A papír története – a kecskebőrtől az újrahasznosításig

GolfÁramlat

A papír története – a kecskebőrtől az újrahasznosításig

Bár a szájról-szájra járó történetek kora sokáig fennmaradt, az emberek már évezredekkel ezelőtt törekedtek rá, hogy az információkat írott formában is megörökítsék. A papír talán civilizációnk egyik legnagyobb és leghasznosabb találmánya, de hogy jutottunk el a kecskebőrtől az újrahasznosított kartonok koráig?

Manapság a papír az egyik legnépszerűbb használati- és csomagolóeszközünk, ráadásul a műanyaggal ellentétben szinte a végtelenségig újrahasznosítható. A Környezetvédelmi Ügynökség számításai alapján 1 tonna papír újrahasznosításával 17 fát, 360 gallon, azaz kb. 1360 liter vizet és 27 kg szennyező anyagot spórolunk meg, nem beszélve a kőolajról és a papírgyártás járulékos nyersanyag-felhasználásáról.

Honnan indult el a papír?

A papír kifejlesztését csak az egyiptomiak kezdték el valamikor az i. e. 3. évezredben. A papirusz néven ismert anyagot a Nílus mentén dúsan növő Cyperus papyrus néven ismert növény zúzásával és préselésével hozták létre.

A modern papír feltalálását azonban mégsem az egyiptomiakhoz, hanem a kínaiakhoz kötjük. Noha nem tudjuk, mikor kezdték el Kínában a gyártást, a legenda szerint i. e. 105-ben a császár fegyvertári igazgatója, Caj-Lun fejlesztette ki a technikát, miszerint a nyers bambusznádat – egyes helyeken az eperfa kérgét – rosttá zúzás után 100 napig meszes oldatban áztatták, majd öblítés után összepréselték.

Tekintve, hogy a papírgyártás egy viszonylag hosszú és munkaigényes folyamat volt, már a kezdetekben voltak próbálkozások arra, hogy többször fel lehessen használni egy-egy oldalt, bár ez az ókorban még inkább a teleírt oldalak „radírozását” jelentette, semmint a mai ismert tényleges újrahasznosítást.

Az újrahasznosítás egyébként nálunk, Európában nehézkes lett volna, ugyanis mind a papirusz, mind a bambusznád olyan távoli országokban termett, hogy a nyugati világ csak drágán és nehézkesen jutott papírhoz. Ezért felénk a 3. században feltalált pergamen volt a népszerűbb, ami növényi szálak helyett kifeszített, szintén meszes oldatban áztatott kecske- és juhbőrből készült.

A modern papír korszaka

A kínaiak sokáig igyekeztek eltitkolni a papírkészítés módszereit, ám a technológia végül az arabok közvetítésével a 12-13 század környékén eljutott Európába is, felváltva az addig megszokott pergament. Ekkoriban azonban a papír még nem fából, hanem más növényekből, elsősorban kenderből készült és csak azután kapott igazi lendületet a gyártása, miután Gutenberg 1450-ben feltalálta a nyomtatást – ekkor annyira megnőtt a papír iránti kereslet, hogy gombamód megszaporodtak a papírgyárak. A ma ismert, fából készült lapok és kartonok tulajdonképpen csak a 19. században jelentek meg, ekkor fedezték fel a cellulózrostok feldolgozásának lehetőségeit.

A manapság használatos papír újrahasznosítása viszonylag egyszerűen zajlik: a begyűjtött termékeket kézzel és géppel átválogatva megtisztítják az oda nem való szennyeződésektől, majd a vízben és vegyi anyagokban történő feloldás után ismét préselik – ezúttal, más környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve, már nem mindig fehérítik a papírt. Elvégre, a vécépapír szürkén is beteljesíti a feladatát. 

A statisztikák szerint Magyarországon évente kb. 72 kg papírt használunk fel fejenként, ám ennek többsége sajnos nem kerül újrahasznosításra: egyrészt, mert még mindig kevés a szelektív gyűjtésre és a környezetbarát termékek vásárlására való hajlam, másrészt, mert a papírhulladékot csak korlátozottan vásárolják fel az újrahasznosítással foglalkozó cégek. 

Forrás: itt, itt és itt

Ajánljuk még: