„Úgy tudom, nem hisz a zero waste-ben.
Zseniális elképzelés, de az átlagember számára megvalósíthatatlan. Ez az életmód most csak úgy működik, ha írsz a témából egy könyvet, vagy egy blogot, és megélsz belőle. Kezdjük azzal, hogy itt a környéken sincs csomagolásmentes bolt, legközelebb talán a fővárosban. A biogazdálkodáshoz rendelt anyagokat, szereket is csomagoltan kapom, a kertészkedéshez és a konyhámhoz sem tudok úgy vásárolni, hogy ne keletkezzen hulladékom. Nem életszerű.
Akkor mi számít annak?
A meggondolt vásárlás már igenis életszerű. Oda lehet figyelni, hogy két deci joghurtért ne kelljen fél szatyor szemetet hazavinni. A takarításnál is az a gondom, hogy nagyon jó bioszerek kaphatóak, műanyag flakonban, ami érthetetlen. Én például jövőre luffatököt ültetek, így nem kell félévente műanyag szivacsot vennem.
A megvalósítható dolgokra kell törekedni, én a házi komposztálásban hiszek, ami a szemetem harmadát elnyeli, és jó minőségű föld keletkezik belőle a konyhakertembe. Persze nincsenek egységes válaszok, mindenkinek le kellene ülnie egyszer a szemetesvödre mellé, hogy végig gondolja, mit tudna nélkülözni. Szerintem csak a lokális környezetvédelemnek van értelme, ha állandóan globális problémákról beszélünk, akkor mindenki azt fogja gondolni, hogy másnak kell cselekednie. Valójában a szűk környezetemben tudok sokat tenni, a háztartásomban és a munkahelyemen.
Televíziós műsorkészítőként kétszer annyi konyhai szemetet termel, mint egy háziasszony?
Igyekszem, hogy ne így legyen. A konyhámban és a forgatásokon is ügyelek arra, hogy ne használjunk műanyagot, otthon több generációs konyhai eszközeim vannak, aminek egy részét a nagymamámtól örököltem, a többit tudatosan gyűjtöttem, hogy utánam is generációk tudják használni. Tízéves voltam amikor elvesztettem őt, de arra emlékszem, hogy nem volt nála hulladék, mindent megtermelt és felhasznált. Megtanultam tőle, hogy a csirkemell nem önmagában terem, hanem az egész csirkéhez tartozik, mindent fel kell belőle használni.
Egyszerre annyi adagot kell főzni, ami egy nap elfogy, és meg kell tervezni a heti vásárlást, mert azzal, hogy a pénztárcádat kíméled, a környezetedet is véded. Már a kilencvenes években szemétkommandós voltam: ha találtunk kidobott hulladékot azonnal átkutattuk. Kerestünk borítékot vagy számlát a cím miatt, így általában találtunk személyes adatot, amit el lehetett juttatni a hatóságokhoz. Most sem tudok kibújni a bőrömből, nemrég amikor az egyik Tisza-parti faluban forgattunk, ugyanez történt. A vízzel szinte teljesen körbezárt településen, ahová alig lehet bejutni, találtunk egy nagy kupac szemetet. Le is álltunk a felvétellel és elkezdtem turkálni, aminek meglett az eredménye. Nem sokkal később az önkormányzat jelezte, hogy megtalálták a szemetelőt, el is szállíttatták vele, és köszönik szépen.”
A Marcsival készült teljes interjút itt olvashatjátok.
Marcsi összegyűjtött receptjeit ITT, legújabb, őrségi kertjében forgatott sorozatának epizódjait, ahol a környezetvédelemről is sokat beszél, ITT találjátok.
Ajánljuk még:
A surranó, ami kis túlzással meghódította a világot – a szegedi papucs él és élni fog!
Egy hungarikum, minek párja nincs és soha sem megy ki a divatból. A surranó, ami megbabonázta a dél-alföldi asszonyokat, egy lábbeli, amely határon innen s túl még ma is hódít – ez a szegedi papucs, aminek párja azóta sincs.
Hazudják a környezetvédelmet: zöld termékek, amelyek mégsem olyan zöldek
Amikor valaki úgy dönt, hogy elkezdi hulladékmentesebben vezetni a háztartását, szinte biztosan belefut néhány olyan termékbe, ami első pillantásra roppant környezettudatosnak tűnik, holott mégsem az. Csak a vevők megtévesztésére szolgálóan kamuzöld. Nálad vajon hány ilyen tárgy lappang?
