15 tanács 25 év turkálós tapasztalata alapján

Van azért átjárás egyik csoportból a másikba: a téblábolók rutint szerezhetnek, a kevésbé lelkesek meg kedvet kaphatnak a használt ruhákhoz. Változik a világ, és a hétköznapi emberek vásárlási szokásai, ha lassan is de követni kezdik a zöld trendeket. Ma már nemhogy ciki, hanem egyenesen dicséretes dolog használtan beszerezni azokat a tartós használati tárgyainkat, így a ruhákat is, amelyekre szükségünk van. Az ok egyszerű és nagyon pontosan megfogható: amíg körforgásban tartunk egy-egy darabot, addig se lesz belőle (olyan) szemét, ami ellenőrizhetetlen helyen várja a végzetét.

Minél tovább használunk egy holmit (vagy segítünk másokat egy-egy darab használatához), annál később növeli a szemét mennyiségét a Földön.

Sok-sok mindent be lehet szerezni használtan, de most maradunk a használt ruháknál, mint a leggyakoribb second hand áruféleségnél. Talán a ruha az, ami a legközvetlenebb módon elérhető termék ezen a piacon, egészen pontosan a turkálókban. Természetesen van más beszerzési forma és lehetőség is, de a klasszikus turkálók azok, amelyek igazán megosztják a vásárlókat.

Turkálni tudni kell

Állítom, hogy azok is vétenek hibákat, akik évek óta így vásárolnak, csak éppen a beszerzést kísérő szenvedély felülírja az ilyen bakikat. Az első IGAZI keresetem óta, és annak már van vagy 25 éve, jómagam turkálóból öltözöm és a gyerekeket is onnan öltöztettem, bár akkor még nem volt zöld ez a vásárlási forma, és a beszerzési lehetőségek is szűkebbek voltak. Akkoriban nagyon kevés pénzből kellett megoldjam a család öltözködését: maradtak a használt ruhák, a varrótudásom és a kreativitásom. Ez a három bőven elég volt ahhoz, hogy a gyerekeket minőségi ruhába tudtam öltöztetni, én meg csinosnak érezhettem magam; akkor is, ha csak fillérek jutottak a költségvetésből ruhákra. Imádtam átalakítani, ma is a lehetőséget látom meg a legtöbb magamnak beszerzett ruhában, de a legtöbb használtruha-vásárló nem feltétlenül tudja ugyanígy továbbgondolni, vagy átalakítani a ruhákat.

25 év rendszeres, szinte kizárólagos és szenvedélyből (is) űzött használtruha-vásárlás tapasztalata után megfogalmazódott bennem néhány tanács azoknak, akik kezdők ezen a területen, esetleg a téblábolók közé tartoznak, vagy fitymálva néznek e pillanatban (még) a használt ruhákra.

Ám előtte joggal merül fel egy-két kérdés:

1. Tényleg „szagosak” a használt ruhák?

Tagadhatatlan, hogy a legtöbb használtruha üzletnek (a legnívósabbaknak is) van egy jellegzetes, semmi mással össze nem keverhető szaga, ami a bálákból „frissen” előszedett ruhák szállítás közben szerzett, enyhén áporodott szaga, ez az első mosásnál eltűnik.

2. Lehet, hogy „fertőznek” a használt ruhák?

A ma hazánkba (EU-ból) érkező ruhák fertőtlenítésen esnek át, ez EU-s előírás, tehát a nagykereskedések és azok boltjai egészen biztosan megbízható forrásból származó, fertőtlenített ruhákat árulnak, a kiskereskedések meg a nagykereskedőktől szerzik be az árut. Az áru már hazai körülmények közötti válogatása, szállítása is szigorú feltételekhez kötött, nincs reális esélye annak, hogy rovarok vagy kórokozók szennyeznék a ruhákat. Ám ettől függetlenül egyébként is szükséges használatba vétel előtt a megfelelő hőfokon kimosni a használt ruhákat – ugyanakkor sokan az új ruhákat is mossák, hiszen nem lehet nyomon követni, hányan próbálták már fel azokat a tényleges vásárló előtt. Én is mosom az első viselés előtt a frissen beszerzett darabokat, ám mivel én gyengéd módszerrel, borostyánlevéllel mosom a ruháim, a fertőtlenítést ecettel oldom meg. Nem használok öblítőt, mégis eltűnik a „használtruha szag”.

3. Nem kínos fehérneműt/ágyneműt vásárolni használtan?

Ez abszolút ízlés és megközelítés (sőt pénztárca) függő, de én az ágyneművásárlást például nem érzem kínosnak. Nem egyszer teljesen új vagy éppen csak használt pamut vagy vászon lepedőket is ki lehet fogni. Nekem fontos, hogy természetes alapanyagú ágyneműben aludjak, így az évek alatt minőségi cserét hajtottam végre ezen a területen. Egyébként meg gondoljatok csak arra, hogy amikor utaztok és szállodában hajtjátok álomra a fejeteket… abszolút használt lepedőn, használt ágyneműben teszitek azt, senki se tudja, hány ember aludt már azokban az ágyneműkben, még sincs kellemetlen ítélkezés vagy rossz gondolat senkiben.

Ami a fehérnemű, alsóneműt illeti... bugyit én sem vásárolok használtan, de szinte az összes melltartóm használtruha üzletből származik. Én nem lelkesedem a márkás cuccokért (tudom sokan ezért járnak turkálókba), de higgyétek el, márkás, vadonatúj, az üzletek polcain maradt melltartókat lehet fillérekért megvásárolni a second hand boltokban, ráadásul nekem elég spéci a méret, és rendszerint csak így van esélyem a megfelelő darabokhoz hozzájutni.

4. Mi a helyzet a használt cipőkkel?

Rendszerint ránézek a cipőrészlegre is. Ugyan használt cipőt nem vásárolok, de nem azért, mert kínosnak érezném, sokkal inkább azért, mert ha valaki azt már használta, akkor lehet, hogy deformálódott az adott cipő oly módon, hogy az az én lábamnak ártana. Veszek second hand boltban lábbelit, de csak olyat, amit más még nem viselt. Ettől függetlenül, ha valaki lel olyan kincset, amit szemlátomást keveset használták, megkímélt darab, én nem látom akadályát annak, hogy megvegye. Egy doboz cipőfertőtlenítő spray azonban legyen otthon, csak a biztonság kedvéért.

25 évem tapasztalatát is összeszedtem végül, 15 pontban, hogy minél többeket segítsek a hatékony turkáláshoz:

1. Én kincsvadász vagyok, minden érdekel, így rendszerint a teljes árukészletet végignézem. Gyorsan dolgozom, de ha kezdő vagy, akkor érdemes kicsiben kezdeni. Tegyük fel, télikabátot szeretnél vásárolni, akkor csak azt a részleget nézd, de ezt akár egy délután több üzletben is megejtheted.
2. Ha viszont a teljes árukészlet a terep, akkor az első fókusz a színen van. Remélhetőleg tisztában vagy azzal, milyen színek állnak jól neked, vagy milyen színeket szeretsz (ez a kettő nem feltétlenül fedi egymást), így érdemes „színre menni”. Mert hiába oké a fazon, ha aztán soha nem veszed fel az ízlésedtől eltérő szín miatt a ruhadarabot.
3. Utazhatsz fazonra is – például a hosszú szoknyákat kedveled – itt is spórolhatsz időt, ha csak azokat pörgeted át.
4. Ha nem jó a méret és nem tudsz varrni és tudod magadról, hogy soha nem fogod a megcélzott darabot elvinni varrónőhöz, akkor hagyd a helyén. Csak porfogó lesz a szekrényedben. Ugyanez igaz, a hibás darabokkal kapcsolatban is.
5. Ha tetszik, de bolyhos, rossz a húzózár, leesett egy-egy kritikus helyen a patent, szakadt – ne vedd meg! Nem fogod megjavítani soha. Különösen figyelj a hónaljaknál, az alja, a csukló és a nyakszegéseknél, vagy ha nagyon vékony az anyag, mert finom anyagnál, selyemnél lehet bárhol hasadás. Ügyelj a foltokra is, mert van, ami kimosható, de lehet olyat viszel haza, ami a te összes mosási fortélyodon kifog majd. Kötött pulcsiknál a nyúlásra vagy a szálhibákra is figyelj – van, ami javítható, de sajnos van, ami menthetetlen.
6. Fontos tudnod, hogy olyan darabok is kereskedelmi forgalomba kerülnek, amelyek eresztik a színüket (vagy pont ezért kerülnek be) – ez sajnos lutri, de a selyemanyagok egy része vagy a kötött darabok, sajnos ereszthetik a színüket. A turkálóból hazavitt ruhákat először kézzel öblítsd át, és figyeld, hogy tartja e a színét vagy sem. Ha nem, attól még óvatosan használható, csak ügyelj arra, hogy mindig a többi ruhától elkülönítve mosd. Vagy ne ázz meg benne...
7. Ne vedd meg, ha kicsi a méret – apró az esélye, hogy belefogysz, ha mégis, lehet, hogy nem is úgy áll majd rajtad, ahogy azt elképzelted… vagyis akkor jársz a legjobban, ha mérethelyes, nem kicsi, nem nagy, fazonban kedvelt és színben is ízlésednek megfelelő darabot teszel csak be a kosárba.
8. Az se baj, ha előbb-utóbb a minőségi alapanyag is szempont lesz nálad. Én bármennyire is tetszetős egy ruha, ha nem természetes alapanyagból van, ma már nem veszem meg – és ingyen, ajándékba se fogadok el műszálas ruhát.
9. Szempont az is, hogy be tudod-e illeszteni jelenlegi ruhatáradba. Ha nincs mivel viselned, akkor csak úgy vedd meg, ha választasz mellé passzítható darabot is.
10. Törekedj arra, hogy amennyi ruhát beviszel az otthonodba, ugyanannyit vigyél is ki. Ajándékozd vagy add el, a legvégső esetben gondoskodj élete „végső”, környezettudatos állomásáról. Ne dobd csak úgy szemétbe….
11. Ha egy ruhadarabot csak tisztítóban lehet „mosni”, kezelni, és ez a módszer nem illeszthető be a hétköznapokba, hagyd ott. Ugyan én vettem már gyapjúkabátot, amit a címkejelzés szerint tilos lenne kézzel és mosógéppel is mosni otthon – mégis géppel, alacsony hőfokon mosom és kutyabaja. Se nem ment össze, se nem szöszöl, se nem gyűrődik… a legtöbb esetben azonban valóban romlik az érzékeny ruhák minősége vagy tönkre is mennek, ha a jelzéstől eltérően bánunk azokkal. Szóval, ha nem akarsz kézzel mosni vagy tisztítóba rohangálni egy-egy kényes darabbal, akkor felejtsd el.
12. Eszedbe ne jusson megvenni valamit csak azért, mert szépek a gombok rajta, vagy mert cuki a gallérja…te meg utálsz varrni. (Persze ha szeretsz, akkor vedd! Én ezt rendszeresen elkövetem, de aztán fel is használom a tetszetős részleteket. Ha te is így teszel, akkor viszont hajrá).
13. Amennyiben a turkálás társasági program, ne vegyél meg semmit csak azért, mert a barátnőid szerint jól áll. Ha te látod, érzed úgy, hogy oké, akkor adj érte pénzt.
14. Ha kezdő vagy, de van a baráti körödben olyan, akinek aranyat ér a szeme és a keze a turkálóban, kérd meg, hogy kísérjen el. Sokat ér, ha gyakorlott, jószemű kísérővel mész használtruhát vásárolni. Kísérettel hamar belejössz, gyorsabb lesz a folyamat és nem érzed majd úgy, hogy nem éri meg a ráfordított idő a „spórolást”.
15. A turkálás takarékos és valóban környezetkímélő, olcsóbb, mint új holmikat vásárolni (általában), de mielőtt a tizedik pólót is a kosaradba rakod, mert párszáz forint nem pénz érte, az adott összeget gondolatba fordítsd le például a napi élelmed árára. Lehet egy kiló alma, vagy a vacsorára szánt alapanyag hasznosabb kiadás aznapra, mint a sokadik felső, amit aztán majd csak néhanap veszel fel. Kerüld el a csapdát, amit az olcsó „turkálók” állítanak: vásárolj minden szempontból TUDATOSAN.