Gondolkodj munka közben (is) – így lett elegem az irodai pazarlásból

Sokszor vívódom, aztán tízből hétszer már a „nem”-re szavazok: csak akkor választom azt a bizonyos „nyomtatás” gombot, ha tényleg muszáj. De nem csak azért, mert ott áll az elektronikus levél végén: Think Before Printing!

Statisztikák tömkelege elemzi – szerencsére elektronikus formában –, hogy mennyi papírt használunk fel (és el) éves szinten mi magyarok, és mennyit a más nemzetek. A hazai 72 kg/fő átlag messzire elmarad az amerikai 335 kg, és az EU-átlag 184 kg/főtől, azonban még mindig tetemes mennyiség. Ezek az arányszámok nem egyedül az irodákban elhasznált papírmennyiséget mutatják, hanem magukba foglalják azt a rengeteg csomagolóanyagot, reklámanyagot és egyéb háztartási papírárut (papírtörlő, szalvéta, toalettpapír stb.) is, ami nap mint nap a kukában végzi.

Az öreg kontinensen 2014-ben a felhasznált papírmennyiség 71,7 %-a került ún. „zagyosításra”, majd repapírként újra felhasználásra, tehát jól látható: van még hova fejlődnünk az energiahatékonyság terén. De talán többet mond az előző számnál az, ha megpróbáljuk lelki szemeink előtt elképzelni, hogy

egy tonna papír újrahasznosításával 17 fát mentünk meg a kivágástól, 3,3 négyzetméter termőföldet a kizsákmányolástól

vagy éppen teljes pusztulástól, és mintegy 1360 liter vizet tudunk megspórolni. Az sem elhanyagolható tény, hogy egy tonnányi repapír előállítása során 27 kilogramm szennyező anyaggal kevesebb jut a légtérbe, mint a „tisztán új” papír gyártása esetén. Arról, a számokkal talán nem is modellezhető hatásról nem is beszélve, hogy a 17 fa hány rovarnak, madárnak, emlősnek ad otthont, megőrizve ezzel a fajok diverzitását, természetes módon harcolva a globális felmelegedés ellen. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a papír típusától függően akár 5-7 alkalommal is újrahasznosítható, szemben a műanyaggal, ami – jó esetben is – csak egyetlen egyszer.

Mégis hiába szól sok-sok érv a repapír mellett, az ebből készült irodaszerek még mindig nem olyan széles körben elterjedtek, hogy veszélyeztetnék az új papír egyeduralmát.

Az előző munkahelyemen volt egy Katánk. Olyan mindig szétszórt, soha fel nem növő, kétgyerekes hippi-tinédzser. És persze vegán. És természetesen a környezetvédelem úttörője. Több mint tíz évvel ezelőtt ő képes volt addig rágni a főnök fülét, míg az végül beadta a derekát az újrahasznosított fénymásolópapírra és borítékokra. A kollégák egy része üdvrivalgással üdvözölte az újítást, mások egyenesen gusztustalannak titulálták a barnássárga alapanyagot. Aztán Katát máshova sodorta az élet, a fehér papír meg szép lassan visszatért a nyomtatókba. Ennyi idő távlatából azt gondolom, egyedül a munkatársak szívből jövő, tudatos törekvésének hiánya állt a kudarc mögött, nem Kata távozása.  

Az irodában, ahol jelenleg dolgozom, időről időre raklapokon érkezik a dobozolt, kötegelt fénymásolópapír-utánpótlás. A borítékok hadáról ne is beszéljünk... A fogyasztás fenomenális:

naponta több ezer makulátlan papírt „piszkítunk be” számok és betűk tengerével,

majd a felhasznált papírmennyiség ezt követően részben az irattárban, részben az ügyfeleknél végzi. Nyithatnánk vitát arról, hogy kell-e ez, de nem érdemes, mert az általunk végzett szolgáltatás jelenleg nem kivitelezhető teljesen elektronikus formában. Sajnos el kell fogadni azt a tényt, hogy a munkánk ellátása ezzel jár. Viszont az is tény, hogy vannak olyan apróságok, amelyekkel eredményesen fel lehet lépni – és fel kell lépni – a papír-pazarlás ellen, mert arra is van statisztika, hogy átlagban naponta 6 oldalt (és ezzel átlagban 6 lapot!) használunk el feleslegesen.

Mert azért – háríthatatlanul – mi magunk vagyunk a felelősek, hogy sokszor gondolkodás nélkül nyomjuk a gombot, és azért is, hogy milyen hozzáállást tanúsítunk, ha újrapapír kerül a gépbe. Persze mutogathatunk a főnökre is, aki éppen „csak” felelős forrásból származó – FSC emblémával ellátott – papírt vesz, nem pedig újrapapírt. Viszont

a környezetvédelmet nem érdekli a kifogáshalom és a vádaskodás.

Azon a munkahelyen, ahol dolgozik legalább egy Kata, nem kérdés:

• lehet a „kétoldalas nyomtatás” funkciót használni
• lehet olyan formázást, betűméretet és -típust használni, ami kevésbé papír- és festékpazarló (pl. Courier, Ecoline)
• a rontott papír vagy éppen a tavalyi naptár még felhasználható jegyzetelésre, számolásra, sőt felaprítva be tudja tölteni sok esetben a post it-ek szerepét
• felül lehet bírálni azokat az eszméket, amelyek még mindig a nyomtatott írás felsőbbrendűségét hangsúlyozzák a digitális megőrzés helyett
• és lehet tanítani, népszerűsíteni, elfogadtatni ezt tudatosságot!

Mert igen, mi felnőttek abban különbözünk a gyerekeinktől, hogy ők nagyon könnyen alkalmazkodnak az új szokásokhoz, mi meg ragaszkodunk a jól bevált rituálékhoz.

Tudatosan és következetesen képesek vagyunk változtatni az irodai papírfelhasználás mennyiségén és minőségén, mint ahogy mindenkiben rejtőzik egy kis kreativitás is: kevéske kézügyességgel még újjávarázsolható a már nem túl tetszetős papír irattartó papucs vagy újracímkézhető egy többéves dosszié is. Mindkettő kitűnő példa arra, hogy a számítógéptől elfáradt szemünket, a koncentrálástól kimerült elménket felfrissítsük negyed óra alatt úgy, hogy még a Földnek is jót teszünk közben.

Végül pedig még egy fontos dolog: ahhoz, hogy az írás elején ismertetett újrahasznosítási ráta teljesülni (netán javulni) tudjon, elengedhetetlen, hogy az újrahasznosításra szánt papírhulladék gyűjtése során körültekintően járjunk el. Az a papírlap ugyanis, ami őrzi a kávésbögrénk lenyomatát, a kommunális hulladékba való, ellenben a fénymásolópapírt óvó többrétegű csomagolással, ami sokszor gazdátlanul hever a nyomtató mellett, igenis újrahasznosítható.

Addig is, míg mindenki megtanulja ezeket, azt kívánom, hogy legyen minden munkahelynek legalább egy Katája, annak legalább két követője, és óriási lépést teszünk együtt a környezettudatosabb irodák felé!