Hormoncsepp a tengerben: gyógyszerezett vizeink nyomában

A gyógyszermaradványok útja a szennyvíztől a felszíni vizeken át az ivóvízig már a 90-es években foglalkoztatta a kutatókat. A felszíni vizek gyógyszermaradvány-tartalmáról először az Egyesült Államokban számoltak be 1970-ben, Európában 1985-ben Angliában jelent meg az első ilyen összefoglaló tanulmány.

A hazai áttörést a 2016-ban létrehozott Nemzeti Víztudományi Program jelentette. A program egyik kiemelt kutatása az ivóvízbázisokat veszélyeztető tényezők vizsgálata, ezen belül is a gyógyszermaradványok kérdésköre. Az úgynevezett új szennyezők (mint a különböző gyógyszerek, ipari adalékanyagok vagy peszticidek) az ipar gyors fejlődése következtében egy folyamatosan bővülő vegyülethalmazként adják fel a leckét a szakemberek számára. Előfordulásuk, terjedésük, koncentrációjuk és különösképp

az emberi egészségre, illetve a vízi ökoszisztémára gyakorolt hatásuk a mai napig kérdéses. 

Mi van a vízben – és hogy kerül oda?

A különböző gyógyszermaradványok a szennyvíz közvetítésével kerülnek felszíni vizeinkbe. Érdekes összefüggés mutatkozik a települések méretei között: a háztartási és kozmetikai szerek, az antibiotikumrezisztens mikroorganizmusok és a gyógyszermaradványok elsődleges forrása a nagyvárosi szennyvíz, ahol jóval nagyobb méreteket ölt a szennyezőanyag-kibocsátás. A hormonháztartásunkat befolyásoló egyéb anyagoknak (például növényvédőszerek, nehézfémek) változatos a forrása.

Ezek mellett a kutatók szerint a legnagyobb problémát az illegális hulladéklerakók műanyaghulladékaiból kioldódó vagy éppen a rendeltetésszerűen használt ásványvizes palackokból kioldódó ftalátok jelentik. A műanyaghulladékok aprózódásakor keletkező mikro-műanyagok is felzárkóznak a sorba lassacskán.

Vissza a hormonokhoz

Először 1977-ben mutattak ki hormonmaradványokat az élővizekben, az Egyesült Államok területén, később, 1985-ben számoltak be első alkalommal az ösztrogén és a progesztogén típusú vegyületek megjelenéséről. Hatásuk akár több generációval később is jelentkezhet. Tekintettel arra, hogy ezek a hormonok szabályozzák az emberi szervezetben a menstruációs ciklust, a terhességet, az embriófejlődést és részben az idegrendszer fejlődését, a vízi környezetbe kerülve az élőlények szaporodására és fejlődésére is hatnak. Hatással vannak az állatok saját hormonszintjére, megzavarják az endokrin rendszer működését, negatívan hatnak az ivarsejtek érésére, az embrionális fejlődésre és megváltoztatják a szaporodási viselkedést vagy a másodlagos nemi jellegek kifejlődését.

Az okozott hatások látható következményei például a csökkenő egyed- és fajszám, egyes fajok lokális eltűnése az adott élettérből, az ivari fejlődés rendellenességei (pl. a hím egyedek arányának csökkenése), vagy az életképességet csökkentő vázszerkezeti módosulások növekedése. A halak esetében például megváltozott ivarszerveket, késleltetett ivarérést, alacsonyabb ikraszámot jegyeztek fel a tudósok. Egy gyakran használt antiepileptikum, a karbamazepin pedig a varangyos békák szaporodására van kimutatható hatással: az ivadékok mennyisége ugyan nem csökken, de nagyságuk igen. 

Az emberek számára főleg a fejlődésben lévő szervezet esetén károsak ezek a hormonok. 2017-ben közölt adatok szerint például a szteroid szennyezéseknek széleskörű génállományt, idegrendszert és ivarsejtkezdeményeket károsító hatása van. Módosíthatják az agy szerkezetét, működését és ennek következtében a viselkedési mintázatokat a fejlődő női idegrendszerben. A kívülről érkező hormonszennyezések összefüggésben vannak a férfi reproduktív funkció károsodásával (pl. csökkent spermiumszám) és más hormonálisan szabályozott anyagcsere-folyamatok módosításával is. 

Az elfogyasztott gyógyszerek hatóanyagainak 10-40 százaléka, egyes esetekben akár több mint a fele változás nélkül halad át a szervezetünkön. Ezek az anyagok vagy a csatornahálózatba vagy közvetlenül a talajba kerülnek. Sokszor a lejárt szavatosságú gyógyszerek is a szemeteskukákban vagy a WC-be dobva végzik, a WC-be dobott gyógyszerek pedig meg sem állnak a szennyvíztisztítóig. Ugyanakkor számos kutatás eredménye szerint a napjainkban legáltalánosabban üzemelő, illetve újonnan átadott szennyvízkezelők a gyógyszerhatóanyagok jelentős részét nem képesek eltávolítani. 

Mi a helyzet Magyarországon?

Magyarországon széles körben elterjedt a novamidazofen, az Algopyrin hatóanyaga, amelyből

csak Budapesten évi 20 tonna kerül a vizekbe.

Jelentősek még a különféle fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők maradványai, valamint a fogamzásgátlókból származó női nemi hormonok. Ezek a gyógyszert szedő emberek vizeletén keresztül jutnak be a szennyvízbe, majd nem megfelelő és nem teljeskörű tisztítás miatt a tavakba, folyókba, felszín alatti vizekbe is – ugyanis a hormonok esetében az eltávolítási hatékonyság csupán 10–30% között mozog (hatóanyagtípustól függően).

A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának Földrajztudományi Intézetének kutatásai arra is figyelmeztetnek, hogy a szennyvíztisztító létesítményekből a környezetünkbe kibocsátott, tisztított szennyvizek kisebb-nagyobb koncentrációban majdnem az összes olyan gyógyszer hatóanyagát tartalmazzák, amelyeket a szennyvízkezelőhöz tartozó közösség fogyaszt. A tisztított szennyvízzel ezek az élővizekbe, illetve a felszín alatti vizekbe is bekerülhetnek. 

Az MTA Ökológiai Kutatóközpontja a Pécsi Tudományegyetem Toxikológiai Laboratóriumával együttműködve 2017-ben egy több hatóanyagcsoportra és egész évre kiterjedő gyógyszermaradvány-felmérést végzett a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) megbízásából. A gyógyszermaradvány analízisek kimutatták, hogy a leggyakoribb és legnagyobb mértékű szennyezésekként az epilepszia elleni és az antidepresszáns terápiában alkalmazott karbamazepin, lamotrigine és cinolazepam hatóanyagok bizonyultak. A szennyezések hátterében a széleskörű felhasználás, a krónikus-terápiás alkalmazás és a közforgalomban kapható készítmények magas hatóanyag-tartalma (200-500 mg/tabletta) állhat.

Kitekintés a jövőre

Az Európai Unió által finanszírozott Poseidon projekt már a 2000-es évek első felében figyelmeztetett bennünket arra, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a Föld lakosságának száma és átlagéletkora folyamatosan emelkedik, ami együtt jár a gyógyszerfogyasztás várható növekedésével is. Fontos tudnunk azt is, hogy a klímaváltozással együtt járó hőmérséklet-növekedés csökkenti a befogadóként szolgáló vízfolyások vízhozamát, ennek következtében felszíni vizeinkben pedig megemelkedik a gyógyszermaradványok koncentrációja. 

Az Európai Unió Vízügyi Keretirányelvének 16. cikkelye gyűjti csokorba a vízszennyezés elleni stratégiákat. 2001-ben megszületett az első határozat a prioritást élvező anyagokról, amelyek jelentős kockázatot jelentenek a környezetünkre nézve. A listát már két alkalommal is bővítették, ennek ellenére jelenleg is csak 33 anyag és anyagcsoport szerepel rajta. Az Európai Bizottság 2015-ben adta ki az első Megfigyelési listát, amelyet 2018 júniusában szintén kibővítettek. Ezen már számos gyógyszerszármazék (pl. egyes szintetikus hormonok) és antibiotikum is szerepel.

A tagállamoknak kötelessége, hogy a listán lévő szennyező anyagokat folyamatosan monitorozzák.

Ugyan a szennyvíztisztító technikák folyamatosan fejlődnek, a gyógyszerhatóanyagok teljes eltávolítása a mai napig nem megoldott, és mivel a tisztító üzemből elfolyó vizet a természetes vizek fogadják be, a gyógyszermaradványok ezekben a felszíni vizekben is megjelennek.

Sokszor az ismeretek hiánya, a nem megfelelő tárolás, fogyasztás és hulladékgazdálkodás vezet a negatív folyamatok felerősödéséhez, ezért kiemelten fontos lenne, hogy egyéni szinten is odafigyeljünk erre a problémára. Első lépésként érdemes tudnunk: 2005 óta Magyarországon egy nagyon jól koordinált, zárt rendszerben működik a lejárt szavatosságú gyógyszerek kezelése, ami azt jelenti, hogy ezeket a készítményeket le lehet adni a patikákban, illetve minden olyan helyen, ahol gyógyszereket forgalmaznak. És már ezzel is tettünk azért, hogy ne a vizekben végezzék...

További források: itt, itt, itt és itt