nagy mennyiségben vetették a pitypangmagot, széles sorokban, jól előkészített kerti ágyakba.

Fotó: 123RF 

A korabeli kertészek szerint levele akkor lesz igazán finom, ha halványítják, ami nem jelent mást, mint azt, hogy szénával vagy szalmával letakarják, és ez alatt a takarás alatt 8-10 nap elteltével pikáns ízű saláta lesz belőle.

A híres, pitypangos francia saláta neve „Pizenlit” volt, és a korabeli leírások szerint elmaradhatatlan fogásként tartották számon a februári, illetve márciusi menüsorokban. És bár Magyarországon kevésbé volt elterjedt salátaként történő használata, azért akadnak olyan beszámolók, amik piaci árusításáról tanúskodnak: „Hogy a pongyolapitypang finom saláta, tudják nálunk is sokan, de általánosan nem igen használják, noha a piacon, amint arról meg is győződtünk, árulják is a palotai asszonyok. A Garay-téren rátaláltunk, ahol is cikória néven kínálta egy fiatal menyecske, ékes szóval dicsérve ennek a salátának finomságát.” 

Fotó: 123RF  

Megtaláltuk a konyha- és gyümölcskertészeti termények budapesti árainak jegyzékét is 1886-ból: a pongyolapitypang melegágyi, illetve kerti termésű árujának kilós ára 30-35 kr.  volt, 100 kilogramm esetén pedig 20-20,5 forintot kértek el érte. 

Nemcsak a belőle készült saláta miatt volt értékes: a megszárított és porrá tört pitypang-gyökérből ugyanis a gyógyszerészek egy főzetet (Dacodtum taraxici) készítettek, és a virágzó növényt is alkalmazták, méghozzá gyökerestül (Radix Taraxaci cum herba, Radix et folia Taraxaci, Herba Taraxaci cum radice). Ezekből készült az Extractum taraxaci és a friss növényből a Luccus taraxaci. Főként makacs székrekedés és alhasi bántalmak esetében volt elterjedt használata. 

Fotó: 123RF   

Csapó József „Új füves és virágos magyar kertjében” már széleskörű felhasználásáról ír: „Vérhast megállít, aki ez füvet gyökerestől, szárastól lencsével főzi és ugy a levét issza… Égető hólyagokat az mellen s egyéb testnek részein, nagy haszonnal lehet ez zöld fűvel kötözni” – írja.  Német területeken is kedvelt növény volt, termesztését kifejezetten ajánlották, mert a levelét a legegészségesebb kora tavaszi salátának tartották, és úgy vélték, hogy hatása még a „hires Brand-féle svájci pillulákat” is pótolja. 

Fotó: 123RF  

Mind az európai, mind a távolkeleti orvoslásban több mint ezer évre nyúlik vissza használata. Az ókorban és a középkorban fontos zöldségnövény volt, olvashatunk róla a Dorstenius-glosszákban és Melius Péter jól ismert Herbáriumában (1578) is. Ezekben a feljegyzésekben ismert hatásai között szerepelt a lázcsillapítás, a hurutos problémák enyhítése és külsőleg alkalmazva a különböző sebek gyógyítása illetve a szemen lévő tályog elűzése. Veszelszky Antal füveskönyvében (1798) arról ír, hogy a hideglelős, lázas betegnek kezét, lábát, hasát disznóhájból és pitypanggyökérből készült kenőccsel kenték, az altesten levő tályogos sebeket pedig a pitypanggyökér erős, koncentrált boros főzetével kezelték. 

Fotó: 123RF  

Nem árt tisztában lennünk vele, hogy mikor melyik részét érdemes szedni, mert ez nagymértékben meghatározza felhasználhatóságát és eredményes használatát.

A gyökérben például tavasszal 1-2%, ősszel pedig 40% az inulin, így amíg a levelet és virágot általában a nyár folyamán gyűjtjük, a gyökereket ősszel.  Érdemes továbbá azt is tudnunk, hogy hosszú ideig tisztán nem jó használni, mert zavart okozhat az emésztésben.

Nyitókép: 123RF