Helyben helyit – megérkezett Európába az Urban Farming

GolfÁramlat

Helyben helyit – megérkezett Európába az Urban Farming

Ahogyan az lenni szokott: kérdezz meg két embert és két különböző választ kapsz. Az Urban Farming kérdésköre egy tipikus példája ennek. Sokan egy új, innovatív és felemelő iránynak tartják, viszont legalább ennyien fogalmaznak meg ellenérveket a városi gazdálkodás ellen. Vélemények és nézetek ahányan vannak, annyifélék – nem is célunk a meggyőzés. De hoztunk olyan új irányvonalat, amit mindenkinek érdemes megismernie.

Az Urban Farming, más néven városi gazdálkodás elsősorban az élelmiszerek városi területeken vagy azok környékén történő termesztésének, feldolgozásának és elosztásának gyakorlatát jelenti. Van azonban egy nagyon fontos mögöttes tartalma is: tükrözi a gazdasági és társadalmi fejlődés különböző szintjeit, képet ad a fenntartható közösségekről és társadalmi hálózatokról.

Amikor a közösségi szerveződések hivatalos intézményi támogatást kapnak, és integrálódnak a helyi várostervezésbe, mint a fenntartható városfejlesztés mozgalma, akkor valami egészen új, valami egészen előremutató kezd kialakulni. Összekapcsolódik az élelmezésbiztonság, a fogyasztás és jövedelemszerzés hármasa – és a társadalmi mozgalmak, közösségek, eszmék és emberi kapcsolatok izgalmas szövedékének része lesz.

A városi mezőgazdaságot gyakran összetévesztik a közösségi kertészkedéssel.

A kettő azonban merőben más. Míg a közösségi kertészkedés mellőzi a kereskedelmi szemléletet, addig az Urban Farmingnak szerves része ez. A városi mezőgazdasági termesztésnek célja a termékek eladása, ezzel szemben a közösségi kertészkedés a személyes fogyasztásra vagy megosztásra épít. A városi gazdaságokban az élelmiszereket éttermeknek vagy a mezőgazdasági termelők piacán, esetleg helyi leveskonyhának vagy más élelmezéssel foglalkozó szervezeteknek adják el, hiszen az élelmiszert elsősorban azért termelik, hogy a termelőtől a felhasználóhoz kerülhessen.

A városi területeken található mezőgazdasági telkekre nincs általános meghatározás, és országonként eltérő a szabályozási keret is. Az USDA szerint gazdaság „minden olyan hely, ahonnan 1000 dollár vagy annál több mezőgazdasági terméket állítottak elő és értékesítettek” . Európában a „városi gazdaság” kifejezés a kerteket és a gazdaságokat is magába foglalja. Ezek mérete eltérő, a magánudvarok kis parcelláitól a nagyobb gazdaságokig találhatunk jó példákat. Bár néhány ilyen városi gazdaságban vannak fizetett alkalmazottak, a legtöbben leginkább az önkéntes munkára támaszkodnak.

Az elképzelés alapjait a nemrégiben útjára indult fogyasztói szemléletváltások fektették le: az emberek kezdték megérteni,

milyen messzire utazik az élelmiszer, és hogy fogyasztóként nincs beleszólásuk a termesztésbe.

A városi mezőgazdaság ezen szeretne változtatni azzal, hogy a helyben termelt élelmiszerekhez való hozzáférés eszközévé válik. A városi mezőgazdaság másik fő célja, hogy az embereket visszavezesse az élelmiszer-előállítás gazdag kultúrájába, olyan tudást és gyakorlatokat elevenítsen fel, amelyek az elmúlt évtizedekben a feledés homályába merültek. A módszer követői szerint az embereknek újra meg kell tanulniuk, hogyan kerüljön élelmiszer az asztalra, mit lehet termelni az adott területen, és hogyan kell kialakítani a szezonalitáshoz alkalmazkodó táplálkozási szokásokat

Mit hozhat a jövő?

Egyes szakemberek szerint a város akár 100 százalékban is kielégítheti a lakosság frisstermék-szükségletét. Ez például egy New York méretű nagyváros esetében akár 115 millió dollár éves gazdasági szivárgást is megakadályozhatna, emellett a városokon belüli kerti termesztés az élelmiszer-hulladék mennyiségét is csökkenthetné. Az Agrártudományi és Technológiai Tanács (CAST) úgy határozza meg a városi mezőgazdaságot, mint ami magában foglalja a környezet egészségének, helyreállításának és rekreációjának szempontjait: „A városi mezőgazdaság egy komplex rendszer, amely számos érdeklődési körre kiterjed, a termeléssel, feldolgozással, forgalmazással és fogyasztással kapcsolatos tevékenységek hagyományos magjától az egyéb, kevésbé széles körben elismert és dokumentált előnyökig és szolgáltatásokig. Ide tartozik a kikapcsolódás és a szabadidő; gazdasági vitalitás és üzleti vállalkozói készség, egyéni egészség és jólét, a közösség egészsége és jóléte, tájszépítés valamint a környezet helyreállítása”. 

A kezdeményezés ugyan még gyerekcipőben jár, de már egyre több követője akad és a tudomány is egyre inkább előtérbe helyezi. A megfelelő projektfinanszírozással, a magánvállalkozások pénzügyi tőkéjével és az állami támogatásokkal rövid idő alatt magas szintre lehetne emelni ezt a fajta gazdálkodást, kérdés, hogy a lakosság készen áll-e a változásra, és valóban megreformálható-e a mélységekig urbanizálódott világ? 

Forrás: ITT

Ajánljuk még:

„Monspart Sarolta a szívemben még mindig fogja a kezem” – beszélgetés a Cor-Way módszer alapítójával
„Játékosság és sokszor a szarkasztikus humor kell ahhoz, hogy az életet bírjuk és elbírjuk” – vallja Molnár Renáta, egy különleges, komplex egészségfejlesztő program alapítója. Már gyerekként indíttatást kapott, hogy tegyen mások egészségéért, egész életében eszerint járt el, mégis csak fia súlyos műtétje és saját balesete után talált rá igazi útjára, a Cor-Way-re. Elmesélte, hogyan.