Veszélyes férgek jelentek meg Magyarországon: óriásiak, szinte elpusztíthatatlanok, és nagyon sok kárt okoznak

Bombaként robbant a hír a napokban: új laposféregfajokra bukkantak hazánkban. A probléma nem újkeletű, legalábbis, ha nemcsak országunkat, hanem a kontinens egészét nézzük – ezért kezdjük a történetet a legelején…

Közel tíz évvel ezelőtt vették észre a kutatók, hogy a laposféregfajok intenzíven terjednek világszerte, de eleinte Európában nem foglalkoztak a témával szélesebb körben. Aztán az aprónak nem mondható jövevények már ide is megérkeztek, így 2017-ben megjelentek az első EU-s állásfoglalási indítványok a témában. Ezek egyértelműen figyelmeztettek:

a laposférgek a biológiai sokféleség és a környezet egyensúlyának felborításával fenyegető invazív férgek, és elterjedésük teljes területén kockázatot jelentenek. 

2018-ban Franciaországban már élesben is megfigyelhették ezt: ez évben a francia kutatók aggodalmukat fejezték ki egy trópusi területről származó laposféreggel kapcsolatban, ami akár negyven centiméteresre is megnőhet, és komoly veszélyt jelent a francia élővilágra. Hiába a nagy méret: ezek az alattomos férgek észrevétlenül garázdálkodtak a francia talajokban sok-sok éven keresztül. Idővel kiderítették, hogy Franciaországban már szinte az összes nagyvárosban megtelepedtek ezek az idegenhonos fajok, károsítva a meglévő állat- és növényállományt.

Miért baj, hogy itt vannak? 

Minden olyan faj, ami nagymértékben pusztítja a talajlakó hasznos szervezeteket, potenciális veszélyt jelent a mezőgazdaságra, ezzel az élelmiszertermelésre, a gazdaságra, és természetesen a környezet egészségére nézve is. Márpedig a szóban forgó laposférgek több példánya aktívan garázdálkodik a talajokban, ezzel pedig beláthatatlan következményekkel fenyegeti az elszaporodásának helyet adó államokat. Ráadásul mivel a laposférgek zömmel rejtőzködő, éjszakai fajok, a növényellenőrök nehezen észlelik őket, és a tetejében jelenleg egyetlen ország sem rendelkezik speciális növényegészségügyi kezeléssel az ilyen fajok ellen.

A szakemberek szerint Európában ma már több mint 21 idegenhonos szárazföldi laposféregfaj él (ebből négy faj csak az Egyesült Királyságban található), és ezek közül többet veszélyforrásként kell kezelnünk. Egy új-zélandi laposféreg, az Arthurdendyus triangulatus például 20 százalékkal csökkentheti a földigiliszta biomasszáját a legelőkön, ami 7 százalékkal csökkenti a fűállomány nagyságát is. 

Hogy kerülnek ide?
Az újabb és újabb férgek többsége a behozott trópusi növényekkel érkezik a kontinensre: a növények földlabdájában, edényében könnyűszerrel elbújnak, akár kifejlett alakban, akár peték formájában. A francia kutatás során azonosított fajok egyike, a Bipalium kewense például azért kapta nevét a londoni Kew Gardensről, mert a botanikus kert egyik melegházában találták meg a tudósok által azonosított első példányt, ami valószínűleg az egyik trópusi növényszállítmánnyal érkezett az országba.

A hazai laposférgek

Idehaza egyszerre két féregfajról olvashatunk sokat: az Obama nungararól és a Diversibipalium multilineatumról, azaz az obama-féregről és a kalapácsfejű laposféregről. A két féregfajt a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont (HUN-REN ATK) Növényvédelmi Intézete és a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) kutatói azonosították először, egy lelkiismeretes pécsi kertészettulajdonos segítségével.  

Az Obama nungara nevű féregfaj híre nem ismeretlen idehaza: nyugati terjedése miatt a kutatók már évek óta tartanak hazai megjelenésétől. Az Európában megtelepedő állományt argentínai populációból hurcolták be: 5–8 centiméter hosszú, kissé egy piócára hasonlító laposféreg. Ragadozó életmódot folytat: az étlapján csigák, földigiliszták és egyéb olyan puhatestűek szerepelnek, amelyek fontos szerepet töltenek be a talaj működésében, például alapvető táplálékaiként szolgálnak őshonos fajoknak és kulcsfontosságú szerepet játszanak a lebontási folyamatokban. Az esetlegesen elszaporodó Obama nungara férgek tehát megzavarják a termőföldek egyensúlyát és működését, ezzel pedig végső soron a teljes ökoszisztémára hatást gyakorolnak, olyan irányba mozdítva el az ökológiai folyamatokat, amelyekre valószínűleg nem tudunk kellő hatékonysággal felkészülni.

A kutatócsoport beszámolója szerint a hazai közösségi médiába már 2020-ban is megjelent olyan férget ábrázoló kép, ami gyaníthatóan Obama nungara – ezt Pilisvörösvárról küldték be. Mivel azt a példányt nem sikerült megfelelően azonosítani, az utóbbi pécsi, 2023 májusában jelentett egyedek számítanak az első igazolt példányoknak, amelyekből ráadásul két hét eltéréssel sikerült bizonyítópéldányt is befogni, amikor az előző évben importált, áttelelt növényeket kirakodták a szabad ég alá. A közlemény szerint csak itt,

a pécsi helyszínen májustól a nyár végéig összesen több mint 50 kalapácsfejű- és több mint 100 obama-férget észleltek.

A másik azonosított faj a Diversibipalium multilineatum, amelyből már 27 centiméter hosszú példányt is találtak. A fajra a szalmasárga alapszín és a háti oldalon végig húzódó három barna csík, valamint a fej két oldalán található kiszélesedő lebeny jellemző. Eredeti élőhelyük környezeti feltételeinek megfelelően a párás klímát kedvelik, így nem meglepő, hogy zömmel a kertészet üvegházában bukkantak fel- azonban aggodalomra ad okot, hogy néhány példányt a szabadban sikerült elkapni. Bár a szakirodalom szerint a hazánkban jellemző, számukra túl alacsony páratartalom gátat szab a faj terjedésének, a szabadban történt befogások felvethetik a faj alkalmazkodásának kérdését.

Gusztustalanok, de szinte mindent kibírnak

A szárazföldi laposférgek igencsak szívós állatok. Felfalják a gilisztákat, csigákat, rovarlárvákat, és a tetejében még a kannibalizmust sem vetik meg: képesek hetekig is éhezni, és felhasználhatják saját szöveteiket is táplálékként, amikor a tartalékaik kimerültek. Más egyedek ritkán falják fel őket, mert a felszíni váladékaik gusztustalannak, mérgezőnek tűnnek. Számos fajukban észleltek már protozoonokat, sporozoákat és fonálférgeket is, amelyek ránk, emberekre nézve is újabb és újabb közvetlen egészségügyi fenyegetéseket jelenthetnek. 

Ezek a furcsa teremtmények ráadásul mindenféle eszközt be tudnak vetni a túlélésük érdekében: taposásra, szakításra „újranövesztéssel” reagálnak, tehát

képesek elvesztett részük helyett újat növeszteni, a szétválasztott darabokból új egyedek fejlődhetnek és képesek az ivartalan szaporodásra is.

Idehaza egyelőre nincs természetes ellenségük. Méretük, kinézetük és viselkedésük óvatosságra ad okot, és a szakemberek azt javasolják, hogy igyekezzünk távol tartani magunkat tőlük. Csak a legnagyobb körültekintéssel fogjuk be őket, és ne vágjuk, ne tapossuk szét őket, mert nagy valószínűséggel ezzel csak sokszorozódásukat segítjük.

Ezek a férgek nem szépek. Olyannyira nem szépek, hogy nem szeretnénk senkit sokkolni látványukkal – ha mégis megnéznétek, hogy festenek, ebben a tanulmányban megannyi képet láthattok. 

Mi a teendő?

Ne vegyük félvállról, és ne vicceskedjünk az agyonhasznált „brit tudósok megmondták” poénokkal, mert a behurcolt invazív fajok jelenléte minden, csak nem vicces. Fogalmunk sincs, milyen hatással lehetnek a helyi ökoszisztémára és életközösségekre, nem tudjuk, hogy az ökológiai folyamatokra gyakorolt hatásuk mit jelent az emberi világ számára hosszú távon, és egyelőre azt sem tudjuk, hogyan védekezhetnénk ellenük. De a pánik sem segít, főleg akkor, ha a hatékony problémakezelést akadályozó felesleges tévinformációk terjesztéséhez vezet…

Ha azt gyanítjátok, hogy kertetekbe is beköltözött a fent említett fajok bármelyike, akkor keressétek meg a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont (HUN-REN ATK) Növényvédelmi Intézetét vagy a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) kutatóit!