Ahol az ember lábát veti, ott kaktusz teremhet – az alföldi kaktusz-sztoriról

Van kaktusz vagy nincs kaktusz?

Az Időkép szeptember elsején egy elég komoly bejegyzéssel kezdte a tanévet: felhívta a figyelmet arra, hogy kaktuszok nőnek az országban. Mindamellett, hogy – miképp azt majd látni is fogjuk – e jelenséget komolyan kell venni, azt le kell szögeznünk, hogy kaktuszok már több mint két évtizede jelen vannak Magyarországon.

Ezek a növények alapvetően száraz, jó vízáteresztő talajon képesek megtelepedni, egyes fajtáknak pedig a -20 fokos tél sem okoz problémát. (Ilyen hidegtűrő kaktusz például a heverő medvetalpkaktusz, az ördögnyelv-fügekaktusz vagy a Kolorádói medvetalpkaktusz is.) Vagyis jó ideje velünk élnek a kaktuszok – és az alapvető probléma nem ez. De ettől még probléma van. 

A kaktuszok bizonyos típusai a számukra optimális klimatikus- és talajviszonyokkal rendelkező élőhelyeken – amilyenek idehaza a nyílt homokpusztagyepek és sziklagyepek – terjedni kezdenek, és egy idő után veszélyeztetik az őshonos növény- és állatvilágot illetve a terület mezőgazdasági- és rekreációs célú hasznosítását. Képesek megváltoztatni az élőhely szerkezetét és fajösszetételét, és ennek következményeit egyelőre még felmérni sem tudjuk.  

 

Miért baj, ha kaktusz nő?

Senki nem állítja, hogy a kaktuszok nemkívánatos növények, vagy hogy ne szeressük őket. Egész nyugodtan lehet gondozni őket a megfelelő helyen és megfelelő körülmények között. Ellenben azt ne felejtsük el, hogy a hazai természetes élőhelyeken nemkívánatos, idegenhonos, potenciálisan inváziós növényfajoknak számítanak. Mivel

egyelőre nincs természetes ellenségük, képesek gyorsan és kíméletlenül kiszorítani az alacsonyabb tűrőképességű, de őshonos fajainkat.

Ahhoz, hogy felmérjük, mekkora veszélyt jelentenek, nem árt ismernünk a kaktusz sajátosságait. A növény jellemzője, hogy ha kikerül a természetbe, nemigen lehet megállítani: gyorsan és könnyen terjed, új élőhelyekre is eljuthat vegetatív szaporodással, de már magról is képes növekedni hazánk természetes élőhelyein. A kaktuszok magjai nagy távolságokra  képesek eljutni az állatok tápcsatornájában, ráadásul nemcsak legelő haszonállatok de a vadon élő növényevők, vaddisznók, rágcsálók, madarak és a hangyák is terjeszthetik.

Sajnos nem ritka, hogy kaktuszgyűjtők kísérleteznek a kiültetéssel, és olyan is akad, aki a nagy tereket kihasználva tudatosan szaporítja a szabadban kaktuszait. Kivadulhatnak az udvarokból, kikerülhetnek zöldhulladékkal vagy egy dekoráló vágytól égő túrázó által is. 

Nagy szerepe van itt az embernek!

Bármennyire is rajongunk a kaktuszokért, felejtsük el a kiültetésüket, és amennyiben lehetséges, a kertünkbe se ültessük őket! Válasszunk helyette inkább őshonos fajtákat – választék van bőven!

Mi a helyzet a sivatagosodással?

A helyzet az, hogy van helyzet. Vagyis a klímaváltozás, az esetleges elsivatagosodás, éghajlatváltozás, környezeti vészforgatókönyvek fenyegetése és lehetősége valós. De nem a kaktusszal összefüggésben. Egészen pontosan a kapcsolat pusztán annyi, hogy a szárazabb, csapadékszegényebb mindennapokat a kaktuszok sokkal jobban viselik, mint a hazai növényállomány, ennek következtében hamar egyeduralkodóvá válhatnak, kiszorítva az őshonos- vagy éppen haszonnövény-állományt.

Gyökérrendszerükkel a talaj alatt is eluralkodhatnak, tág tűréshatáraikkal abszolút versenyelőnyt élvezhetnek, és olyan védett fajok, természeti értékek kihalásához járulhatnak hozzá, mint a báránypirosító, a homoki vértő, a homoki nőszirom vagy a kosborfélék közé tartozó pókbangó.

A természetes ökoszisztémákba és legelőkbe való behatolásuk veszélyezteti az őshonos biológiai sokféleséget, és csökkenti a fertőzött legelők gazdasági teljesítményét. 

Több kaktusz, több gond

Egy lakossági együttműködésen alapuló citizen science adatgyűjtés során egyértelművé vált: hazánkban egy év alatt megháromszorozódott a kivadult kaktuszállományok száma, így jelenleg több mint 60 megtelepedésről tudunk.

A Kiskunsági Nemzeti Park már 2021-ben komolyan foglalkozott a problémával, miután a fügekaktusz vagy medvetalpkaktusz és más bokorkaktuszok példányait már tavaly több helyen megtalálták az országban. Jelenlétét feljegyezték többek között a Pilisben, a Vértesben és a Kiskunságban, de a Duna-Tisza közén Ágasegyházán, Kunbaracson, Kunadacson, Tázláron és a Kéleshalmi-homokbuckákon is találtak már állományokat.

A tudósok a külföldi példákból okulva komolyan veszik a problémát, ami nem kis gondokhoz vezethet.

Afrika egyes részein például már annyira elszaporodtak a kaktuszok, hogy a legeltetést is ellehetetlenítik.

Ausztráliában szintén voltak olyan évtizedek, amikor a gazdák elhagytak termelési területeket, mert a kaktuszok miatt nem tudták hasznosítani azt. Ráadásul az elindult láncreakciót nem könnyű megállítani, mert a kaktuszok kiirtása komoly feladat: a növények nagy sarjtelepei miatt irtás után is maradhatnak föld alatti szárdarabok, amelyekről aztán újra kihajtanak. 

Globális Kaktusz Munkacsoport: igen, ez tényleg létezik, és ennek örülhetünk is!

A kaktusz-probléma világszinten jelen van, ezért 2015-ben elkezdte munkáját a Globális Kaktusz Munkacsoport (IOBC GCWG), aminek célja a kaktuszinváziók okozta hatások korlátozása.

Meggyőződésük szerint ösztönözni kell a közvélemény tudatosítására és bevonására irányuló kezdeményezéseket, hogy az összes rendelkezésre álló tudást integrálják az intézkedések kidolgozásába és végrehajtásába, és kezeljék az összeférhetetlenségeket, kiváltképp a mezőgazdaságban. Ehhez pedig globális együttműködésre lesz szükség. 

 

 

Egy szó, mint száz: nem kell tartanunk attól, hogy jövő nyáron sivatag lesz az Alföldből, legalábbis a mostani kaktusz-sztori nem ezt jelzi. Attól viszont tarthatunk, hogy az emberi meggondolatlanság hosszú távon nagyon komoly romboló hatással lehet (van) a környezetünkre, ezért

a konyhai kiskaspón kívül lehetőleg mellőzzük a kaktuszok ültetését!

Ne ültessünk sehova semmit, ami nem oda való! Se kaktuszt, se mást! A természetnek megvan a maga rendje, ne akarjunk erőszakosan belekontárkodni! Ha pedig jártunkban-keltünkben találkozunk egy gyanúsan oda nem illő sivatagi hírnökkel, akkor szánjunk pár percet a pontos helyének meghatározására és jelentésére, hogy a hazai növény- és állatvilág elkötelezett védelmezői megakadályozhassák tovaterjedését!