Érző, gondolkodó, kommunikáló növények – mítosz lenne, vagy ez a valóság?

Növények hazugságvizsgálón

A hatvanas évek derekán a CIA egyik kihallgatásokkal foglalkozó szakértője, Cleve Backster poligráf drótot csatlakoztatott egy szobanövény leveléhez. Arra volt kíváncsi, hogyha felgyújtja a növény egyik levelét, az okoz-e bármilyen elváltozást a hazugságvizsgáló vonalában.

Ahhoz, hogy értsük, mit is jelent ez, röviden foglaljuk össze, hogyan is működik egy poligráf! A hazugságvizsgálóként is ismert szerkezet egy rendkívül érzékeny műszer, ami alkalmas a pulzusszám figyelésére, illetve a bőr nedvességtartalmában bekövetkező változások mérésére. Ezek együttese lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy a gépre kötött személy a neki feltett kérdésekre őszinte felel-e. A fiziológiai változásoknak megfelelően egy tű vonalat rajzol, és ha a válaszadó hazudik, akkor a vonal kiugrik többnyire egyenes ívéből.

Fotó: Unsplash / Gilberto Olimpio

Kanyarodjunk vissza a történethez: főhősünk, Cleve Backster éppen

azon gondolkodott, hogy meggyújtja a növény levelét, amikor a poligráf tűje hirtelen kiugrott sorából.

Nem is akárhogy: az ugrás vizsgálata során a szakértő arra jutott, a növény úgy reagál, mint az emberek akkor, mikor megijednek. Backster hamar levonta a következtetést: véleménye szerint a növény képes érző lényként megélni az érzelmeket, sőt: mivel ő csak a gondolataiban játszadozott a meggyújtás tervével, egyenesen odáig merészkedett, hogy kijelentette, a növény képes volt érzékelni a gondolatait.

Fotó: Unsplash / Yana Chetverikova

Backster élménye lavinát indított, élete során számos más, bizarrabbnál bizarrabb kísérletet végzett. Kutatta például azt, mi egy növény reakciója, ha egy garnélarák meghal egy másik szobában, és arra jutott, hogy a növények telepatikus képességekkel rendelkeznek.

Úgy vélte az emberi gondolatok és érzelmek reakciókat váltanak ki a növényekben, és ezeket poligráfos műszerekkel rögzíteni is lehet.

A növények gondolatokra való érzékenységét „elsődleges észlelésnek” nevezte, és a kísérletei eredményeit 1968-ban az International Journal of Parapsychology folyóiratban publikálta. Egész életét elméletének szentelte, pályája végén pedig megírta az Elsődleges észlelés – Biokommunikáció növényekkel, élelmiszerekkel és emberi sejtekkel című könyvét, amely 36 év munkáját írja le. A könyv 2003-ban jelent meg. 

Később más kutatók is megpróbálták megismételni az elsődleges észlelés alapját adó kutatásokat. Ugyanolyan poligráfot (Stoelting 22500) használták, és egy EEG-készülékkel tovább is fejlesztették a vizsgálatot, de minden teszt kudarcot vallott.

Fotó: Unsplash / Mathew Smith

Backster eredményeit elutasította a tudományos közeg. A kutatók többsége szerint a növények nem rendelkeznek érzékszervekkel, ez pedig kizárja annak lehetőségét, hogy észlelnék környezetük érzelmeit. Arthur Galston biológus szerint a növények bár elektromos reakciókat mutathatnak a fényre, a vegyi anyagokra és a betegségekre is, de nem reagálnak az emberi gondolatokra és eseményekre, még a halálra sem. 

A CIA munkatársa a cáfolatok ellenére hatalmas hatást gyakorolt a közvéleményre, a tudományos szakemberekre és egyes vallások képviselőire is.

Elmélete számos szerzőt megihletett: olvashatunk róla többek között Peter Tompkins és Christopher Bird A növények titkos élete vagy Robert Stone The Secret Life of Your Cells című könyvében. Tudományos konferenciákon tartott előadásokat, gyakori szereplője volt rádióműsoroknak, rengeteg interjút adott és elmélete számos területen tovább gyűrűzött, legyen szó igazságszolgáltatásról vagy éppen a filmművészetről.

Fotó: Unsplash / Laura Adai

És mégis mozog a Föld, „beszél” a virág

A nagy kérdésre viszont, miszerint valóban értenek, érzékelnek és „beszélnek-e” a növények, a válasz egyértelműen IGEN – ha nem is úgy, ahogyan azt Backster feltételezte.

A növények kommunikációs képességeiről ma már számtalan bizonyíték áll a rendelkezésünkre. Tudományosan alátámasztott tény például az, hogy a növények egymástól és a környezetükből is képesek jeleket fogadni, ahogyan  jeleket leadása is megy nekik.

1983-ban írtak kutatók először a „beszélő fákról”:

ekkor fedezték fel azt, hogy egy fűzfa (pontos fajtája Salix sitchensis Sanson ex Bong) egy lepke hernyója által megtámadott fajtársa mellett fejlődve nagyobb ellenállást mutatott a kártevővel szemben, mint a kárt szenvedett növénytől távolabb fejlődő társai. Hogyan történhetett ez? Tudósok szerint a megrágott fa légnemű jellel figyelmeztette a közelében lévő, még érintetlen növényt a fenyegető veszélyre – tehát kommunikált vele, s másik megértette az üzenetet.

Fotó: Unsplash / Anders Wetterstam

De ha a növények kommunikálnak, akkor van egy saját nyelvük is, nem?

De bizony, hogy van. És a növények „nyelvében” az illékony szerves anyagok jelentik a szavakat. Az egyes vegyületek mennyisége és részaránya az általuk kibocsátott illóanyagkeverékben lehetővé teszik, hogy mondatokhoz hasonló,  komplex jeleket képezzenek. Sőt: a kutatók különbségeket mutattak ki eltérő földrajzi területekről, egymástól több mint 200 km-ről származó egyedek kibocsátott illóanyagai és a kiváltott hatás tekintetében, ebből pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a növények világában sem ismeretlen a „helyi dialektus” fogalma. 

A nyugat-ausztráliai egyetem kutatása azt is bebizonyította, hogy nemcsak vegyi anyagokkal, hanem akusztikus jelekkel is képesek „beszélgetni” a minket körülvevő növények.

Kísérletükben a bazsalikom és a mellette növekvő chilipaprika-palánták kapcsolatát vizsgálták, és azt vették észre, az egymás mellett tartott növények gyorsabban és egészségesebben fejlődnek, mint külön választott társaik, és együtt hatékonyabban akadályozzák a gyomok és a kártevők terjedését. Együttműködésük akkor is sikeres maradt, amikor fekete műanyag falakkal választották el őket egymástól (tehát sem fény, sem illatok útján nem kommunikálhattak).

Fotó: Unsplash / Jeppe Vadgaard

A kutatók szerint mindez arra utal, hogy a chilipalánták hangjelzések (vélhetően a sejtekben keletkező akusztikus vibrációk) alapján képesek voltak megállapítani, milyen növény van a szomszédjukban.  A paprikapalántákról kiderült az is, képesek érzékelni, ha „rossz társaságba” keverednek, például ha édesköményt tesznek a szomszédjukba, ami más növények növekedését gátló vegyi anyagokat termel.

De nemcsak a levegőben, a föld alatt is kommunikálnak egymással növények.

Az erdei fák például föld alatti micéliumhálózatukon keresztül osztanak meg információkat egymással. Aki szeretne bepillantást nyerni ebbe a csodálatos világba, annak meleg szívvel ajánlom Peter Wohlleben: A fák titkos élete – Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése című könyvét.

Fotó: Pexels / David Bartus

Ha pedig magyar nyelven olvasnánk, dr. Szigeti Zoltán írásait javaslom. Az MTA doktora közel ötven évig kutatta a növények „mindennapjait”. Több mint száz tudományos kutatása és laikusoknak szóló alkotása foglalkozik a növények életével. Ezek közül egyik kedvencem az általános iskolásoknak írt ismeretterjesztő könyve, a „Beszélsz te növényül?”. 

Ez a kiadvány az eddigi ismereteinken túlmutató, merőben más világot tár elénk: olyan valóságot, amelyben a növények nem passzív elszenvedői a körülöttük zajló eseményeknek, hanem egymással és környezetükkel kommunikáló élőlények.

Egészen elképesztő, ugye? Olyan ez, mintha párhuzamos dimenziók élnének egymás mellett, és mi az egészből csak egy porszemnyit érzékelnénk. Mert könnyen lehet, hogy így is van.

Nyitókép: Unsplash / Niko Photos