A körömlakk nem bomlik le soha: Kovács Zsófia Adrienn környezetkutató megoldaná a kozmetikai hulladék kérdéskörét

Ritkán pottyannak derült égből az ilyen ötletek, és nem is minden nő fejében fordul meg, hogy a különböző kozmetikumokból keletkező hulladék is visszaforgatható, újrahasznosítható. Hogy kezdtél ezzel a témával foglalkozni?

Környezetgazdálkodási agrármérnökként végeztem, majd környezetkutató mesterszakon folytattam a tanulmányaimat, közben pedig földtudományi kutató, geológus diplomát is szereztem, és most abszolváltam az ELTE környezettudományi doktori képzésén. Már az egyetem alatt elkezdtem dolgozni különböző kutatóintézeteknél, mellette pedig környezetvédelmi szakértői munkáim is voltak, amit ma is folytatok. Ez a tapasztalat arra volt jó, hogy megismerjem,

hogyan állnak hozzá az egyes iparágak a környezetvédelem témájához: leginkább szükséges rosszként tekintenek rá.

Ha csak nem kapnak tetemes bírságot, nem foglalkoznak a problémákkal, legfeljebb hangzatos szlogenekben testesül meg egy-egy cég környezetvédelmi stratégiája. Vagyis amíg nincs bírság és nincsenek szigorú előírások, addig valódi változás sem várható. Kiskorom óta gyűjtőm a kozmetikumokat. Már huszonöt éve sem volt megoldás a kozmetikai hulladék kezelésére, és tudom, hogy nem dobhatom a körömlakkot a szemétbe, mert sosem fog lebomlani, csak összetörik, majd a benne lévő anyagok bekerülnek a talajba és a talajvízbe. Ezért kerestem a megoldást, hogy ne csak gyűjteni tudjuk szelektíven, de vissza is tudjuk forgatni, amit lehet belőle. Így született meg a kozmetikai hulladékgyűjtők kihelyezésének ötlete.

A dekorkozmetikumok mely összetevői a legkárosabbak a környezetre?

Felsorolni is nehéz, hányféle alkotóeleme van egy-egy kozmetikumnak, de

a legkárosabbak kétségtelenül a parabének.

Ezek kőolajszármazékok, amelyek rengeteg tusfürdőben, samponban, hajbalzsamban, testápolóban megtalálhatóak, és a testen, illetve a hajon is egy bevonatot képeznek. Ahogy lemossuk őket, bekerülnek a vízhálózatba és végül a környezetbe. Így nemcsak bőrünkről, de az ívóvízből is jut a szervezetünkbe belőlük. Persze, árt a növényeknek és az állatoknak is. Rengeteg vizsgálat bizonyítja már, tehát nem újdonság.

Eleget szajkózzuk, hogy lehetőleg csak természetes anyagokat kellene használnunk, de vajon ki tudjuk-e váltani a műanyagot bármivel, és el tudunk-e érni egy olyan egyensúlyi állapotot, amelyben már csak annyit veszünk el a természettől, amennyire szükségünk van?

Sajnos az emberiség mindig hajlamos elmenni a falig, és mi tényleg el is mentünk a falig. Azt kellene elérnünk, hogy egy nappali krémhez már ne kelljen legyártanunk az üveget, hanem újrahasznált üvegbe tudjuk tölteni. Mostanáig nem volt magas a termékdíj, tehát nem érte meg foglalkozni sem a visszaváltással, az újrahasznosítással, de most megháromszorozódott a termékdíj összege, így megéri. Az üveg példájánál maradva azt is fel kell ismerni, hogy az új alapanyagokból történő üveg gyártása újabb erőforrások bevonásával lehetséges, ami élőhelyek folyamatos pusztulásával jár – ezért is érdemes az újrahasznosításban gondolkodni, hiszen így nemcsak a lerakott hulladékot csökkentjük, hanem a nyersanyagfelhasználást is. Így lehetne elérni azt az egyensúlyi állapotot, amikor már csak nagyon indokolt esetben vennénk igénybe új természeti erőforrást a használati cikkek előállításához. Bőven van teendő ezen a téren, mert Magyarországon az üveg újrahasznosításának technológiája még nem eléggé kiforrott, és az üveghulladékunk nagy része nem forog vissza a termelésbe, ennek a fejlesztésére még nincsenek jelentős befektetések, de reméljük, ez változni fog. Ezért még jobb, ha az újrahasznosítás helyett az újrahasználatot szorgalmazzuk a januártól életbe lépő betétdíjas megoldással, ugyanis az újrahasznosítás is egy gyártási folyamat, csak másodnyersanyag alkalmazásával, ám sok energia felhasználásával. A visszaváltással még az újragyártáshoz kapcsolódó energiát is megspórolhatjuk.

Fotó: Kovács Zsófia Adrienn 

Ilyen körülmények között hogyan tud egy környezettudatos kozmetikai márka már eleve jó úton elindulni?

Egy natúrkozmetikumokat gyártó cégnek oda kell figyelnie, hogy a csomagolása zúzalékból vagy betétdíjas üvegből készüljön, ezzel kizárja a további energiapazarlást és környezetszennyezést. 

Jóhiszeműen azt feltételeznénk, hogy egy magát környezettudatosnak hirdető márka eleve környezetkímélő csomagolóanyagok használatára törekszik. 

Ez teljesen jogos feltételezés, de jelenleg a csomagoláson nem kell feltüntetni, miből készült és milyen eljárással, illetve ezek mennyire környezetrombolóak. Ám éppen most változnak a csomagolással és a kezelésével kapcsolatos jogszabályok, kötelezni fogják a cégeket ezen információk feltüntetésére is, és akkor pár éven belül már számonkérhetőek lesznek az ezzel kapcsolatos állítások.

Jelenleg honnan tudhatom vásárlóként, melyik termék és csomagolása felel meg a környezetvédelmi előírásoknak?

Nem tudod ellenőrizni, és sok esetben tényleg „greenwashing” áldozata vagy, amikor reklám alapján elhiszed, hogy amit megveszel, valódi ökotermék. Az EU-nak vannak ökocímkéi és tanúsítványai, de fogyasztóként nem tudsz minden vásárlás előtt szerteágazó kutatásokat folytatni, hogy melyik igazi és melyik hamis ökotermék.

Vannak ugyanis megvásárolható, üzleti célokat szolgáló tanúsítványok is, amelyekhez bármely cég hozzájuthat jó pénzért.

Egyébként vannak gyűjtőoldalak, ahol utána lehet nézni ezeknek, és vannak ökoinfluencerek, akik ezzel foglalkoznak. Az egyik ilyen kezdeményezés a bölcsőtől a bölcsőig szemlélet szerint a körkörös gazdaság elveinek érvényesítéséért járó cradle to cradle ökocímke. Ők nagyon szigorúak, a szépségiparban jelenleg két termék felel meg az elvárásaiknak.

 

A szépségipar nehéz terep, hiszen itt a termékek esztétikai minőségükben, kivitelezésükben is versenyeznek. Van-e esély arra, hogy megváltozzon a fókusz és ne a látvány, hanem a fenntarthatóság legyen a fő cél a kozmetikumok fejlesztésében és forgalmazásában?

Minden márkának saját csomagolóanyagai vannak, egyedi formájú üvegek, tégelyek készülnek: ez is a termékfejlesztés része. Gyakorlatilag már azzal is jelentős mértékben vissza lehetne szorítani a környezetszennyezést, ha mindenki egyforma tárolóedényeket, csomagolóanyagokat használna. Ez most irreálisnak tűnhet, de az EU-s csomagolási hulladék irányelvek a kozmetikaipari cégekre is vonatkoznak, tehát 2025-ig el kell érni, hogy a csomagolások 65 százalékát újrahasznosítsák, ami gyártói felelősség.

Hogyan lehet ezt ellenőrizni?

Minden hulladékgazdálkodó vállaltnak regisztrálnia kell a MOHU (MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.) rendszerébe, be kell jelentenie, hogy milyen hulladékokkal foglalkozik, és a cégek innen választanak partnert, amelyik a saját termelési hulladékukat elszállítja. Minthogy minden hulladékfajtának külön kódja van, nyomon lehet követni, hogy azt valóban szelektíven gyűjtötték-e és hová került. Ezt a rendszert most építik ki, tehát még gyerekcipőben jár, de reméljük, hamarosan működni fog.

A 65 százaléktól még nagyon távol állunk, jelenleg 30 százaléknyi műanyaghulladékot hasznosítunk újra Magyarországon,

de ebben a számban a háztartási és az ipari hulladék mennyisége is benne van. A nyugati országok előbbre járnak már.

A technológiai fejlesztéseken túl mit kell tennünk ahhoz, hogy sikerüljön nagyobb mértékben előrelépni?

Ez az edukáción múlik elsősorban: a legfontosabb, hogy a gyerekeknek beszéljünk a hulladékgazdálkodásról, tanítsuk meg őket az alternatívákra, ismerjék meg a tudatos, fenntartható életforma feltételeit. Az emberek jelentős része még mindig abban a hitben él, hogy a szelektíven gyűjtött hulladékot végül úgyis összeöntik – nyilván azért gondolják ezt, mert láttak példát rá. Ezért kell a gyerekekkel sokat beszélgetni erről, őket még nem „rontották el” a rossz tapasztalatok.

Fotó: Kovács Zsófia Adrienn 

Céget is alapítottál a kozmetikai hulladékgyűjtés menedzselésére: a Beautycle a környezeti nevelésben, szemléletformálásban is segít?

Igen, egyrészt a mi oldalunkon is tájékozódhatnak az érdeklődők, de fenntarthatósági tanácsadással is foglalkozunk, és szemléletformáló előadásokat is tartunk iskoláknak, továbbá különböző kis- és nagyvállalatok dolgozóinak. Sokszor megyünk gyerekek közé, de egy-egy előadásnak is megvannak a korlátai. Éppen ezért igyekszünk a médiát is jól használni, elsősorban tudománykommunikációra. Nagyon örültem, amikor meghívtak az idei BrainBarra előadónak, hiszen ez egy olyan fórum, ahová rengeteg érdeklődő eljön, és nagy figyelmet kapnak a fenntarthatósággal kapcsolatos témák.

Mi a célotok?

Hárman alapítottuk a céget, és elsősorban egy hulladékgyűjtő hálózatot szeretnénk kiépíteni: megoldani a kozmetikai cégek hulladékproblémáját, és a lakosságnak is lehetővé tenni a kozmetikai hulladék szelektív gyűjtését. Ez volt az alapkoncepció, erre épült egy fenntarthatósági tanácsadói szolgáltatás, a szépségipari vállalatoknak segítünk elindulni a fenntartható működés irányába. Az a tapasztalatom, hogy

a legtöbb helyen marketingesek kapják a feladatot, hogy foglalkozzanak a fenntarthatósággal,

tehát nincs szakember ezeknél a cégeknél, aki értene hozzá, és nehezen megy át az üzenet. Holott nekünk a termékfejlesztőkkel kellene beszélnünk, hiszen ők tervezik meg a kész terméket, a marketinges csak az eladástámogató eszközöket menedzseli.

Hogy működik a gyakorlatban a kozmetikai hulladékgyűjtő? 

Nagyon egyszerű: van egy konténer, amit kihelyezünk forgalmas helyekre – fodrászatokba, kozmetikákba, körömszalonokba, drogériákba –, és beledobhatod a saját kozmetikai selejtedet, szemetedet, mi meg elhozzuk. Néhány márkánál vannak még ehhez hasonló gyűjtődobozok, de ezekbe csak a kiürült tégelyeket lehet beledobni, holott ez nem életszerű: a kozmetikai hulladékban mindig van termékmaradvány, különösen a dekorkozmetikumok esetében. Miután a kozmetikai hulladékgyűjtő egységek megtelnek, megvalósítjuk a hulladéklogisztikát, később mechanikai és vegyi úton kerülnek ártalmatlanításra az összegyűjtött termékek.

Jelenleg a gyűjtési fázisban vagyunk és párhuzamosan zajlik a kutatás, miként tudnánk a legfenntarthatóbban kezelni a kozmetikai tégelyekben lévő termékmaradványokat. Törekszünk arra, hogy nyomon követhető, értékkel bíró műtárgyak vagy használati tárgyak készüljenek a leadott termékekből. Víziónk szerint hosszútávon az upcycling és az újrahasználat dominál majd a technológiai megoldásainkban.

Milyen elvárásaid vannak? Miben méred a sikereteket?

Szeretném, ha a tudatos kozmetikai hulladékgazdálkodás trendivé válna, megszoknák a gondolatot a felhasználók, nők és férfiak egyaránt, és magukévá tennék. Emellett már számos szépségipari gyártóval is tárgyalunk: velük fenntarthatósági stratégia kialakításán dolgozunk. Ez azért fontos, mert az ügy sikerének kulcsa a nagy szépségipari márkáknál van, hiszen náluk tömeggyártás zajlik és a kommunikációjuk is globális. Nagyon sokat kell még dolgoznunk, hogy ne csak beszéljenek a szemléletváltásról, de annak hatását is érezhessük.