„Megeszik ezt még a pesti úri népek” –  a termelői holmik vásárlásának (és eladásának!) alapszabályai

GolfÁramlat

„Megeszik ezt még a pesti úri népek” – a termelői holmik vásárlásának (és eladásának!) alapszabályai

„Megeszik ezt még a pesti úri népek” – hangzik az ikonikus Indul a bakterház című filmben. De igaz lenne, tényleg így működik a hazai kereskedelem? Ha ezt a hat szabályt betartjuk, garantáltan nem!

Úgy érzem, abban mindannyian egyetértünk, hogy a házi élelmiszerek, a házilag termelt élelmiszer-alapanyagok sokkal ízletesebbek és általában egészségesebbek is a nagyüzemileg előállított termékeknél. Ez a termelőknek mégsem jelent biztos megélhetést, mivel a termékeik árát a piac határozza meg. Már azt sem egyszerű elérni, hogy a vásárlókhoz eljusson a termék. A vásárlóknak sem könnyű megtalálni azokat a termelőket, akik kis tételben is értékesítenek, noha ez a kapcsolat kölcsönös előnyökkel járna mindkét fél számára. Ezért örülök, hogy létrejött a termeloikosar.hu weboldal, ahol lehetőség van a közvetlen érékesítésre, illetve vásárlásra.

Fotó: Pixabay / Kai Reschke 

Működik egy országos rendszer, ami mindannyiunk érdekeit szolgálja. Azonban

a motorja az egésznek mi magunk vagyunk: a termelők és a vásárlók.

Sikerének záloga sokkal inkább múlik az emberi tényezőkön, mint a technikai kihívások megoldásán. Úgy érzem, hogy ehhez írásba kell foglalni néhány alapelvet, bármennyire is tűnjenek azok maguktól értetődőnek.

1. Ez a kapcsolat az egyenlőségre épül: mindketten ugyanannyira vagytok fontosak benne

Nincs alá-fölé rendeltségi viszony a felek között. Ha vásárló vagy, ne gondold, hogy nagyobb szívességet teszel a termelőnek azzal, hogy tőle vásárolsz, mint amekkora szívességet ő tesz azzal, hogy neked adja el. Hiszen ez egy kölcsönös érdekszövetség, ami csak akkor jó az egyik félnek, ha jó a másiknak is. Vásárlóként ne csak a terméket nézd, hanem az embert is mögötte, akit ha megismersz és megbecsülsz, bizonyára azon lesz, hogy a legjobbat tudja adni személyesen neked.

2. Eladóként a te alkupozíciódtól függ a vásárló viselkedése

Ez az előbbi mondat átfordítása a termelői oldalra. Ne használd ki a vásárló hozzá nem értését! A jószándékú embert is lásd meg, ne csak a jól fizető vevőt! Sajnos jellemző egyes termelőkre, hogy az önmagukkal szemben támasztott kezdeti minőségi elvárásokat lazítják a mennyiség javára. Hiszen végre van piac, meg lehet ezt oldani „okosba” is. Ha nagy a kereslet, attól még nem kell bármi áron kiszolgálni a nagyobb haszon reményében.

Fotó: Pixabay / Kai Reschke  

3. Élni és élni hagyni: a piacon is érvényes alapelv!

Mindkét félre jellemző lehet, hogy tesznek egy „jobb ajánlatot” a többiek kárára. Ezek a „bizalmas” mutyizások viszont aláássák a rendszert. Azzal nincs gond, ha kialkudtok egy olyan árat, ami mindkettőtöknek jó, de az efféle rendszert arra használni, hogy privát ügyfélkört építs, aztán lesajnálva kilépni belőle, finoman szólva sem etikus.

4. A terménynek elsősorban értéke van: az ár az értékből származtatható

Ez a pont fura lehet, hiszen azt várjuk vásárlóként, hogy olcsóbban jobb minőséget kapunk a termelőtől, mint a kereskedelemből. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a „házi termék” nem azt jelenti, hogy a termelőnek ingyen van. Az a nagyüzemi technológiák lényege, hogy minimalizálják a bekerülési költséget és maximalizálják a mennyiséget, ezért a házi termék előállítása a legtöbb esetben költségesebb, mint az „ipari” terméké. Termelőként azonban épp így a realitások talaján érdemes maradni, különben épp úgy lejáratódik a „helyi termék” fogalma, mint a „kézműves” kifejezés, mely mára leginkább olyasmit jelent a köztudatban, hogy valami bizonytalan minőségű, de indokolatlanul drága termék.

Fotó: Pixabay / Kai Reschke   

5. Vétkesek közt cinkos, aki néma: az igazságtalanságot nem szabad szó nélkül hagyni

Nem a megszégyenítés a cél, épp az ellenkezője, a lehetőség biztosítása a változásra. Ám ha újra előfordul, akkor a többieknek is tudniuk kell, hogy kivel állnak szemben. Sajnos vannak termelők, akik szégyentelenül verik át a vásárlókat, és senki nem emel szót ellenük, sőt elfogadják, hiszen „ebben a világban mindenki csal.” Ez azonban nagy tévedés, és Babits szavaival: „Vétkesek közt cinkos, aki néma”.

6. Támogasd a rendszert!

Ha te voltál az, aki a fenti pontokat nem tartottad szem előtt, és ezért elhagyod a rendszert, akkor ne keltsd annak rossz hírét, hanem szerényen állj odébb! Ha hibáztál, hát megesett, de ne kövess el még nagyobb hibát azzal, hogy megpróbálod szétverni a rendszert!

Tudjátok, hogy a vasárnap miről kapta a nevét? Nem nehéz kitalálni, a vásárról, ami ünnepnap volt. Ehhez méltón álltak egymáshoz a felek. A vásár a jószándékok cseréjét jelentette, nem pedig a haszonszerzést. Az eladónak presztízskérdés volt, hogy ő értékesítse a legkülönb árut, hogy a vevő büszke lehessen a szerzeményre. Az üzlet pedig minden esetben áldomással zárult. Én sem kívánhatok mást, mint hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, tisztességesen, egymásra és a becsületre támaszkodva. Használjuk egészséggel!

Ajánljuk még:

Cserebere – hogyan lesz a piacból közösség?

Tudom, hogy jó lett a pálinkája, és még ebben a fránya évben is annyi gyümölcse lett, hogy a pálinka mellé lekvárt is tudott főzni. A szembe-szomszédnak pedig lisztje van, nem is akármilyen: alakor búzából. A Tomiék már megint vágtak disznót, noha még februárban mondták, hogy teli a kamrájuk. Rendben van, én sem panaszkodom, az idei csapadékos nyárban szépen fejlődtek a régi tájfajtákról oltott facsemeték, és a gyógynövényekből is termett rendesen. Egyszóval bőség van, már csak a javak elosztásán kellene igazítani… Pénzre nem lesz szükség!