Ha az egész világ szarvasmarha-állományát górcső alá vesszük, akkor több mint 1.4 milliárd állattal számolva ez a szektor az emberi tevékenység által termelt üvegházhatású gázok körülbelül 10 százalékáért felelős. Ha hiszünk az új találmánynak, akkor a kutatók szerint 30 %-os mérsékléssel számolva (és a világ összes tehenét ezzel etetve) akkora mértékben esne vissza a metán kibocsátása, mintha körülbelül 300 millió autót tüntetnénk el az utakról.
A svájci fejlesztőcsapat számai is döbbenetesek: azt állítják, ha az új táplálékkiegészítőt belekevernék a szarvasmarhák takarmányába (naponta kétszer), akkor a metántermelődés csökkentésének mértéke jószágonként éves szinten egyenértékű lenne körülbelül egy tonna szén-dioxid ki nem bocsátásával. A kezdeményezésnek viszonylag hamar számottevő támogatója lett, a világon elsőként az északnyugat-angliai Lancashire-ben található Brades Farm jelentkezett tesztelőnek. Az állattartó telep 440 fejőstehénből álló állományának naponta kétszer adnak a táplálékkiegészítőből, és a gazdák tapasztalata szerint az adalékanyagok segítenek mérsékelni a tehén gyomrában található mikrobák metántermelését, ami általában a rostos növényi anyagok, például a fű emésztésekor jellemző.
A program azonban nem állt meg ennyiben: egy szén-dioxid kreditrendszert építettek köré, amely lehetőséget kínál a mezőgazdasági termelők kiadásainak ellensúlyozására. „A kreditek értékesítéséből származó bevételek visszakerülnek a gazdálkodókhoz, ami támogatja az adalék kezdeti bevezetési költségeit, és ösztönzi a gazdaságokat, hogy még többet vegyenek belőle – mondta a program vezetője. Egy kredit körülbelül 80 dollárba kerül, és egy tonna szén-dioxidot lehet vele kiváltani.
A helyzet azonban így sem annyira egyszerű. Az állat fajtájától és környezetétől is nagymértékben függ, hogy a fejlesztés milyen mértékben csökkenti a metánkibocsátást. A húsmarhák és a tejelő tehenek egymástól eltérő takarmányozási igényei is tovább bővítik a kérdések sorát, a Harper Adams Egyetem egyik professzora szerint pedig fennáll annak a veszélye, hogy az étrend megváltoztatása befolyásolhatja az állatok emésztését, ami mérsékelheti a súlynövekedési ütemüket vagy a tejhozamukat is.
A szarvasmarhatartás környezeti terheinek csökkentése nem egyedi és nem újkeletű igény, hiszen valós problémát jelent mindennapjainkra nézve. Az izraeliek például kifejezetten büszkék „környezettudatos” teheneikre, és meglátásuk szerint az állatok „metánparaméterei” sokkal fontosabbak, mint az átlagos tejhozam. Israel Flamenbaum, az izraeli mezőgazdasági minisztérium szakértője a hazai tehénállomány „környezettudatosságát” az állatok táplálkozásával hozta összefüggésbe.
Amíg például az új-zélandi tehenek egész éven át legelnek, vagyis zöldtakarmányon élnek, addig Izraelben a szemestakarmány a fő táplálék.
Ezt az állatok szervezete könnyebben és gyorsabban megemészti, ezért kevesebb metánt bocsátanak ki. Ennek köszönhetően az izraeli tehenek metánkibocsátása 25 százalékkal alacsonyabb, mint európai társaiké, új-zélandi fajtársaiknál pedig két és félszer kevesebb üvegházhatású gázzal terhelik meg a légkört.
A „tehén-ügy” igencsak megosztja az emberiséget, a legradikálisabb nézetek szerint nem is lenne helyük az állattartásban, egyesek tiltanák a marhahús fogyasztását és minimálisra redukálnák a tejfogyasztást is. Mások a kvóták bevezetése mellett érvelnek, míg olyanok is vannak, akik a mai napig nem ismerik el a szarvasmarhatartás és a metántermelés kapcsolatát, pontosabban igyekeznek más területekre terelni a figyelmet. Egy biztos: a tudomány már bebizonyította, hogy egy olyan problémával áll szemben, ami meghatározza bolygónk további sorsát.
Nem dughatjuk homokba a fejünket, valamilyen megoldást kell találni.
És ha ez a takarmány valóban nem káros az állatok egészségére, nem okoz a természettel szembemenő változásokat, és az emberi fogyasztásra sincs kedvezőtlen hatással, akkor nem tűnik rossz elképzelésnek.
A program következő lépéseként egy 12.000-es szarvasmarha-állományban fogják bevetni a táplálékkiegészítőt, és a fejlesztők tervei szerint ezt követően nemsoká rohamléptekben növekszik majd az igény a „környezettudatos szarvasmarha-tenyésztés” megoldásai iránt. A fenntarthatósági modellben pedig a fogyasztóknak is nagy szerepük van, ezért egy felelős társadalmi akarat- és véleménynyilvánítás előtt állunk.
Ön mit gondol, mi lenne a helyes út?
