Ültess fát, és ne szorongj!

Volt benned dac, mikor elkezdted ezt az egészet?

Abszolút. Az egész másfél évvel ezelőttre nyúlik vissza, már akkor is mindenki össze-vissza pánikolt a neten, én pedig állandóan vitákba szálltam, azt firtatva, hogy a politikusokra vagy a nagy szennyező cégekre hivatkozáson túlmenően az egyénnek mi a szerepe egy ilyen globális problémában. 

És szerinted mi?

Úgy érzem, a pánik eltereli a fókuszt attól, hogy az ember higgyen abban, hogy tud tenni is valamit. Nagyon nem értek egyet azzal, hogy az egyén tehetetlen. Egy ember is óriási változást tud hozni, erre számtalan példa van a történelemben.

 

Mindenki tud csinálni valamit a saját eszközeivel, a saját területén.

Mi például szelektáltan gyűjtjük a szemetet és elektromos autónk van, mégis folyton azt éreztem, ez nem elegendő cselekvés, jó lenne valamit aktívan tenni a változásért. Tavaly nyáron jött az ötlet, hogy ültessünk fákat. Írtam a FŐKERT-nek, hogy ha hoznék pénzt és embereket, akkor tudnak-e területet biztosítani, ahová fákat ültethetünk. Miután semmit nem reagáltak, kicsit elengedtem a dolgot.

Aztán pont a közösségi média nyújtott segítséget a tervedben.

Pontosan. A pánikolás tartotta életben ezt a projektet, de abban biztos voltam, hogy pénzt is áldoznának rá az emberek, mert az ismeretségi körömben sok embert mozgatott az ügy. Csináltam egy „150+ fa projekt” nevű Facebook-csoportot és pár napra rá - tőlünk teljesen függetlenül - elindult a „10 millió fa” nevű országos megmozdulás, aminek nagyon örültem, de attól függetlenül szerettem volna megtartani a saját kis faültetős programomat is.

Nekünk tényleg csak egy hely kellett, ahol megközelítőleg 100 fa elférne.

Aztán egyik reggel eszembe jutott, hogy Lajoskomáromban, ahol az apukám (dr.Raskó György, aki az Antall-kormány ideje alatt a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára volt – a szerk.) farmja van, meg lehetne csinálni.

Innentől már sima volt az út?

Majdnem. Apukám és az öcsém rögtön beszállt és elkezdett foglalkozni az üggyel. Ekkor derült ki, hogy fontos lenne magas és vékony fákat ültetni, mert a mezőgazdasági területek gazdái az EU-s pénzeket földterületre kapják, és ha a lombkorona belelóg a részükre, akkor kevesebb támogatáshoz jutnak. Emiatt először szilfára gondoltunk, de mivel a terület kiválasztásakor a lajoskomáromi halastó környéke nyert, végül hársfákat ültettünk; egyrészről azért, mert azok voltak ott régebben is, másrészt pedig egy csomó jó tulajdonságuk van, például nem érzékenyek a betegségekre, jól alkalmazkodnak az évszakok időjárásához, gyorsan nőnek, hosszúéletűek, illatosak, finom méz és tea készülhet virágaikból.

Hány hársra jött össze a pénz?

Első körben 134 fára, így november 23-án el is ültettük a 3 méter magas cserjéket. Egy kis félreértés miatt csak 50 fát tudtunk aznap délután beásni, de másnap az önkormányzat befejezte a munkát a maradék fák elültetésével.

A családod is részt vett a projektben. Hogyan élték meg a gyerekeid a közösségi megmozdulást?

A kisebbik buliként fogta fel, a nagyobbik viszont korábban már találkozott az iskolában a klímakatasztrófa fogalmával, és mivel nagyon okos, szorongott is utána hetekig, kérte, hogy ne említsük neki a témát. Aztán leültettem és videókat mutattam neki, hogy

félelmek helyett tenni is lehet,

és nézze meg, ezt is, meg azt is lehet csinálni. Benne például határozottan oldotta a feszültséget a faültetés. Az ültetés napjára esett a szülinapja, mondtam is neki, hogy látod, én 39 évesen, te meg 9 évesen ültettél először fát, milyen jó neked!

Lesz folytatása a projektnek?

Biztos vagyok benne! Valamikor őszre tervezzük, de addig is bárkinek ajánljuk, szerintem az egyik legjobb terápia klímaszorongás ellen!