Utrecht. Egy több százezres lakosú holland város, amelyet nemcsak filmfesztiválja és egyetemei tesznek Európa-szerte ismertté, hanem buszmegállói is. Igen: buszmegállói. Ugyanis a világon egyedülálló módon itt épült fel az a több mint 300 beporzóbarát buszmegálló, amely feltölti természettel és odafigyeléssel a nagyvárosi mindennapokat.
A buszmegállóban várakozók megcsodálhatják a varjúhájakhoz érkező rovarokat, lepkéket és méheket, emellett pedig élvezhetik ennek a sok szempontból értékes növénynek az áldásos hatásait. A varjúháj ugyanis nemcsak a rovarok életében tölt be hasznos szerepet, hanem a városi mindennapokban is: képes kiszűrni a port a levegőből, az esőzések alkalmával megtartja a vizet, majd a nagy melegben párologtatja, amivel egyben a levegőt is hűti.
A jó példa ragadós: a holland sikereken felbuzdulva a walesi Cardiff városa is beruházott a virágos buszmegállókra, a londoni városvezetés pedig már hivatalos fórumain méri fel a lakosság ezzel kapcsolatos igényeit és elképzeléseit. Az üdvös példa terjedése nem véletlen, a városba telepített növények számának növelése ugyanis számos előnnyel jár, többek között hozzájárul a zajszennyezés vagy éppen a stressz csökkentéséhez, a biodiverzitás növeléséhez, a város szépítéséhez, és a levegő minőségének javításához is.
De nemcsak ezért volt fontos a beruházás. Elsősorban a méhek életét szeretnék megmenteni. Hollandia 358 méhfajának több mint a fele veszélyeztetett. Sajnos még ma is sokan vannak, akik nem érzik ezeknek a számoknak a súlyát. Pedig nagyon komoly súlyuk és hatásuk van.
Gondoljunk csak bele: a virágos növények közel 90 százalékának szüksége van valamilyen állati beporzóra, termesztett növényeink közel háromnegyede igényli ezeket a szorgos segítőket. Ha a méhek nincsenek, ha nem porozzák be növényeinket, akkor azok rövid időn belül eltűnnek az életünkből. Emlékezzünk Einstein szavaira: „Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl”.
A méhek kulcsszerepet töltenek be az életünkben. A mezőgazdaság a mai formájában az ő segítségükkel alakult ki. Élelmiszereink több mint harminc százaléka közvetlenül a méhek beporzásának köszönhető. És hogy mit veszítünk velük? A Heights University és a Whole Foods Market közös kutatásából megtudhatjuk. A projekt célja az volt, hogy rádöbbentsék az embereket: mennyire fontos vigyáznunk a körülöttünk élőkre a legkisebbektől a legnagyobbakig. Ehhez nem kevesebbet tettek, mint hogy eltüntették a bevásárlóközpont zöldség- és gyümölcsrészlegéről azokat a termékeket, amelyek léte a méhek általi beporzástól függ. A 453 asztalból 237-et kellet leszedniük, azaz a kínálat 52 százalékát. Döbbenetes számok.
És mi mindezek ellenére sem vagyunk kegyesek velük. Az évről-évre napvilágot látó adatok borús jövőképet festenek: az Egyesült Államokban két év leforgása alatt a méhkolóniák negyvennégy százaléka pusztult el, és Európában is rohamtempóban csökken a számuk. Egyes becslések szerint a pillangók ötvenhárom, a bogarak negyvenkilenc, a méhek negyvenhat és a legyek huszonöt százaléka halhat ki az elkövetkező években. Ez már közel sem gyerekjáték.
Magyarországon egyelőre gyerekcipőben jár a városi betonrengetegek zöldítése, beporzóbaráttá tétele. De addig is, amíg várunk a hazai megvalósulásokra, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a lehető legkisebb veszélyt jelentsük beporzóink számára.
Hogyan tehetünk ezért?
Mivel a méhállományok csökkenésének legfőbb oka a rovarölő szerek használata, ezért az első logikus lépés a természetes gazdálkodás támogatása. Vásároljunk a kisebb helyi gazdaságokból, ahol szezonális zöldségek és gyümölcsök kevés vagy szinte semmilyen vegyszerrel nem találkoznak!
Mi magunk is kerüljük a vegyszerek használatát saját kertünkben. Telepítsünk beporzóbarát növényeket, és segítsük egy kevés vízzel a munkában elfáradt méhek feltöltődését!
És ami a legfontosabb: ne dugjuk homokba a fejünket! Kezeljük a problémát súlyának megfelelően, és álljunk ki a természet sokszínűsége és egészséges körforgása mellett! Hiszen döntéseinken és cselekedeteinken nemcsak a rovarok, nemcsak az önmagunk, de gyermekeink élete is múlik, és nem használok nagy szavakat, ha azt mondom: egy egész világ élete a tét.
Ajánljuk még:
Védett növényeink: a ligeti szőlő
A talajbaktériumok szerepe a termőföld egészségének védelmében
Álhírek, oknyomozás, prebunking – ezt nézd meg, mielőtt elsodor a klímapara!
