GolfÁramlat

Mosható wc-papír és kávémentesség – zero waste dolgok, amiket nem bírok kipróbálni

Az Úristen a megmondhatója, hogy én tényleg szívvel-lélekkel minimalizálom a szemetet itthon, mit bánom, ha a bambuszfogkefe háromszor annyiba kerül, mint a műanyag, és bútort festeni ötször annyi idő, mint megvenni a boltban – de határaim azért nekem is vannak.

A hulladékmentes életmód egyik legnagyobb buktatója, hogy elég egyszer kiejtened a szádon, hogy környezetvédő vagy, onnantól kezdve minden egyes pillanatban, amikor megjelenik egy kósza műanyagdarab a kezedben, megkaphatod a kérdést: „de te nem környezetvédő vagy?” Sőt, műanyag sem szükséges hozzá, elég, ha valamiből valamiért a kevésbé fenntarthatót választod. Mintha néhányan örökösen a tetteid pásztáznák és számon tartanák, hány alkalommal nem vagy „tökéletesen környezetvédő.”

De mivel már nem barlangokban élünk és nem avarral töröljük a fenekünket, időnként nehéz ellenállni a modern világ vívmányainak. Apropó, fenéktörlés! Az egyik – talán legkevésbé népszerű – zero waste szokás, amire senki nem tudna rávenni, az a mosható wc-papír használata lenne, holott egész kis kolóniája van már azoknak, akik toaletthasználat után ecetes vízzel teli vödörben gyűjtik az erre a célra szánt textileket, a nagymosás idejéig áztatva őket.

Furcsa dolog ez, mert a leendő gyermekeim esetén kizárólag a mosható pelenka játszik, el sem tudom képzelni, hogy naponta hét-tíz műanyag pelenkát termeljek a világnak – és felnőttek esetében a zero waste megoldás valahogy mégis bizarrnak tűnik. Talán azért, mert a papírból készülő wc-papír kevésbé környezetszennyező, mint a műanyagpelenka. Vagy egyszerűen azért, mert ezt szoktam meg.

Vannak olyan dolgok is, amelyek elhagyásától nem kellene eltántorítania a belső viszolygásnak és amelyek mellett mégis kitartok – ilyen például a kávé és a citrom. Mindkettő elég messziről jön ahhoz, hogy az ideszállításuk okozta környezeti terhelés miatt lelkifurdalásom támadjon néha, a kávémentes reggel azonban egyelőre a nemlétező fogalmak közé tartozik nálam. Jobb híján a mennyiséget csökkentettem, a napi három fahéjas kávé helyett már csak egyet iszom reggelente.

Kompromisszumkötés: szerintem ez a hétköznapi hulladékmentes életmód egyetlen működtethető módja.

Igazán megpróbálni csökkenteni az általunk termelt szemétmennyiséget, néha erőt venni magunkon és plusz fáradtságot vagy költséget nem sajnálva a környezettudatosabb alternatívát választani – és bizonyos dolgokban mégis elengedni az egészet. Mert ahogy a mondás tartja, nem akarásnak nyögés a vége.

A lelki békém kedvéért nem csinálok problémát abból, ha alkalmanként nem sikerül csomagolásmentesen bevásárolni. A padlófelmosóból a többi tisztítószerrel ellentétben (amiket kiválóan sikerült pótolni) még mindig boltit használok, bevallom ugyanis, a laminálás kicsit drága volt és – egyelőre – félek házilag kevert szerekkel kísérletezni rajta. A macskaalmunk nem százszázalékosan lebomló, a cipőket nem turiban veszem és a fenébe is, mióta vidékre költöztünk, erősen gondolkodom egy kocsi beszerzésén az ingázás hosszú órái miatt, pedig az aztán tényleg környezetszennyező. De a férjemmel már nem veszekszem, amiért luffaszivacs helyett még mindig a hagyományos változattal mosogat.

A kompromisszumkötés azonban szerintem ténylegesen szükséges. Mert az ember jellemzően könnyen feladja az olyan dolgokat – így azt az életmódot is –, amelyekben túl sok a korlátozás és a lemondás. Ugyanakkor nem dugom a fejem a homokba, szem előtt tartom: a jelenlegi túlfogyasztás és szeméttermelés sem fenntartható globális szinten.

Én azt vallom, nincs értelme annak, hogy inkább bele sem kezdünk, mert nem tudnánk tökéletesen csinálni – hisz nem is kell.

Csak megpróbálni. Hét és fél milliárd ember próbálkozásait talán már az űrből is látni lehetne.

Ajánljuk még:

Már megint élelmiszert kellett kidobnod? – a hűtőben tárolás tudománya segíteni fog

Akármennyire is marginális kérdésnek tűnik, az élelmiszereink hűtőben való tárolásának egész tudománya van! Nem véletlenül, hiszen egészségesebb és kevésbé élelemiszerpazarló életet élhetünk, ha tovább tartjuk fogyasztható állapotban a hűtőnk tartalmát. Sok élelmiszer ugyanis azért végzi a kukában, mert elfelejtettük megenni vagy mert szokatlanul gyorsan romlott meg. Vajon mi az utóbbi oka?

 

Már követem az oldalt

X