Ha vigyázunk rájuk, vigyázni fognak ránk – vizes élőhelyek védelméről

A víz a természet fuvarosa – mondta Leonardo da Vinci, és bizony ráérzett a lényegére. A Földünkön elterülő megannyi vizes élőhely létfontosságú szerepet tölt be a biodiverzitás fenntartásában, már csak azáltal is, hogy növény- és állatfajok százezreinek nyújt élőhelyet.

Vízzel borított területeink továbbá kulcsfontosságú szerepet töltenek be a klímaváltozás hatásainak mérséklésében is, ráadásul az összes szerves anyag egyharmadát is természetes vizeink tárolják.

Ezernyi titkot rejtenek, megannyi, emberi világunkat segítő folyamattal: elég, ha a tőzeglápok és tőzegtalajok szénraktározására gondolunk, hiszen ezek kétszer annyi szenet képesek raktározni, mint a világ összes erdejének biomasszája együttvéve.

Ha nem lennének ilyen területek, emberek százmillióinak élete kerülne veszélybe, vizes élőhelyeink ugyanis több mint egymilliárd ember tiszta vízhez és élelemhez jutását segítik. Folyók nélkül nincsenek árterek, nem lennének a szigetek alatt elterülő kavicságyak mélyein lévő, felbecsülhetetlen ivóvíz készletek, nem alakulnának ki olyan életterek, amelyek a természet egyensúlyához nélkülözhetetlenek, és bizony emberek millióinak megélhetése is veszélybe kerülne.

Fotó: 123RF

Gondoljunk csak bele: honnan érkezik hozzánk az ivóvíz! Mi folyna a csapból, ha a folyóink által táplált vízbázisok nem biztosítanának ivóvizet városaink számára? Hogyan lennénk képesek mérsékelni az egyre szélsőségesebb időjárási- és környezeti jelenségeket, milyen élhetetlen világot teremtene a klimatikus viszonyok felborulása, és egyáltalán mi lenne a földi élet egészével?

Talán nem is kell tovább bizonygatnunk, hiszen az elsők között tanuljuk meg életéveink korai szakaszában, hogy víz nélkül nincs élet. Mi mégis mintegy kimeríthetetlen forrásként tekintünk rá, természetesnek vesszük, hogy korlátlanul rendelkezésünkre áll, de ez a gondolkodásmód veszélyes és igen küzdelmes időszak felé vezet bennünket.

Fotó: 123RF

A szakemberek szerint az elmúlt évtizedekben jelentős mennyiségű vizes élőhelyet veszítettünk el Magyarországon és Európában egyaránt.

Hazánkban az elmúlt tíz évben a vizes élőhelyek 30 százaléka teljesen eltűnt, Európa pedig vízzel borított területeinek egynegyedét veszítette el, és a megmaradt területek mindösszesen 40 százaléka tekinthető egészségesnek.

Fotó: 123RF

Magyarországon a felszíni vizek kevesebb, mint egyötödére mondhatjuk azt, hogy jó ökológiai állapotban van, és bizony mára egykor volt folyóinak és természetes árterületeinek több, mint 90 százalékát elveszítettük. És ment velük az egyensúly, a biológiai sokféleség által biztosított megannyi építő erő és lehetőség is. Ide vezettek az olyan átgondolatlan és erőszakos beavatkozási folyamatok, mint a gátak és víztározók építése, a folyókanyarulatok levágása vagy a vizenyős területek lecsapolása és művelésbe vonása. A világ jelentősebb folyóinak közel kétharmada sínylette meg a szabad folyás útjába gördített akadályokat – köszönhetően a gátak, vízerőművek és víztározók tömeges építésének.

A legújabb kimutatások szerint ma már nincs Európában olyan 1000 km-nél hosszabb vízfolyás, amely szabályozatlan lenne, és a maga természetes valójában segíthetné a terület egyensúlyának fenntartását.

Idehaza a folyószabályozások miatt számos mellékágat levágtak folyóinkról, így hatalmas területnyi holtág és ártér került ki a rendszerből. Ma pedig már ott tartunk, hogy ha leszűkült ártereink állapotát nem hozzuk helyre, akkor országunkat és társadalmunkat tápláló folyóink egész egyszerűen élettelen csatornává alakulnak.

Fotó: 123RF

Látva a 18. és 19. századi rossz döntések következményeit, jó okkal született meg a vizes élőhelyek védelmében megalkotott Ramsari Egyezmény, amit 1971. február 2-án Iránban írtak alá.

Magyarország 1979-ben csatlakozott az Egyezményhez, és azóta már az ország 2,6 százaléka, 29 vizes élőhely és több mint 240 ezer hektár tartozik az Egyezmény védelme alá.

A Ramsari Egyezményt világszinten is az egyik legeredményesebb és legnagyobb erőt képviselő összefogásnak tartják, kiemelve azt a pozitívumot, hogy a hatások monitorozásának köszönhetően folyamatosan képes fejleszteni önmagát. Így alakult ki az évtizedes tapasztalatok összegzéseként az az elképzelés is, miszerint önmagában az élőhelyek védelme nem elegendő, magát az ökológiai rendszert kell megőriznünk, hogy az képessé váljon az ott élő fajok létfeltételeinek biztosítására. Így bár a Ramsari Egyezmény prioritásként kezeli a madarak védelmét – tevékenysége és célkitűzései jóval szélesebb körben jutnak érvényre.

Hazánk kiemelkedő értékeket képvisel a vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok területén: számos olyan faj él, költ vagy vonul át nálunk, amely nagy jelentőséggel bír a kontinens természetvédelmében. Ilyen a nagy kócsag, a fekete gólya, a kanalas gém, a lilik, a récék, a daru, a cankó és a fattyúszerkő is, amelyeknek a Kis-Balatonon át a Fertő-tóig, a Hortobágytól Béda-Karapancsáig megtalálhatjuk nélkülözhetetlen vizes élőhelyeit.

2022 decemberében Montrealban a Biodiverzitás Egyezmény részes feleinek találkozóján elfogadták a globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégiát, amelyben benne foglaltatott az élőhelyek helyreállítása is. Azon vitatkozhatnánk, hogy a stratégia és a leírt szavak mögött mi van, volt és lesz a valóságban, mi valósult vagy valósul meg, és mennyire alapozhatunk egyezményekre, stratégiákra és tervekre, de egy biztos:

Földünk élőhelyeinek védelme és a természet rendjének visszaállítása fontosabb és sürgetőbb, mint valaha.

Fotó: 123RF

Többek között ezért születtek meg a világnapok, események és figyelemfelhívó kampányok is, hiszen a lehető legszélesebb körben kell megismertetni az emberekkel természetes vizeink nélkülözhetetlen szerepét, Földünk rendszerében betöltött helyét, és a lehető legtöbb emberrel kell megértetni azt is, hogy rossz döntéseink akár végzetes következményekkel is járhatnak. A vizes élőhelyek világnapját minden év február 2-án ünneplik – az 1971-es egyezmény évfordulója alkalmából.

Az idei világnap témája „A vizes élőhelyek védelme közös jövőnkért”,

és a szakemberek számára kiemelt jelentőségű az idei esemény, hiszen a 2025-ös Vizes Élőhelyek Világnapja egybeesik a vizes élőhelyekről szóló egyezmény szerződő felei konferenciájának 15. találkozójával (COP15) is.

Fotó: 123RF

Hogy az idei találkozó mit hoz, lesz-e kézzel fogható eredménye, vagy továbbra is csak finomkodunk és „figyelemfelhívunk”, azt nem tudni, a világnap hazai programjaira azonban mindenképpen érdemes figyelni, hiszen

országszerte tucatnyi természetvédelmi szervezet kínálja jobbnál jobb eseményeit.

Sőt: a globális eseményhez nemcsak szervezetek, hanem önkéntesek, családok, iskolai osztályok, óvodások, klubok és magánszemélyek is csatlakozhatnak, az így megszülető program- és eseménykínálat térképe pedig elérhető és kereshető a világnap hivatalos oldalán.

Fotó: 123RF

Tegyünk mi is egy lépést gyermekeink jövője felé, és fordítsunk egy napnyi figyelmet vizeink felé! Hogy merre induljunk el, abban pedig mi is igyekszünk segíteni- a legjobb hazai ajánlatokból válogattunk: