Kert

Egy igazi, harcos túlélő 2024 évének madara: a kerecsensólyom

Egy egészen kivételes sikertörténetre hívja fel a figyelmet a 2024-es év madara: 1974-ben még pusztán 28 párra becsülték a kerecsensólyom hazai állományának számát, de azóta ezt 180-200 párra sikerült növelni az ötvenedik évfordulóját ünneplő Magyar Madártani Egyesület szakembereinek és az őket segítő civil önkénteseknek. Felelősségünk ezen a téren azért nagy, mert az európai állomány zöme Magyarországon és Ukrajnában található.

50 évvel ezelőtt, 1974. január 6-án 200 madarász és természetvédő szakember gyűlt össze a Fővárosi Állat- és Növénykert Barlangtermében, hogy megalapítsa a Magyar Madártani Egyesületet (MME). Annakidején az alapítás céljai talán nagy horderejűnek, már-már utópisztikusnak is tűnhettek, hazánk természeti értékeinek helyzete azonban egyáltalán nem volt rózsásnak nevezhető: félmegoldások, könnyen elérhető látszatintézkedések sehová sem vezettek volna. A háborúk és az erőltetett iparszerű mezőgazdaság, a környezet- és tájgazdálkodás szinte teljes hiánya, a durván környezetszennyező nehézipar irreális erőltetése, a következmények teljes figyelmen kívül hagyása mellett a nagyipari mennyiségekben használt műtrágyák és növényvédőszerek megtették a hatásukat: erre az időre számos, hazánkra jellemző madárfaj állománya drasztikus mértékben lecsökkent, nem egy a kipusztulás szélére sodródott.

Akkoriban született meg a gondolat is, hogy a társadalom számára olyan fajokat vagy madárcsoportokat mutassanak be évről-évre, amelyek fennmaradását valamilyen átfogóbb természetvédelmi probléma vagy valamilyen emberi tevékenység fokozott mértékben veszélyezteti. Így az MME 1979 óta minden évben meghirdeti az „Év madara” programot, ami messze túlmutat önmagán: a fajokat veszélyeztető tényezőkre, tendenciákra is felhívja a figyelmet.

Az Év madarának kiválasztását kezdetben az Egyesület szakértő tagjai végezték, napjainkban már egy szűkített listát állítanak össze, amelyről társadalmi szavazással kerül ki a nyertes. A végső szavazáson szereplő „döntős” fajok mind valamilyen átfogóbb, az adott évben aktuálisan komolyabb kihívást jelentő természetvédelmi problémára is felhívják a figyelmet.

Az olyan jelentősebb évfordulók alkalmával pedig, mint az idei év is, amikor a Madártani egyesület fennállásának az 50. évfordulóját ünnepli, a szakemberek kivételesen egy olyan fajt választanak az év madarának, amely nem csupán ritkasága, veszélyeztetettsége miatt érdemel kiemelt figyelmet, de az egyesület és a hozzá csatlakozó szakemberek természetvédelmi munkáját, erőfeszítésének sikereit is illusztris módon jelképezi.

2014-ben, az Egyesület negyven éves fennállásának évében így lett az év madara Európa legnagyobb röpképes madara, az MME jelképmadara, a túzok (Otis tarda), de a vezetőség döntése alapján az idei évfordulóra is egy olyan fajt választottak, amely méltó módon jelképezi fél évszázad törekvéseit és eredményeit. Az Egyesület 1974-es alapításának évében a kerecsensólymok (Falco cherrug) állományának számát mindössze 28 párra becsülték, amit mára 180-200 párra sikerült növelni az egyesület tagjai és a hozzájuk kapcsolódó szakemberek, természetszerető civilek aktív természetvédelmi intézkedéseinek és tevékenységének köszönhetően. Ez annak fényében különösen lényeges, hogy

az Európai Unióban élő állomány több mint hatvan százaléka Magyarországon fészkel,

és világszinten a kárpát-medencei az egyetlen bizonyítottan stabil, enyhén növekvő állománya a fajnak. 

 

A kerecsensólyom eredendően főként a hegylábi területeken volt jellemző, ma már inkább a nyíltabb agrárterületeken találkozhatunk vele. Saját fészket nem épít, más ragadozómadarak vagy varjúfélék fészkét foglalja el. Táplálékának alapját eredetileg a hörcsög és az ürge jelentette, ezek megritkulását követően ma már főleg egyéb kisemlősöket, galambokat és madarakat fogyaszt. Hazai állománya részben vonuló, a telet a fiatalabb, erős egyedek a Földközi-tenger térségében töltik, az idősebb párok egész évben itthon maradhatnak.

Kézai Simon krónikája szerint „Etele (Attila) király címerén, melyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár volt ábrázolva, melyet magyarul Turulnak hívnak.” Az eredetmondáinkban szereplő Turulmadár feltételezhetően a kerecsensólyom, amely egyebek mellett

a ma használt 50 forintos érmék hátoldalán is látható.

Jelenkori védelmének alapját a műfészkek kihelyezése, a villanyoszlopok szigetelése, valamint a fészkek költési időszakban való őrzése jelenti, amely tevékenységek az Egyesület koordinálásával, közel 1600 önkéntes és szakember részvételével valósulnak meg. Fokozottan védett madár, természetvédelmi eszmei értéke egymillió forint.

Nyitókép: Michael Gäbler/Wikimedia

 

Ajánljuk még:

Ne becsüljük alá a fagyvédelem jelentőségét!

A tavaszi időszak egyik legnagyobb kihívását a hideg és meleg időszakok teljesen hektikus váltakozásai okozzák. Elég akár csak néhány melegebb nap, a hosszú tél után startra készen álló növények máris hajtani, rügyezni kezdenek, amit könnyen tönkretehet egy váratlanul érkező hidegbetörés. Vegyünk sorra néhány olyan praktikát, melyekkel kiskertekben is megvédhetjük növényeinket!

 

Már követem az oldalt

X