Gyönyörű, de mérgező: az év lepkéje a közönséges medvelepke

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tevékenységének központjában immáron ötven éve a madarak állnak, ugyanakkor az eltelt öt évtized során számos olyan madárbarát akadt, akik a természet egyéb kincseit is örömmel kutatják. Az évek során az egyesület berkein belül több szakosztály is létrejött, melyek tevékenységét kutatási és védelmi programok kidolgozása, valamint azok gyakorlati megvalósítása jelenti.

Az MME Lepkevédelmi Szakosztálya 2023-ban indította el egy ilyen projektjét, az „Év lepkéje” programot, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a természetvédelmi problémákkal érintett fajokra. A sorozat 2024-ben is folytatódott, és az „Év madara” – amely a kerecsensólyom lett – szavazáshoz hasonlóan a lakosság internetes voksolással választhatta ki, hogy a három megadott lepkefaj közül melyik legyen az év kiválasztottja. Idén a kis színjátszólepke és az ablakosmoly előtt szoros versenyben végül a közönséges medvelepke (Arctia caja) nyerte a címet!

Bár neve „közönséges”, mégis számos olyan képessége van, melyek okán valójában inkább megérdemelné a „különleges” jelzőt.

Itt van rögtön a megjelenése! Az akár nyolc centiméteres nagyságot is elérő lepke már csak a mérete okán is kiemelkedik a sorból. Rendkívül jellegzetes színezete aztán méginkább megkülönbözteti: első (összecsukott állapotban is látható) szárnyai mélybarna színűek, melyet fehéres színű mintázat oszt foltokra. Ez a színezet és mintázat rendkívül fontos számára, hiszen az éjjel aktív lepke a nappalokat gyakran a fák kérgéhez lapulva tölti, ahol kiváló rejtőszínének köszönhetően olykor szinte lehetetlen felfedezni.

 

Hátsó (alsó) szárnyai esetében, melyek összecsukott állapotban rejtve maradnak, már nincsen szükség álcázásra: rikító narancs- és vörös színben pompáznak, melyet ráadásként hatalmas, acélosan csillogó kék foltok tarkítanak. Ez a színezet már egészen más célból alakult ki: veszélyre figyelmeztet!

Nagy mérete miatt nem csak feltűnő, de lassabban is repül lepketársainál, így könnyen észrevehetik a madarak és egyéb lepkékre veszélyes élőlények.

Rikító színével mérgezőségére hívja fel a figyelmet, ami ez esetben jóval több, holmi ijesztgetésnél!

Hernyókorában ugyanis sok olyan növényt is elfogyaszt, melyek mérgező anyagai szervezetében összegyűlnek, és nemcsak kellemetlen ízükkel, de mérgező hatásukkal is elriasztják a lepkét prédának választó – főleg gerinces – állatokat.

Ha mindez valami oknál fogva mégsem lenne elég, jöhet a következő trükk: a feji rész mögött található, vöröses színű szőrpamacs, melyből képes a gyanútlan támadóra maró, keserű folyadékot spriccelni!

 

Bármilyen meglepő, de ez a lepke mindezeken túl ráadásul még hangadásra is képes, ami még a szintén éjszaka aktív denevéreket is képes összezavarni. A cincogáshoz hasonló hangot a denevérek összekötik a keserű ízzel, így inkább futni (azaz repülni) hagyják az amúgy csábító prédaállatot…

Bár régebben szinte bárhol találkozhattunk vele, állománya mára megritkult. Ennek, valamint éjszakai életmódjának köszönhetően a kifejlett példányokkal ma már kevésszer találkozhatunk. Az imágónál ugyanakkor sokkal feltűnőbb a lepke hernyója, amely nemcsak nagy, hat-hét centis, de erősen szőrözött is. A népnyelvben „papmacskának” nevezett hernyó szőre irritáló hatást válthatnak ki, a bebábozódás során pedig a szőrszálakat bábszövedékbe is beleszövi.

Ha ezzel, vagy bármilyen más érdekes lepkével találkozunk, a róluk készült fotót érdemes feltölteni a Lepketérkép és az Ízeltlábúak oldalakra, ahol a szakemberek meghatározzák a képen látható fajokat, így megfigyeléseinkkel a hazai lepkefajok védelméhez is hozzájárulhatunk!

Nyitókép: Káldi József/ MME