Baglyok a panelban: szokjunk hozzá, hogy így van ez jól?

Az Európában költő tizenhárom bagolyfajból tíz Magyarországon is él. Közülük öt faj lakott területeken gyakori, kimondottan emberkövetőnek számít – olvashatjuk a Magyar Madártani- és Természetvédelmi Egyesület honlapján. Ugyanitt elmondják: az, hogy ezek a madarak mellettünk vannak, több dolog miatt is fontos, például azért, mert kisrágcsálókkal táplálkoznak és fiókáikat ezekkel etetik, így segítenek kordában tartani a lakott területen sok problémát okozó, egereket és patkányokat. Egy erdei fülesbagoly például évente ezernél is több rágcsálót fogyaszt el, a kisebb termetű bagolyfajok pedig rengeteg kártevő rovart eltüntetnek, ezért sem mindegy, hogy városainkban mennyi él belőlük – vagy él-e egyáltalán valamennyi.

Mivel ezen faj megtelepedésének egyik legfőbb akadályát a megfelelő fészkelőhelyek hiánya jelenti, fokozott figyelmet kell fordítanunk védelmükre és segítésükre.

A baglyok ugyanis nem tudnak fészket építeni!

Költésükhöz idős, odvas fákra van szükségük, vagy fel kell kutatniuk egy elhagyott fészket, amit nagyobb testű madár épített. Ezek híján sokuk választja padlások, templomok mellőzött részeit fiókáik felnevelésére.

Csakhogy a felújítások és építkezések időszakában egyre kevesebb hely jut az otthont kereső baglyoknak, ráadásul az idős fák állománya is csökken. Ennek következményeként a madarak megszokott fészkelőhelyei szép lassan eltűnnek, így ők kénytelenek olyan helyeken költésbe kezdeni, amelyek nemcsak az ő komfortzónájukon esik kívül, de minket is meglephet.

Gondoljunk bele: egy nap felkelünk, kinyitjuk az ablakot, és egy méretes erdei fülesbagoly csücsül velünk szemben, tojásait igazgatva. Megeshet ez, ugyanis az erdei fülesbagoly a leggyakoribb városban megjelenő bagoly hazánkban. Gyakran foglalja el varjak fészkeit, de a szarkák, vetési és dolmányos varjak költőhelyén is megtelepszik – ha éppen nem egy virágláda tetszik meg neki.

A madár-ember együttélés alapszabályai

Sokan még mindig azt hiszik, hogy egy madár megjelenése telkünkön gondot okozhat, pedig egy-két apróságtól eltekintve semmiben sem befolyásolja mindennapjainkat, ha mellettünk élnek. Nem kívánnak nagy alkalmazkodást, nem zavarnak minket, így nekünk sem kell elriasztanunk őket csak azért, mert „nem oda valók”. Pusztán egy dolgunk van: ne bolygassuk őket. Költéskor már egy egészen rövid idő is elég ahhoz, hogy a tojások kihűljenek, sikertelen legyen a fiókák kelése. Ha állandóan rájuk nyitjuk az ablakot, piszkáljuk vagy más módon zavarjuk őket, azzal hamar a vesztüket okozhatjuk, és az nemcsak tragédia, de törvényi vétség is: az erdei fülesbagoly Magyarországon védett állat, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Abajgatásuk helyett inkább lássuk meg jelenlétük előnyeit! Ha egy erdei fülesbagoly csak napi két rágcsálót fogyaszt el, akkor csupán a telelési időszakban több mint 4 020 500 példányt esznek meg a hazánkban megforduló példányok. Hatalmas segítség ez a mezőgazdaság és a városok számára – pusztán létfenntartásukkal több mint 100 tonnányi kártevőtől kímélhetnek meg minket. Ennyivel kevesebb rágcsáló kiirtásához használt vegyszer kerül a levegőbe, talajba és ezáltal testünkbe. 

A tapasztalatok alapján a megszokott tevékenységeink nem zavarják a baglyokat sem. Gondoljunk bele: ők maguk választják az ember közvetlen közelségét, tehát hozzászoknak a járókelők jövés-menéséhez, a forgalom zajához, a hangoskodó emberekhez – megtanulják a városi szabályokat.

Tudomásul kell vennünk, hogy az urbanizáció, a természetes élőhelyek bekebelezése, a táj átformálása és a mérhetetlen emberi terjeszkedés egyre nagyobb nyomás alá helyezi a körülöttünk élő állatfajokat, akiknek lassan se tér, se nyugalom nem jut. Így tehát az a minimum, hogy békén hagyjuk őket, amennyire csak lehet, és alkalomadtán segítjük túlélésüket.